Az oroszok már nincsenek a spájzban...

A mai napra sajtófigyelés volt betervezve, de hát kinek van kedve az unalmas gazdasági meg politikai híreket olvasni, amikor van sokkal izgalmasabb is. Mert mint tegnap megtudhattuk, Putyin elvált, és júniusban újraházasodik. Újdonsült arája pedig nem lesz más, mint a 25 éves olimpiai bajnok ritmikus-gimnaszta Alina Kabajeva. Itt gyorsan leszögezném, hogy mi sem tudunk többet, mint az emberek 99,9%-a. A hír vagy kacsa, vagy nem.

A teljes sztori röviden: az egyik nagy moszkvai rendezvényszervező cég meg nem nevezett vezetőjének meg nem nevezett közeli barátja szerint, egy zárt pályázat lett kiírva Putyin júniusi esküvőjének megszervezésére. Ez azért lehetséges, mert Putyin már két hónapja megszabadult a házastársi kötelékeitől, és elvált feleségétől. A potenciális feleség-jelölt pedig fiatal, csinos, okos, sikeres sportolónő, ráadásul december óta az Egységes Oroszország képviselőnője, a Duma tagja.

A Moszkovszkij Korreszpongyent című bulvárlap internetes oldalán a történetet szinte tényként tárják elénk. Azt mondják, hogy manapság nincs ebben semmi különös, elég Sarkozy-re gondolnunk. Ha meg a franciáknak lehet, akkor az oroszoknak miért ne lehetne. Különben is Putyin ex(?)-felesége Ludmilla teljesen elzárkózik a nyilvánosságtól, csak nagyritkán jelenik meg férje oldalán, akkor amikor a protokoll megköveteli. Ez nyilván annak a jele, hogy házasságuk megromlott. A gyerekek is kirepültek már a családi fészekből, miattuk sem kell alakoskodni. Ráadásul a Kreml teljesen elzárkózik a hír kommentálásától.

Van, ahol már jóval szkeptikusabbak. Megemlítik, hogy a Moszkovszkij Korreszpongyent az utóbbi időben problémákkal küszködik, így lehet, hogy csak a régi jól bevált trükkhöz folyamodnak, és egy banális kacsával szeretnék emelni az olvasottságot. Szót ejtenek arról, hogy amikor Kabajevának nekiszegezték a kérdést, bár egyértelműen nem cáfolta azt meg, felindultan azt válaszolta, hogy nincs ideje neki még házasodni. Egyértelműen megcáfolta viszont Kabajeva sajtó-szóvivője. (arra kérdésre, hogy igazak-e a pletykák a következő választ adta: (idézem) Nyet) Mindent eldöntő érvnek kevés, de Misa talált egy képet, melyen márciusban még jegygyűrűvel a kezükön mutatkozik Putyin és Putyinné. A legvadabb verzió szerint egyébként az egész történet Medvegyevné Szvetlana megkésett április elsejei tréfája.

Összegezve, a hír számomra kacsának tűnik, ugyanakkor mindenképpen furcsa, hogy bár lassan már egy hete keringenek a pletykák, Putyin és felesége még mindig nem vették a fáradságot arra, hogy kiálljanak a nyilvánosság elé és megcáfolják a vádakat.

Ahogy remélni lehetett, ma talán egy fokkal közelebb kerültünk a rejtély megoldásához, hiszen Putyin kinyilvánította akaratát: udvariasan megköszönte a felkínált pártelnöki pozíciót, és elfogadta azt. Őszintén szólva, engem meglepett a döntése, hiszen bár minden jel erre mutatott, az elemzők többsége komoly fenntartásokkal fogadja annak a lehetőségét, hogy Oroszországban parlamentáris kormányforma alakuljon ki.

Először is a nép az elnöki kormányforma párján áll. Bár Putyin talán a valaha volt legnépszerűbb orosz politikus, csak az oroszok 10%-a támogatná azt, hogy mint miniszterelnök az ő kezébe kerüljön a tényleges hatalom. A népesség 2/3-a a jelenlegi rendszert tartja helyesnek. Ennek az okát nem feltétlenül a cári hatalom továbbélésében kell keresni, egyszerűen csak arról van szó, hogy az oroszok nem bíznak saját országgyűlésükben. Úgy vélik, hogy jobban a kezükben tudják tartani az eseményeket, ha közvetlenül ők választják meg az ország elsőszámú vezetőjét, mintha azt a Duma tenné helyettük.

Másodszor eddig mind Medvegyev, mind Putyin arról beszélt, hogy Oroszországnak egy erős államfőre van szüksége, akinek felül kell helyeznie magát a pártpolitikán. Ez utóbbi szelleme tovább él, hiszen Putyin csak május 7-én veszi át hivatalosan az Egységes Oroszország vezetését, és Medvegyev - bár szépen kérték - visszautasította meghívását a pártba. Más kérdés, hogy az események ilyen alakulásával igaz marad-e az „erős államfő” kritériuma.

Az Egységes Oroszországot egyébként többen nem is tartják igazi pártnak, hiszen nincs sem ideológiája, sem állandó tagsági bázisa. Mondhatni nem más, mint az elnöki adminisztráció egybetömörülése, egyszerű üzletemberek és hivatalnokok csoportja.

Ráadásul az, hogy az ország vitathatatlanul legnagyobb hatalommal bíró személye, az ország vitathatatlanul legnagyobb pártjának pártelnöki tisztségét tölti be, sokakban rossz emlékeket idézhet fel. Az Egységes Oroszország Putyinnal az élen bebizonyítja, a Csernomirgyin volt miniszterelnök nevéhez fűződő híres aforizma igazságát: akárhány szervezetet is csinálunk, a végén mindig az SZKP, a volt állampárt lesz belőle.

Természetesen sok biztosat még most sem tudhatunk. A jelek mindenesetre arra mutatnak, hogy a fenti problémákkal nem törődve Putyin mint miniszterelnök is a kezébe veszi a hatalmat. Arról meg, hogy a nehézséget hogyan fogja megoldani, lehet vitatkozni.

Úgy néz ki, hogy a napokban közelebb kerülünk a rejtély megoldásához, hiszen zajlanak az események Moszkvában. Tegnap a legnagyobb orosz párt, az Egységes Oroszország kongresszusán, a megjelent 573 küldött egyhangúan megszavazta a párt szabályzatának a módosítását, amelynek nem titkolt célja az, hogy lehetővé tegyék Putyin számára a pártelnöki poszt betöltését. A módosításban különválasztották a pártelnök, és a párt vezetőségének feladatait, levéve az előbbi válláról a megterhelő és unalmas adminisztratív munkát, meghagyva számára tisztán a stratégiaalkotást.

A dolog pikantériája, hogy bár az Egységes Oroszország egyértelműen Putyin pártja - a pártból kerülnek ki például a kormány tagjai, a decemberi parlamenti választásokon, a pártlista élén is ő állt - Putyin maga nem tagja a pártnak. Sőt, még azt sem tudjuk, hogy Putyin akar-e egyáltalán az Egységes Oroszország elnöke lenni. A hivatalos felkérést ma kapja meg Borisz Grizlov jelenlegi pártelnöktől.

Visszatérve a tandem sorsára, a New York Times szerint, a mai döntéssel Putyinnak két út közül kell választania. Amennyiben elfogadja a felkínált megtisztelő állást, valószínű, hogy élni fog az alkotmány adta lehetőségeivel, és egy parlamenti államformát fog előirányozni. Amennyiben visszautasítja, úgy nyilvánvaló, hogy miniszterelnökségére csak mint átmeneti pozíció tekint, és alig várja az alkalmat, hogy visszaülhessen az államfői bársonyszékbe. Szerintem, legalább megjegyezni illene még, hogy papíron van esély arra, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics szép lassan lelép. Úgy látszik ezzel a nyugati sajtó nem nagyon kalkulál.

Minden esetre eddig nagy volt a titkolózás, a Kremlből egy árva szót sem hallani, vajon mi lesz Putyin döntése. Amennyiben a mai napon történnek érdemi fejlemények, arról igyekszünk a lehető leggyorsabban hírt adni, kommentálni.

A történelem során időről időre felbukkanak egymásnak feszülő nagy elmék. Xerxész és Leonidasz, Hannibal és Scipio, Mehmed szultán és Hunyadi János. Napjainkban is lehet erre példát találni. Legyen mondjuk George W. Bush és Vlagyimir Putyin. A gondolatmenet apró szépséghibája, hogy még ha legsötétebb gondolataikban talán szívesen is látták volna a másikat egy véres csatamezőn elesni, ma már másképp mennek a dolgok. Nagyon.

Mostanság, ha két ekkora ember találkozik nem folyik vér, nem kell attól tartani, hogy lovagias párbajban eldöntik, hogy melyik ország győzzön. Ennek az egyik fő oka, hogy - mindenki nagy szerencséjére - a két ország nem áll hadban, konfliktusaik kimerülnek néhány gazdaság-, kül- és biztonságpolitikai kérdésben. Nos lássuk, hogyan birkózik meg ezzel a feladattal a két kiváló államférfi egy csúcsértekezleten.

Az elmúlt 8 évben e két nagyszerű népvezér már annyit találkozott, hogy szinte barátok lettek. George jön Vlagyimirhez (RU), Vlagyimir jókedvűen beáll a kapuba üdvözölni, virágot ad Bush-nénak, büszkén megmutatja a Szocsi Olimpiai létesítmények maketteit. Tárgyalnak egy kicsit, mondhatni a látszat kedvéért. Utána kisétáltnak egy stégre, és a lemenő nap fényében, még a testőröktől is távol váltanak pár szót. A sajtó oda meg vissza van, és a két elnök bizalmas kapcsolatáról és Hattyúdaláról írnak. Mert többet, mint két ország elnöke nem fognak találkozni.

Aláírtak egy egyezményt, amiben garantálják, hogy egymásnak jó barátai, nem csak ők, de a két nép is. Ugyan vannak nézeteltérések, de ezeket megoldjuk. No para. Lényegi előrelépés bármely vitás kérdésben nem történt. Ezt maga Putyin jelentette ki. Az a fontos, hogy meglegyen a kommunikáció. A vitás kérdések deklarálását, mint az összes felmutatható eredményt, egyébként sokan egyértelműen Putyin sikerének könyvelik el, hiszen kitartott álláspontja mellett. Pedig el tudom képzelni, hogy Bush még egy tockossal való fenyegetőzéstől sem riadt vissza a stégen.

Azt mondják, hogy egy ilyen orosz-amerikai elnöki találkozót nem szabad kizárólag a célszerűség és az eredmények alapján vizsgálni. A hagyomány és a rituálé a fontos. Meg kell hagyni, a szerepeket kiválóan játszották, a romantikus köretért, meg kapnak egy pirospontot a tanácsadók.