A kilencvenes évek orosz gazdaságának mantrája az volt, hogy "majd az űrhajózás". És a csodaváró ködevés mögött felcsillanó racionális szikra arról szólt, hogy az űrhajózás fejlesztése közben feltalált technikát majd jól visszaforgatják a hightechbe, és az lesz majd az új orosz húzóágazat. Nem meglepő módon ebből sem lett semmi.
Úgy tűnik, 2008 a nagy visszatérések éve, és nem csak a fegyveres erők győzelem napi felvonulása idézi a régi időket, hanem az űrhajózás ismételt emlegetése. Putyin április 12-én, az űrhajózás viszonylag kevés helyen, de Oroszországban nagyon is ünnepelt világnapján (napi feladványunk: mi történt 1961 április 12-én?), az orosz biztonsági tanács (tényleg, hol máshol?) ülésén arról beszélt, hogy hogyan kell megújítani az orosz űrprogramot. A biztonsági szempontok mellett a katasztrófaelőrejelzéstől a navigáció modernizálásán át a tudományos kutatásig többféle célt kijelölt. Az igazi újdonságot az jelentette - ezzel meghaladva a jelcini idők céljaiban hasonló, de szemléletében elmaradt verziót -, hogy a magántőkét is behívja az űriparba. Kiderült, hogy a pusztán állami pénzekből nem képesek az űrszállítói szerepből visszatérni az űrgazdaság meghatározó országai közé, pedig Kína és India is beszállt a versenybe. 2015-re új űrközpontot kell létrehozni Oroszországban, erre a kazahsztáni Bajkonur mellett/helyett van szükség, valamint egy új űrrakéta típust, az Angarát kell kidolgozni, vélhetően a Mars-utazásokhoz.
A fejlesztések beindítása miatt az űrturista programot két éven belül le fogják állítani, úgyhogy a milliárdosoknak igyekezni kell, ha orosz géppel akarnak felszállni. Anatolij Perminov, az orosz űrhajózási program vezetője Putyin beszédét úgy értékelte, mint egy új szakasz kezdetét, hiszen végre nem csak célokat fogalmaztak meg a politikusok, hanem pénzt is adtak a megvalósításhoz.
Kezdődik a szokásos játék: na ki ér előbb a Marsra?