Ahogy remélni lehetett, ma talán egy fokkal közelebb kerültünk a rejtély megoldásához, hiszen Putyin kinyilvánította akaratát: udvariasan megköszönte a felkínált pártelnöki pozíciót, és elfogadta azt. Őszintén szólva, engem meglepett a döntése, hiszen bár minden jel erre mutatott, az elemzők többsége komoly fenntartásokkal fogadja annak a lehetőségét, hogy Oroszországban parlamentáris kormányforma alakuljon ki.
Először is a nép az elnöki kormányforma párján áll. Bár Putyin talán a valaha volt legnépszerűbb orosz politikus, csak az oroszok 10%-a támogatná azt, hogy mint miniszterelnök az ő kezébe kerüljön a tényleges hatalom. A népesség 2/3-a a jelenlegi rendszert tartja helyesnek. Ennek az okát nem feltétlenül a cári hatalom továbbélésében kell keresni, egyszerűen csak arról van szó, hogy az oroszok nem bíznak saját országgyűlésükben. Úgy vélik, hogy jobban a kezükben tudják tartani az eseményeket, ha közvetlenül ők választják meg az ország elsőszámú vezetőjét, mintha azt a Duma tenné helyettük.
Másodszor eddig mind Medvegyev, mind Putyin arról beszélt, hogy Oroszországnak egy erős államfőre van szüksége, akinek felül kell helyeznie magát a pártpolitikán. Ez utóbbi szelleme tovább él, hiszen Putyin csak május 7-én veszi át hivatalosan az Egységes Oroszország vezetését, és Medvegyev - bár szépen kérték - visszautasította meghívását a pártba. Más kérdés, hogy az események ilyen alakulásával igaz marad-e az „erős államfő” kritériuma.
Az Egységes Oroszországot egyébként többen nem is tartják igazi pártnak, hiszen nincs sem ideológiája, sem állandó tagsági bázisa. Mondhatni nem más, mint az elnöki adminisztráció egybetömörülése, egyszerű üzletemberek és hivatalnokok csoportja.
Ráadásul az, hogy az ország vitathatatlanul legnagyobb hatalommal bíró személye, az ország vitathatatlanul legnagyobb pártjának pártelnöki tisztségét tölti be, sokakban rossz emlékeket idézhet fel. Az Egységes Oroszország Putyinnal az élen bebizonyítja, a Csernomirgyin volt miniszterelnök nevéhez fűződő híres aforizma igazságát: akárhány szervezetet is csinálunk, a végén mindig az SZKP, a volt állampárt lesz belőle.
Természetesen sok biztosat még most sem tudhatunk. A jelek mindenesetre arra mutatnak, hogy a fenti problémákkal nem törődve Putyin mint miniszterelnök is a kezébe veszi a hatalmat. Arról meg, hogy a nehézséget hogyan fogja megoldani, lehet vitatkozni.