Az lehet, hogy nem jól ejtjük a nevüket, de mi győztük le őket. - szokták mondani orosz rokonaim és ismerőseim a H betűs nácikról. Mindez arról jutott eszembe, hogy néhány producer és forgatókönyvíró - valószínűleg tudatmódosító szerektől egyáltalán nem mentes állapotban - a szovjet idők nagy tévésorozatát, a Tavasz tizenhét pillanatát addig-addig nézegette, amíg ki nem ötlötték, hogy ebből lehetne egy zenés-táncos-humoros (értik? hu-mo-ros! hahaha) filmet készíteni mai sztárokkal. És megszületett a Gitler kaput!
Közben a producerek a forgatókönyvírókat kirúgták a projektből, mert rájöttek, hogy nélkülük is lehet népszerű filmet csinálni, és legalább senki nem nyafog a fülükbe, hogy "ööö, a történet", "de hát nincs is összefüggés a két jelenet között", meg ilyenek. Így maradt a lényeg: a nyáladzó nácik, sok-sok horogkereszttel és a mieink, akik szexisek, viccesek és a végén győznek. Mondjuk, komoly színész nem adta a nevét ehhez az alkotáshoz - sebaj, közpes erősségű celebek is megteszik fényvisszaverőnek. A tévénézők kedvenc Mihail Galusztjánja, a KVN egykori győztes-főszereplője játssza például Rabinovicsot, a partizánt. De jó nekünk. Ebbe a filmbe még nem vásárolták be magukat milliárdosok, de gondolom a folytatásban (mert biztos lesz, mondjuk Sztálinról, hehe) már találkozhatunk velük is. Ha valaki még emlékszik az alámondásos videók legtöbbet másolt filmjére, a Val Kilmeres Top Secretre, akkor lehet fogalma a Gitler kaput!-ról is.
A kritika nyilván fanyalgott, bár Szemjon Kvasa csavaros írása arra fut ki, hogy a paródia és a propaganda összecsúszása mennyire passzol a mai orosz viszonyokhoz. És mintha ezt az állítást akarná bizonyítani, a moszkvai reklámtanács leszedette a film plakátjait az utcákról. Az igazán izgalmas kérdés persze az, hogy lehet-e a második világháborúval kapcsolatban humorizálni, be tud-e fogadni egy ilyen filmet az orosz közönség. A filmes fórumok megteltek moralizáló vitákkal, a mártírok meggyalázásától a gonosztevők bagatelizálásáig hosszú a vádak listája. Kár, hogy ezt egy ilyen béna mozi kapcsán tört ki az emlékezetpolitikai szempontból egyébként valóban fontos vita. Szerencsére jön az újabb próbálkozás a történelem újragondolására: az Admirális már a mozikban. A polgárháború zavaros éveit a fehérek szemszögéből áttekintő film középpontjában Kolcsak áll, akit az ügyeletes sztárszínész, Habenszkij alakít.

Ne feledd,
A napjainkban zajló világgazdasági válságnak titulált események nem hagyták érintetlenül Oroszországot sem. Hej hol vannak már azok az idők, amikor az elszigetelt és amúgy is a béka feneke alatt álló Szovjetunióra gyakorlatilag hatás nélkül volt a világgazdaság teljes összeomlása. Azóta a sokat emlegetett globalizáció hatására, mára már Moszkvában sem alszanak nyugodtan a majd' 80 évvel ezelőttihez hasonló események miatt.
három évvel ezelőtt indított kezdeményezés, amely nemzetközi fesztivál keretében mutatja be a világ nagy előadóinak műveit az ország különböző részeiből Moszkvába meghívott diákok számára. A „
A fesztivál szervezői kiemelt figyelmet fordítanak a kortárs tánc, performansz, színház, zene, installáció megfelelő és különböző arányú vegyítésére, valamint a nagy nevek és friss művek kiválasztására. Az előadások mellett beszélgetéseket, és ugyancsak nemzetközi előadók (Bulgáriától Nagy-Britannián át Indiáig) meghívásával szervezett dráma és tánc workshopokat, kurzusokat szerveznek közel egy hónapon át. Az idei rendezvénysorozat egyik fénypontja
Reggeli
Néhány napja attól volt hangos a sajtó, hogy sugárutat 
Lévén teljesen tehetségetlen a kreativitást igénylő feladatokban, mindig is csodálattal és tisztelttel néztem a designerekre, különböző kreatív-emberekre. Félelmetes, hogy sokszor egészen egyszerű ötletek kellenek zseniális dolgok kitalálásához, csak valahogy ezek az egyszerű ötletek sohasem tudnának az én fejemből kipattanni. Ezért is hiszem azt, hogy az Art Lebedev Stúdió megér egy misét. Sőt ami azt illeti, én akár templomot is emeltetnék nekik.
Ha Oroszország, akkor birodalom. Szeptember 25. valami miatt a magyar online sajtó oroszozós napja lett. Az