Néhány napja attól volt hangos a sajtó, hogy sugárutat neveztek el Vlagyimir Putyin miniszterelnökről. Bár élő emberről utcát elnevezni önmagában sem semmi, a dolog pikantériáját növeli, hogy mindez Csecsenföld fővárosában Groznijban történt. Bár a csecsen-orosz viszony nem volt mindig rózsás, a jelenlegi oroszbarát vezetés szerint a népesség 99%-a hálás Putyinnak, és egyetért az utca átkeresztelésével, hiszen nélküle könnyen a terrorizmus hídfőállásává válhatott volna az állam. A jelek szerint ex-Győzelem sugárút teljes nagygenerálon esett át, felújították a házakat, új díszburkolatot raktak le, a munkálatok messze felülmúlják Patyomkin teljesítményét – ha lehet hinni a pletykáknak nem gerendák tartják a díszes homlokzatokat, van mögöttük ház is.
Maga Vlagyimir Putyin azonban nem nézi jól szemmel a kialakulni látszó személyi kultuszt. Sajtófőnöke útján közölt véleménynyilvánításában azt mondja: „Nincs joga, sem lehetősége nyomást gyakorolni az érintettekre, de ha rajta múlott volna, nem róla nevezik el az utcát.” Sőt mi több, kijelentette: „nem szeretné, ha a jövőben több utcát neveznének el róla, vagy szobrokat emelnének neki”.
Bár az ilyen gesztusok bizonyára legyezgetik az ex-elnök hiúságát – kinek ne legyezgetnék – a szocialista időkre emlékeztető kultikus vezér-imádat valószínűleg nem javítana Putyin külföldi megítélésén, így is sokszor elhangzik a vád, hogy túl nagy hatalmat tart a kezében.
Pedig jelentkezőkből nincs hiány. Ami azt illeti, volt már jó pár kísérlet utca Vlagyimir Vlagyimirovicsról való elnevezésére, bár máig csak egy ingusföldi kis falu – kettőből az – egyik utcája viseli a nevét. Volt már példa arra, hogy egész várost szerettek volna a népszerű politikusról elnevezni, ám mivel itt is túlságosan adja magát az áthallás Sztálin- vagy Leningrádra, az ötletet elvetették. A város egyébként a Szaratov és Engels egyesüléséből létrejött település lett volna.
Személyes kedvencem a leleményes vlagyivosztokiak története, akik mikor megtudták, hogy az egyik kis játszóterüket be akarják építeni, gyorsan összedobták a pénzt új hintára, padokra és egyéb felszerelésekre, és ünnepélyes keretek között kikiáltották a „Putyin játszótér” megnyílását. Bár nem sikerült hivatalossá tenni az elnevezést, a játszóteret végül nem építették be. Arról már nem szól a fáma, hogy ez a szerencsés névválasztásnak, vagy a nagyfokú támogatottságnak köszönhető. A sikeren felbuzdulva azóta Vlagyivosztok több terét is Medvegyevről, vagy Putyinról nevezték el, óvva őket a beépítéstől. Sajnos „lapzártánkig” nem sikerült megtudni, hogy a módszer azóta is ugyanilyen sikeres, vagy az „egyszer volt Budán kutyavásár” szellemében építgetik tovább az épületeket.
