Eredetileg csak egy kommentet akartam neki szentelni, de újraolvasva annyira jó abszurd, hogy úgy érzem megér egy önálló posztocskát így a szombat este felvidítására. (ha valaki véletlenül ilyenkor is idetéved).
Előző Venezuelai-orosz két jó barát című posztom kikerült az index címlapra (aminek örültem rendesen). Így volt az lehetséges, hogy megtalált minket "ÁVH néző" pajtás (aminek kevésbé). A következő kommenttel emelte blogunk színvonalát:
ÁVH néző 2008.09.27. 10:26:43
Az egész hazai sajtó azt igyekszik elhitetni (sikerrel), hogy itt két erkölcsileg azonos súlyú adok-kapok tanúi vagyunk. Hát távolról sem! A szovjet elvtársak most is, mint mindig, csak a világ bűnöző diktátoraival voltak képesek szövetkezni a demokratikus országokkal szemben. Mint ahogyan a cseh-, lengyel-, grúz-amerikai együttműködésre, tehát DEMOKRATIKUS népek összetartására most is csak egy ilyen undorító, véreskezű bűnöző diktatúrájának kinyalásával képesek válaszolni. Putyin elvtárs bizonyára nem ismeri a "Madarat tolláról..." közmondásunkat. Vagy ha ismeri, akkor sem tud mit tenni az elen, hogy ennyire kilógjon a lóláb. Az ördög szőrös patája.
Ez már önmagában sem rossz. De most nem elsősorban ezt kívánom kommentálni. Most jön a csattanó. Az összeesküvés-emlétek gyöngyszeme. "ÁVH pajtás" Bodoky Tamás blogján az alábbi kommentet ejtette el:
A napokban Hugo Chávez venezuelai elnök hivatalos látogatáson van Moszkvában. Az elmúlt két hónap során ez már a második ilyen alkalom. Ráadásul Chávez, nem csak a ötcsillagos ellátással járó kényelmet kiélvezni jár Moszkvába, hanem megállapodásokat is köt. Ami azt illeti egész komolyakat.
Ez a poszt arra buzdít, hogy tanuljanak sokan oroszul. Az esetleges első benyomásoknak elébe menve, nem egy nyelviskola reklámja. Igyekszem jó indokokat találni rá. Bobby Fisher (amerikai legnagyobb sakk-legenda) például azért állt neki oroszul tanulni, mert akkoriban a sakk irodalom 40%-a csak oroszul volt elérhető. No, meggyőző voltam?
Ellentétben az 1998-as pénzügyi válsággal most készült az 
A csempészet szinte már művészet. Mindenki hallott már kétfenekű ládákról, megbuherált benzin-tankokról, gyomorban kilyukadt heroin-zacskóról. És mégis időről időre meg tudnak döbbenteni minket e furcsa foglalkozás képviselői, akiket szerintem ezentúl a festők és zeneszerzők mellett kell emelgetni. 
Sajnos megint ott vagyunk, hogy nem sok esélyünk van magyar műélvező bloggerként kiderítenünk a helyzet jelen pillanatában, hogy vajon tényleg hamis adatokat adott-e meg Montenegró az államosításnál. Nekem azért gyanús, hogy ha valaki ekkora beruházásokat tesz, igyekszik több forrásból tájékozódni. Nem hiszem, hogy Gyeripaszkának erkölcsi problémái lennének egy kis ipari kémkedéssel, hogy akkor, most hogy is áll az a vállalat.