HTML

Az oroszok már nincsenek a spájzban...

Minden, ami Oroszország - politika, gazdaság, társadalom, kultúra.
Rólunk bővebben: ars blogotica
Ide írhatsz nekünk
Legelkötelezettebb rajongóinknak: Facebook- és Iwiw-klub

Friss topikok

Címkék

abházia (6) abramovics (3) abszurd (5) agresszió (3) alekszij (3) alkohol (6) animáció (13) autó (3) british council (3) bulvár (3) bush (4) cccp (4) cenzúra (3) csecsenföld (4) déli áramlat (5) dél oszétia (8) demokrácia (5) elnök (3) elnökválasztás (8) energia (3) esterházy (3) eu (9) film (11) foci (5) gabona (3) gáz (35) gazdaság (29) gazprom (25) gázvezeték (8) gázvita (5) gorbacsov (5) grúzia (12) gyurcsány (5) háború (8) hodorkovszkij (4) hoki (3) infláció (4) interjú (3) irodalom (7) janukovics (3) jelcin (4) juscsenko (5) kampány (3) karácsony (4) karikatúra (6) kaszparov (3) kaukázus (6) kémkedés (3) képek (6) kína (3) költészet (3) korrupció (4) koszovó (5) kritika (3) kudrin (3) külpolitika (11) kultúra (25) kvn (4) leningrád (7) litvinyenko (3) magyar (3) medvegyev (70) mese (7) monopólium (3) montázs (3) moszkva (14) művészet (5) nabucco (4) nacionalizmus (3) nagy péter (3) nato (6) obama (3) olaj (12) oligarcha (4) oligarchák (3) olimpia (11) orosz (8) oroszország (6) orosz demokrácia (3) peking2008 (6) per (3) peresztrojka (3) poén (5) politika (6) programajánló (3) putyin (82) rajzfilm (4) roman abramovics (4) rotfront (3) rubel (5) sajtófigyelés (3) sajtószemle (8) sport (8) szaakasvili (3) szavazás (4) szavolszkij (3) szentpétervár (13) színház (4) szocsi (6) szovjetunió (6) sztálin (4) tandem (6) társadalom (7) tévé (3) tilos (4) történelem (14) turizmus (5) tyimosenko (5) ukrajna (16) usa (5) utazás (4) választások (15) válság (6) vicc (10) video (3) viszockij (4) vízum (3) vodka (10) vörös hadsereg (3) vörös tér (3) vostock (3) zene (14) zjuganov (3) zsirinovszkij (6) zubkov (4) Címkefelhő

Licenc

Creative Commons Licenc

Orosz turisták Magyarországon

2008.01.23. 02:43 misa_80

Bármilyen sokan és sokszor mondják azt, hogy Magyarország fontos iparága a turizmus, ha megvizsgáljuk, hogy milyenek az országba látogató turisták, hány napot töltenek itt és mit tesznek, mennyit költenek ezalatt, akkor kiderül, hogy nem csak nemzetközi összehasonlításban állunk rosszul, de józan paraszti ésszel is arra következtetésre juthatunk, hogy valami nem stimmel az önképünkkel. Abból nem lehet megélni, hogy átlagosan háromnapos átlagos ittlétük alatt pulikutyák körbeterelik őket a Budapest-Balaton-Mégvalami szokványturnén, vesznek valami matyóhímzéses biszbaszt, aztán otthon elmesélik, hogy milyen érdekes hely Törökország fővárosa. Apropó: ha külföldiek nem tudják megtanulni, hogy kik vagyunk és mi a neve gyönyörű fővárosunknak, abból nem (csak) az következik, hogy milyen tahók a külföldiek, hanem az, hogy mennyire nincs kitalálva ez az ország, nincs mihez kötni az emlékeket, nincs egy karakteres, jól elmesélhető, visszatérően idézhető sztorink, épületünk, hősünk, akármink. És ez a fő baj, ezért nem maradnak három napnál tovább az utazók: nincs semmi, ami itt tartsa őket.  

No de, elég a rinyából, mondjunk megoldásokat is. A címből ki lehet találni, igen: jöjjenek az oroszok.

Ha megnézzük az izmosodó orosz középosztály utazási és költési szokásait, akkor láthatjuk, hogy a 2000-es évek óta 20-25 millió orosz, fizetőképes, potenciális turista nézegeti, hol költse el egyáltalán nem gyűjtögetésre, hanem élvezetre szánt pénzét, és ennek a szép nagy tömegnek kb. a fele útra is kell évente. Egy átlagos európai turistánál kb. kétszer annyit költenek az út során, ezzel világviszonylatban kilencedikek. A turizmust komolyan vevő országok a finnyáskodást leszerelik, kitalálják, hogy mire buknak az oroszok, és azt szolgáltatják ezerrel.  

Az átlagos orosz turista 30-45 éves, minimum 1.000 $/hó jövedelemből gazdálkodik, évente kétszer utazik külföldre és az utolsó pillanatban dönti el, hogy hova megy. A szokásos nyári időpontokon kívül november első hetében (a naptárakból nem tűnnek el az ünnepek, csak gyűlnek) és január első hetében (a régi újévig úgysem dolgozik senki) utaznak legszívesebben.

Jelenleg kb. 100ezer orosz turista érkezik hozzánk, átlag 4 napra (már átlag felett vannak), és azt is lehet tudni, hogy mit szeretnek itt a legjobban csinálni: Balatonban és gyógyvízben pancsolni. A legnagyobb vetélytársunk orosz-vadászatban Csehország, a hagyományok hasonlóan erősek, ugyanúgy közel vannak, de ott jobban lehet bulizni és többen tudnak oroszul. De ez csak a felszín: ahhoz, hogy az oroszok annyian legyenek itt, mint az … oroszok, célzottabb felmérések kellenek (mit szeretnek a pétervári fiatalok? mire költenék szívesen a pénzük az olajmágnások?), és persze koncepció: mi rakja fel Magyarországot a turisztikai térképre? Ha öt év múlva nem gazdagodom meg, akkor hülyeséget gondoltam erről és majd elárulom, hogy mi volt az ötlet. (Aki figyelmesen olvasott, úgyis sejti.)


1 komment  • Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel!

Címkék: turizmus

sajtófigyelés - 2008.jan.22. - [beta]

2008.01.22. 11:56 cheburashka

Mutáns szupercsótányok az űrből?
Az orosz műhold feldélzetén született csótányok gyorsabban fejlődnek, energikusabbak és ellenállóbbak földi társaiknál.
Index.hu 123.hu



Nyomozás a Kreml-bíráló elnökjelölt ellen
Nyomozást rendelt el az orosz főügyész Mihail Kaszjanov, a március 2-i orosz elnökválasztások egyik jelöltje ellen. A főügyészi hivatal bejelentése szerint a nyomozás oka, hogy hamis aláírásokkal jutott a jelöltek közé.
MTV Híradó, Index.hu, Duna TV, Orientpress, NOL, Stop.hu, origo.hu,

Lettország kiutasít egy orosz diplomatát
A lett hatóságok úgy döntöttek, hogy kiutasítanak egy orosz diplomatát, mert a balti állam külügyminisztériuma szerint státusával összeegyeztethetetlen tevékenységet fejtett ki.
hirextra, stophu, hírtv, metro, origo, MTVhiradó, Index, hvg

Szólj hozzá!  • Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel!

Címkék: lettország diplomata űrcsótány kaszjanov sajtófigyelés

Hidegháborút idéző brit-orosz adok-kapok

2008.01.15. 18:07 cheburashka

Hideg szelek fújnak az oroszországi British Council kirendeltségek felé. Az orosz Külügyminisztérium 2007 decemberében felszólította a British Councilt, hogy zárja be a jekatyerinburgi és a szentpétervári kirendeltségeket. A hivatalos indoklás szerint a fentemlített két kirendeltség nem rendelkezik azokkal a jogi engedélyekkel, amelyek legitimizálnák működését. Alapvetően arról van szó, hogy a kirendeltségek féldiplomata státusszal rendelkeznek, s mint ilyenek nem folytathatnának üzleti tevékenységet, amit fizetős nyelvórák formájában mégis megtesznek/megtettek. A pozitív politikai akarat mellett ez eddig nem jelentett problémát, most viszont jó ürügyként szolgál Oroszországnak.

A felszólítás ellenére a hosszú ünnepek után a kirendeltségek folytatták működésüket, kiváltva ezzel az orosz Külügyminisztérium leplezetlen haragját. Lavrov külügyminiszter nem is titkolja, hogy a British Council körüli ügy a közelmúltban megromlott kétoldalú kapcsolatnak köszönhető. Az orosz külügyminiszter szerint természetesen a brit kollégák a hunyók most. Minden a Lugovoj kiadatása körüli felhajtásból ered (a brit hatóságok Lugovojt gynaúsítják Alexander Litvinyenko meggyilkolásával). Lavrov szerint a brit oldal teljesíthetlen igényeket támasztott Lugovoj kiadatásával kapcsolaban. Miután az orosz fél kijelentette, hogy alkotmánya nem teszi lehetővé Lugovoj kiadatását a britek az alkotmány módosítását követelték. Nos, ezután indult be az adok-kapok, ami kölcsönös diplomata kiutasítással kezdődött, vízumkiadások megtagadásával és titkos szolgálatok együtt-nem-működésével folytatódott, s most a British Council bezárásánál tart.

Szergej Markov, a Politikai Kutatások Intézetének igazgatója és az Egységes Oroszország képviselője szerint az elharapodzott állapot a britek hibája, ugyanis az Egyesült Királyság nyomásgyakorláson keresztül szeretne Oroszországtól egyoldalú engedményeket kicsikarni. Arra a kérdésre, hogy mit kell tennie a brit kormánynak a helyzet konszolidációjához, Markov az alábbit választ adta: "minden pozitív lépést örömmel fogadunk. A brit kormány mutassa meg, hogy értékes számára az oroszországi jó viszony, és Oroszországot szuverén államnak tartja, amelyet nem lehet másodosztályú országként kezelni." (Hallják az újjáéledő nagyhatalom hangját?) Markov konkrét elképzelései szerint vissza kell állítani a titkosszolgálatok közti együttműködést és biztosítani az orosz polgárok számára a vízummentes beutazást az Egyesült Királyság területére.


Úgy tűnik Markov szavai nem találtak megértő fülekre, ugyanis a brit külügyminisztérium titkára, David Miliband bejelentette, hogy csupán az orosz hivatalos bejelentésére várnak, és megteszik a válaszlépéseiket.

Szólj hozzá!  • Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel!

Címkék: politika uk litvinyenko külügy lugovoj lavrov british council markov

Oroszország, vodka világa?

2008.01.15. 15:02 misa_80

Az alkoholfogyasztás a 2000-es években sem csökkent látványosan Oroszországban, sőt. Az egy főre jutó alkohol évente 15 liter, és ehhez még hozzávehetünk minimum 5 liter illegális szeszt.  Az orosz egészségügyi minisztérium elemzése szerint a férfiak fele, a nők hatoda különböző fokú alkoholizmusban szenved. A kórházakban kb. 2millió alkoholistát kezelnek, ennek kb. 5 %-a kiskorú. A tervezett új szabályok szerint az alkoholistákat az egyén vagy a család beleegyezése nélkül kényszergyógyításra is bevihetik – ezt az intézményt 1991-ben Jelcin szüntette meg. (No igen, Jelcin és az alkohol…) A felnőtt férfiak kétharmada részeg volt halálakor, vagyis az alkohol a legfőbb tényező az elképesztően magas halálozási arányban (főleg hétfőnként, az átdorbézolt hétvégék után). Sok vicc született annak idején Gorbacsov alkoholellenes kampányai miatt, de ha megnézzük, hogy 1988 óta több, mint 5 évet csökkent a férfiak várható élettartama Oroszországban, akkor már nem tudunk olyan jóízűen kacagni. Egyébként hosszú idő után először 2006 volt az első olyan év, amikor sikerült valamennyivel 60 fölé tornázni a férfiak átlagéletkorát. Az egészségügyieken túl az alkoholizmusnak más társadalmi hatásai is vannak, a családok szétesésétől a bűnözés növekedésén át a munkaerő gyengüléséig számtalan következménye van a leglényegesebb orosz devianciának. Igazából nehéz devianciának, társadalmi normáktól eltérő viselkedésnek nevezni az alkoholizmust Oroszországban, hiszen (a magyarokhoz hasonlóan) az orosz társadalmi-kulturális elvárások szerves részét képezi az időről időre való lerészegedés. 

Az alkohol árának emelése és a kereskedelem szigorúbb állami felügyelete nem sokat segít a helyzeten, egyrészt az otthoni vodkagyártás évszázados hagyományának, másrészt az illegális alkoholárusítás kiterjedt feketepiacának köszönhetően. Előrejelzések szerint 20-30 %-kal fognak a legolcsóbb vodkák árai is emelkedni, aminek hatására a feketepiac még több vevőt szerezhet magának. Az már csak hab a tortán, hogy a formálódó orosz középosztály változó szokásai miatt az egyeduralkodó és a világpiaci sikereit éppen most megélő vodka veszített részarányából az orosz piacon, a viszki, a rum és a tequila javára.

Az alkoholellenes politika elszánt, de egyelőre tanácstalan. Az egészségügyi, a gazdasági programok önmagukban hatástalanok, valódi változáshoz strukturális átalakulás szükséges.

Addig is, amíg valakinek eszébe nem jut a megoldás: két hét múlva jön a Vodka napja (január 31.), újabb jó ürügy emelni poharainkat.


Szólj hozzá!  • Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel!

Címkék: egészség társadalom vodka

Az "orosz paradigma"

2008.01.12. 08:55 cheburashka

Népszabadság • Szvák Gyula   • 2008. január 12.
Németh Zsoltnak, a Fidesz vezető külpolitikusának cikkére (A Gyurcsány-kormány Oroszország-politikája, 2007. december 22.) Valki László nemzetközi jogász reagált (Elvtelen-e Oroszország-politikánk? január 4.). Magam sem értettem egyet Németh Zsolttal, ám ezért még nem ragadtam volna tollat, hiszen egyébként sem szoktam vele egyetérteni oroszügyekben.

Most éppen a cikk viszonylagos mértékletessége és mérsékelt hangneme okozott kellemes meglepetést. Valki László válaszával sokkal könynyebben azonosulok, mégis ennek kapcsán gondolom úgy, hogy ideje más dimenzióba emelnünk az általuk vizsgált kérdést.

Valki ezt írja: Németh Zsolt szerint "néhány héttel ezelőtt a magyar-orosz miniszterelnöki találkozón Gyurcsány Ferenc nem emelte fel a szavát a decemberi oroszországi parlamenti választásokon tapasztalt ťantidemokratikus tendenciákŤ ellen. Ez az állítás azonban nem felel meg a tényeknek. A megbeszélések után tartott sajtótájékoztatón a magyar kormányfő egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy ťMagyarország osztja az EU és az EBESZ orosz választásokkal kapcsolatos aggodalmaitŤ."

Én az állítást és annak tagadását egyformán képtelenségnek tartom. Továbbmegyek: ha tényleg felemelte szavát a magyar miniszterelnök az orosz belpolitika "antidemokratikus tendenciái" ellen, akkor azt is. És nem azért, mert mi is sértve éreznénk magunkat, ha pl. egy újságírói kérdésre válaszolva Vlagyimir Putyin az őszödi beszéd szövegkritikai elemzésébe bonyolódna. A lényeg nem ez. Hanem az az egyszerű tény, hogy a legutóbbi orosz parlamenti választásokon Putyin elnök és az általa támogatott párt meggyőző, mondhatni elsöprő többséggel nyert. Tény, hogy voltak visszaélések a végeken. Egy orosz demokratát éppen az a kérdés kell izgasson, hogy ekkora erőfölény esetén miért és kinek van szüksége az ilyen - valójában kontraproduktív - technikákra. Ez azonban a legkevésbé sem változtat azon az alapvető igazságon, hogy az orosz választók meggyőző többsége Putyin mellett áll, és a szükséges legitimációt megadta neki. Ha tehát "aggodalmunkat" fejezzük ki e választásokkal kapcsolatban, beavatkozunk más állam belügyeibe, mi több: lesajnáljuk a népakaratot. Más szóval: a demokráciadeficit felhánytorgatásával vétünk a demokrácia szabályai ellen.

Németh Zsolt kevesli a más államok belügyeibe való beavatkozás mértékét, Valki László arányosnak tartja, magam sokallom. Ha tényleg elhangzottak a Valki professzor által idézett szavak, akkor sokba kerülnek. A diplomácia szabályai szerint olyan gesztusokkal kell(ett) azokat kompenzálni, amelyek lehet, hogy nincsenek arányban ezzel az elsődlegesen az EU-nak és az USA-nak hízelkedő odamondásért.

Igaz persze, amit Valki László eufemisztikusan így mond: "megválaszolandó kérdés, hogy miként reagáljunk, ha egy velünk szoros gazdasági kapcsolatban álló államban a mienkétől eltérő értékek mentén alakulnak a belpolitikai folyamatok". Én történelmi perspektívába helyezném ezt a problémát. Húsz évvel ezelőtt Hankiss Ágnes forgatókönyve alapján Vitézy László rendezett egy Kádárra kikacsintgatós filmet Bethlen Gáborról. A filmográfiában mély nyomokat nem hagyó filmben - ha pontosak az emlékképeim - a magányos fejedelem előszeretettel időzött egy térkép előtt, és rezignáltan mutogatott Erdély helyére - a török és az osztrák birodalom között. Nem akarnám a történelmi párhuzamot tovább erőltetni, de tény, hogy kicsi országok ma is léteznek, ma is a nagyhatalmak szorításában vannak, és ma is taktikázásra kényszerülnek nemzeti érdekeik védelmében.

Megértem, hogy az egypólusú, posztmodern világrendben a szavak mágiájával a tettek párban járnak. A kommunizmus elleni keresztes háborút és az internacionalista küldetéstudatot felváltotta a demokrácia exportja. Ez ab ovo anakronisztikussá tette a régi szóhasználatot. Korszerűtlen "más államok belügyeibe való be nem avatkozásról" beszélni, nyilván azon egyszerű okból, hogy be lehessen avatkozni. Természetesen, a demokrácia nevében. Ezzel nincs dolgom. Most országom egy olyan szövetségi rendszer tagja, amely ezt az értéket vallja. Tudomásul vettem és drukkolok annak, hogy ne okozzon nagyobb károkat, mint amekkora hasznot hoz.

Ám az is kétségtelen tény, hogy más értékek is léteznek. Ha nem járatta volna úgy le Huntington a fogalmat, akkor a különböző civilizációk különböző értékeiről beszélnék. Így csak olyan fejlődésbeli sajátosságokról írok, amelyek egy-egy régiót megkülönböztetnek egy másiktól. Amennyire értéke szép új világunknak a politikai korrektség, a törpére nem mondjuk, hogy törpe, az afroamerikaira, hogy néger, a homoszexuálisra, hogy buzi, úgy egy más nép, más kultúráját sem minősíthetjük. Nemcsak a zsidózó, négerező, cigányozó a raszszista. Rasszista és xenofób az is, aki egy más népet szóval, tettel vagy gondolattal lesajnál, lekicsinyel, netán becsmérel.

Az orosz fejlődésnek megvannak a maga specifikumai. Történetileg úgy mondanám, hogy az antik-barbár szimbiózisból kinövő klasszikus európai fejlődési "modelltől" eltérő variánst képez, még az európai "paradigmán" belül, de már a kelet-közép-európai fejlődési típuson kívül. Makkai László ezt nevezte a par excellence kelet-európai fejlődésnek, ami történetének első kb. félezer évére feltétlenül igaznak tűnik, a másik bő félezer évet nevezzük egyszerűen csak "orosz paradigmának". Nincs terem arra, hogy ennek történelmileg kialakult jellegzetességeit itt tárgyaljam. Történészek generációi taglalták már a földrajzi-klimatikus viszonyok determinációját, a "kórosan megnagyobbodott" államot, a rendek és a polgári társadalom hiányát, a birodalom versus alattvaló, autokrácia versus anarchia, központosítás versus regionalizmus ellentétpárokat, a bürokrácia és a korrupció, a szolgai beletörődés és a forradalmi terror együttélését, a területi expanzióra való hajlamot - és még sorolhatnám. A rendetlenséget mindig a rend, a káoszt a rendteremtés követte.

A mostani konszolidáció egyes stációit megélve, a történésznek déja vu érzése támad. Mintha ilyen már lett volna a XVII. század elején, az ún. "zavaros időszak" - az orosz történelem legnagyobb anarchiája - utáni Romanov-féle konszolidáció idején. Sőt, még arra is találunk példát, hogy az uralkodó ideiglenesen mást bíz meg a hatalom attribútumainak viselésével. IV. Iván egy tatár szolgáló fejedelmet ültetett maga helyett a trónra 1575-ben, aki egy évig viselte a "minden oroszok nagyfejedelme" címet, majd békében távozott a Kremlből. Az első Romanovnak egyébként igen nagy támogatottsága volt: egy széles képviseletű országos gyűlés emelte trónra minden alattvaló legnagyobb megelégedésére. És hiába gúnyolták a lengyel pánok az orosz bojárokat azzal, hogy ők nem is nemesek, hanem szolgák, az oroszok erre csak azt válaszolták: mit ér a ti szabadságotok, ha ahány a nemes, annyi a szabadság.

A történelem azt látszik igazolni, hogy a pánok nem sokra mentek fennhéjázásukkal. Okosabbak voltak az angol kereskedők, akik a legnagyobb kedvezményeket érték el Oroszországban. Nem akarták megtéríteni a pravoszlávokat, egyszerűen csak kereskedni akartak. Pedig pontosan tudták, hogy mi a különbség az angol parlament és az orosz zemszkij szobor között.

Szerintem nekünk sem kellene butábbaknak lennünk kora újkori elődeinknél. Amíg azok nekünk nem ártanak, addig ne oktassunk egy másik népet a helyes viselkedés szabályaira.

Szvák Gyula,

történész


Szólj hozzá!  • Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel!

Címkék: politika szvák gyula

...egyenlőbbséget, testvériesebbséget! Különben...

2008.01.10. 23:12 Volk

       Évet értékelt január 3-án Szergej Lavrov (EN, RU) külügyminiszter. Oroszország nem hagyja magát új konfrontációba rángatni, juszt is egyesítő külpolitikát folytat, a problémák alternatív megoldására törekszik.
       A Kreml „kész együttműködni minden partnerrel a teljes egyenjogúság alapján a közös feladatok megoldása érdekében. (…) A megszokott blokkpolitika, az euro-atlanti ügyekben leghangosabban feltűnő ideologizált hozzáállás visszafogja a nyílt, kollektív biztonsági rendszerek kialakulását.” A miniszter evvel magyarázza, hogy Putyin elnök Münchenben (HU) „nyílt és őszinte véleménycserére” szólította fel a nemzetközi közösséget, „hogy közös nevezőre jussanak az aktuális állapotokat illetően, és hogy egyeztessék a nemzetközi együttműködés modalitását”.
       Szó esett az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről szóló Szerződés moratóriumáról (HU)is. Finom jelzés ez, hogy amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Emlékeztetőül: a Szerződést aláírók közül – Oroszország szerint legalábbis – egyetlen másik állam sem teljesítette kötelezettségeit a katonai információk megosztásával kapcsolatban. Putyin ezt már áprilisban is nehezményezte, de mivel nem történt előrelépés, kiborult a bili. Az elnök decemberben nemes egyszerűséggel befagyasztotta az együttműködést egészen addig, amíg minden NATO-tagállam alá nem írja és be nem tartja az egyezményt. Valakiknek valószínűleg nem volt fesztelen a szilvesztere, és nem lesz boldog az újéve.
       Lavrov úr elmondta azt is, hogy tartják a külpolitikai irányt; ezen nem is lepődünk meg. Hozzátette: ezzel egyre több partner egyetért. Hanem most feketén-fehéren megtudtuk pontosan, merre vezet az út: a FÁK országai illetve Eurázsia egészében, a Csendes-óceán ázsiai régiója, Afrika, Latin-Amerika. Beugratós kérdés: ki maradt ki? Ezt megfejelendő: „Az aktuális nemzetközi problémák megoldását az ENSZ-szel közös sokoldalú erőfeszítések útján tartjuk. (…) Az említett ellentmondások tekintetében nem hagyhatjuk figyelmen kívül 2008-ban a világpolitikai fennakadásokat, amelyeket egyes országok vagy államszövetségek egyoldalú lépései válthatnak ki, ezek kísérletei a nemzetközi jog megszegésére, az egyenlő biztonság elvének megsértésére.” Eme maflás szele megsimította a függetlenségért harcoló Koszovót is.
       De hogy élénkebb színek is vegyüljenek a képbe, megtudhattuk, hogy a kialakuló többpólusosság is megerősíti: egy igazságosabb, demokratikusabb világrend születik, amelynek alapja a közösség és a jog. Na, ez már a diplomácia.

Szólj hozzá!  • Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel!

szocializmus2.0 = államkapitalizmus?

2008.01.08. 21:44 cheburashka

Az utóbbi időben gyakran találkozom hírekkel, amelyek újabb és újabb állami szupervállalatok megalakulásáról szólnak. Ezek a vállalatok jellemzően valamely gazdasági kulcsiparágban jönnek létre. A teljesség igénye nélkül lássuk, hogy konkrétan mely területeken milyen szervezetek jöttek létre:

  • Vnesekonombank: az orosz gazdaság versenyképességének javítása
  • Orosz Nanotechnológiai Vállalat: nanotechnológia fejlesztése
  • Befektetésbiztosítási ügynökség: befektetések
  • Olimpiai állami vállalat Szocsi-2014: olimpiai építkezések
  • Roszatom: atomügynökség
  • Rosztechnológiák: honvédelmi és high-tech technika előállítása és exportja

Orosz független vagy ellenzéki gazdasági szakértők (jelentsen bármit is ez a két jelző a mai Oroszországban) nem nézik jó szemmel a fent említett vállalatok alakulását. Azt mondják, hogy itt valamiféle államkapitalizmus épül, ami a nemzetközi példák alapján még sose vezetett semmi jóhoz.
 

A kritikára Putyin a következőket válaszolja:

„Nem célunk az állami vállalatok örökös fenntartása. Továbbá nem célunk az államkapitalizmus létrehozása, ez nem a mi utunk, de állami támogatás nélkül bizonyos iparágakat nem tudunk hatékonyan fellendíteni." Véleménye szerint a jövőben ezekben az iparágakban egyre nagyobb arányban vesznek részt magánvállalatok.

Az, hogy mikor és milyen magánvállalatok vesznek majd részt ezekben az iparágakban - talány. Az viszont, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre az államosítás érdekében megtudhatjuk egy bizonyos Oleg Svarcman a Kommersantnak adott interjújából. Oleg Svarcman az Orosz Venture Társaság feje. Erről beszél az interjú első felében, ami nem annyira izgalmas. Annál inkább a második rész. Lássuk csak:



- A tulajdonosok összetétele nem nyilvános? (itt a Russzkaja business-gruppa holdingról van szó)
- Mindenféle offshore cég, ciprusi meg mások. Ez nem az elnök adminisztrációjának vezetése, ez a családtagjaik. Vannak magánszemélyek is. Közeli emberek – FSzB-sek (a KGB jogutódja) vagy kollégák a belső elhárítástól.
-   És milyen egyéb politikai kapcsolatokról van még szó?
-  Van egy politikai szervezetünk: „Egyesület Oroszország Szociális Igazságáért”, én ott mindig is a gazdasági és pénzügyi dolgokért voltam felelős. Ezt a szervezetet 2004-ben hozták létre, miután Putyin elnök kijelentette, hogy a nagyvállalatoknak szociálisan érzékenynek kell lenniük. Akkor kollégáink az FSzB-ből eldöntötték, kell hogy legyen egy olyan szervezet, amely mindenféle Hodorkovszkij féléket fog betörni, kínozni és szociálisan érzékennyé tenni.
-   Ilyen „közösségi behajtó” féle?
-  Igen. A kuratóriumban benne van az összes erőszakminisztérium: Honvédelem, MCsSz, Belügy. A végrehajtók és igazgatók cserélődtek, mert voltak konfliktusok. Például valaki rányomult egy nagyvállalkozóra, az meg telefonál – többiek meg mondják: állj, állj, várj csak. Megértettük, hogy nem működik jól az eszköz, mert minden oligarchának saját kapcsolata van ugyanezekkel az erőszakszervezetekkel. Ezért a koncepció megváltozott. Senki nem akart senkivel összeveszni, ezért felajánlották, hogy találjunk ki egy másik rendszert.
- És amikor kiderült, hogy ez a rendszer nem működik, hogy van ellenállás, mit tettek Önök?
- Mikor azt mondták nekem, hogy más finanszírozási források után kell nézni, akkor bejelentettünk 2005-re egy 80 millió dolláros keretet speciális projektekre. Szociális tevékenységünk 70%-ka az erőszakszervezetekre irányul – özvegyek, árvák támogatása. Ez egy közszervezet, de a pénz nagy része az erőszervezetek szociális ügyeire megy el, hisz felettünk ők ülnek…
-  És végül honnan szereztek eszközöket?
- Kidolgoztunk egy koncepciót, amely a korábban betörendő szervezetekkel való együttműködést volt hivatott elérni. Meglátogattuk őket különböző ajánlatokkal, amely eredményeképpen közös ügyeink lettek. Például, Orosz Olaj Csoport – ez a „Rosznyefty” a TNK és a Lukoil egyesüléséből létrejött szervezet. Egyszóval ezek a szervezetek elkezdték átadni eszközeik egy részét az Orosz Olaj Csoportnak.
-  És mekkora volt az árrés a piaci árhoz képest?
- Nem túl nagy, csupán 7-10 %. De ez eleinte elég volt. Ezt a pénzt aztán fejlesztésre költöttük. Ezen kívül állami bankok is dolgoznak velünk politikai érdekből.
-  Milyen irányba terveznek fejleszteni?
- Most egy olyan rendszert fejlesztünk ki, amely nemsokára állami vállalattá válik és az lesz a neve, hogy „Szociális befektetések”. Ez a szervezet az Orosz Állami Szervek Szervezetével és az Állami Vagyonügynökséggel közösen kidolgozott „bársonyos reprivatizáció” koncepció alapján nyugszik. Ezt többek között a „Roszoboronexport” érdekében csináljuk. Ez egy piaci szervezet a stratégiailag fontos eszközök bevonására. Olyan eszközök, amelyek nem helyesen működnek.
-  „Nem helyesen” – ez mit jelent?
-  Vagy a haszon nem marad helyben, vagy a menedzsment nem helyes, vagy konfliktus van az üzemben. Ezek olyan vállalatok, amelyek profitja különböző adóoptimalizációs technikákat igénybevéve legtöbbször külföldön landol. Az állam ezt nem tartja helyesnek most. Egyik feladatunk hogy növeljük az adóalapot, hogy időben ki tudjuk fizetni a nyugdíjakat, fizetéseket.
-  És ez hogyan történik?
-  Mint a porszívó, amely összegyűjti ezeket az eszközöket, amiből majd állami vállalat lesz. Ezeket később hivatalos úton irányító társaságoknak adjuk át, amelyek professzionálisan foglalkoznak a vállalattal, profitot termelnek.
-  Azaz ez olyan, mintha portyázás-jogot kapott volna némi állami támogatással?
- Ez nem portyázás. Mi nem vesszük el a vállalaltot, csak különböző eszközökkel csökkentjük a piaci árát. Van a piaci ár, van a növekedésének blokkolására hivatott eszközök, persze mindenféle bürokratikus úton. Viszont az emberek értik, hogy honnan jöttünk. Általában meg tudunk egyezni, általában a piaci ár alsó határa. De ez nem Jukosz, egész normális pénzeket kapnak emberek.
-  Az emberek meg vannak elégedve… vagy vannak, akik elégedetlenkednek?
-  Ugyan. Mindannyian testőr nélkül élünk. Igazából ez állami feladat – mindenki érti, hogy minket ezzel megbíztak. Ha nem mi, akkor majd mások jönnek, hogy teljesítsék a feladatot.
 …

-  És az állam hogyan segíti munkájukat?

-  Nagyon jó erőforrásaink vannak: volt erőszakszervezet munkatársak. 600 000 ember az egész országban. Felderítő munkát végeznek: hol, milyen vállalatok, milyen lehetőségekkel, stb. Velük közösen építünk most egy úgynevezett gyűjtőrendszert, amely az ország 30-40%-kát fogja lefedni. Pénzügyi kihágásokkal fognak foglalkozni, azaz hitelek visszanemfizetésével. Úgynevezett hard collection. Mikor világos, hogy az ember nem fogja visszafizetni a hitelt, hogy ki kell menni, akkor nem baseball-ütős emberek fognak kimenni, hanem volt belügyes kollégák, akik nagy tapasztalattal rendelkeznek a nyomozás és a kihallgatás terén. Ez a rendszer már el van fogadva. Feladatunk, hogy megakadályozzuk a volt belügyesek átfolyását a bűnbandákba.

-   És ki adja a feladatokat?
-  A Párt (nevet). A párt számunkra egyet jelent az Igor Ivanovics Szecsin vezette szilovik tömörüléssel.

Tanúságos történet, nemde?


Szólj hozzá!  • Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel!

Címkék: politika gazdaság állami vállalat svarcman szecsin államkapitalizmus szocializmus2.0

Beindul az inflációs spirál?

2008.01.08. 03:15 misa_80

A gazdasági szakértők egyre aggódóbb szemmel figyelik, hogy az orosz ipari termelés kisebb ütemben nő, mint a lakossághoz kiáramló pénzmennyiség, hiszen ennek általában jókora infláció szokott a vége lenni. 2007-ben 15 %-kal nőtt a bér, a 12 %-os inflációt (ezt nevezte az év fiaskójának Zsukov miniszterelnök-helyettes) tehát meghaladta, a pénzkiáramlásnak azonban csak egy részét fedi le a bér, jelentős részt képviselnek a banki hitelek is, amelyek csak az utóbbi két évben 3 trillió rubelt tettek ki. Közel 60millió adóst tartanak számon a bankok, vagyis Oroszország szinte teljes felnőtt lakossága érintett, ami önmagában nem jelent problémát, csak akkor, ha azt is hozzávesszük, hogy a hitelek jelentős részét fogyasztásra költik és azt, hogy a lakossági bankhitelek kamatainak növekedése miatt egyre többen kerülnek a Magyarországon is ismerős adósságcsapdába.
Novemberben az egytrilliós csúcsot is megdöntötte a havi kereskedelmi forgalom. Az elemzők szerint az emberek többsége nem hisznek abban, hogy összegyűlik az amúgy is egyre magasabb árú lakásra való, a kötvényekben, részvényekben nem bíznak, inkább elköltik a pénzük mindennapi használati cikkekre. Ráadásul a közvéleménykutatói felmérések azt mutatják, hogy az orosz társadalom jelentős részének (kb. 40%) a jövedelme 50-70 %-a az alapvető élelmiszerekre megy el.  
A lakossági fogyasztást egyre nagyobb mértékben exportból lehet csak kielégíteni, ez sem tesz túl jót az infláció leszorítását célzó törekvéseknek. A hivatalos 2008-as cél nyáron még az 5 %-os infláció volt, az év végi számokat látva a világbanki szakemberek  9 %-ot látnak reálisnak. Ha végigtekintünk az év elejei áremeléseken, akkor azt látjuk, hogy keményen kell dolgozni ahhoz, hogy egyszámjegyű maradjon az infláció.   

Szólj hozzá!  • Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel!

Címkék: gazdaság fogyasztás infláció

Pillanatképek II.

2007.12.30. 08:55 Volk

Folytatása az elkezdettnek.

Adidas. Bejárat a Nike boltból

 

"Polgártársak! Az átjárás a hídon szünetel! Nincs híd!"

Különleges paradicsom. Oroszország

Gonosz gazdasszony. Gonosz gazda. Gonosz gyerekek. Gonosz kugya. MINDENKI GONOSZ... GONOSZ

 

Sör, tankönyvek, cigaretta

No comment.

"Utolsó vacsora". Élősködő- és rovarirtó vegyszerek

No comment.

VIP-taxi


1 komment  • Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel!

Címkék: vicc képek poén

Törióra. Maximalista Joszif, büszke Vlagyimir

2007.12.27. 08:49 Volk

     Az orosz állam hivatalos álláspontja szerint Putyin Sztálin örökségét viszi tovább. Legalábbis erről tanúskodik egy immár hivatalosan is elfogadott történelemtankönyv. Népnevelés felsőfokon.
 
     Tavaly a Kreml felkérésére az orosz Külügyminisztérium által is támogatott Nemzeti Külpolitikai Laboratórium (RU) igazgatóhelyettese, Alekszandr Filippov kiadott egy tanári kézikönyvet a legújabb kori orosz történelemről. Maga a Laboratórium egyébként sokak szerint a Putyint támogató Gleb Pavlovszkij politológus (EN, RU)Hatékony Politika Alapítványával (RU)áll kapcsolatban. A megrendelő miatt az olvasó úgy érezhette, hogy a történelem hivatalos, állami interpretációját tartja kezében, és ez sokaknak fáj(t). Az első fejezet derült égből bikacsökként (HU) érte a közvéleményt: „Viták Sztálin szerepéről a történelemben” – hirdeti a cím. Ez a rész a sztálinizmus következetes igazolását tartalmazza. A „szuverén demokráciáról” szóló fejezetet a szakértők egyszerűen „a kormányt támogató agitációnak” nevezték. A Kommerszant (RU, EN) című analitikus hetilap megbízható forrásra hivatkozva a kremli adminisztráció által kiadott irányelvekről számolt be. A skicc szerint Sztálin jó (megerősítette a hatalom tengelyét, bár visszaszorult a magántulajdon), Hruscsov rossz (legyengítette a tengelyt), Brezsnyev ismét jó (ld. Sztálin), Gorbacsov és Jelcin rossz (szétomlasztották az országot, bár Jelcin alatt megjelent a magántulajdon), Putyin pedig a legjobb vezető (megerősítette a hatalmi tengelyt és a magántulajdont is). Mindennek fényében a sztálini repressziók mozgatórugója a szerzők szerint „a közigazgatási apparátus maximális hatásfokára való törekvés”, míg a tisztogatásoké „az új, a modernizációra a forráshiány idején is képes közigazgatási osztály kialakítása” volt. Harsogott az ország, majd csend lett…
     …mígnem 2007. december 26-án Andrej Furszenko oktatási miniszter hivatalos rendeletben meg nem erősítette a jövőre használatos tankönyvek listáját. Az orosz tankönyvrendszer kétféle tananyagot különböztet meg: a javasoltat és az engedélyezettet. Alekszandr Filippov Alekszandr Danyilovval és Anatolij Ribkinnel közösen írt könyve, az „Oroszország története 1945-2007” az engedélyezett kategóriát gazdagítja. A légy a levesben az, hogy a fent említett kézikönyvre épül. Igaz, ebben a Minisztérium szerint a „tudományos állásponttal alapvetően egyező” műben a Sztálin-korszak dicsérete elmarad, a „szuverén demokrácia” pedig „Oroszország új irányává” avanzsált. Az oligarchákat (HU) és Grúziát (HU) azonban ugyanúgy ostorozzák, helyeslik viszont a kormányzóválasztás eltörlését („a végrehajtó hatalom nincs felkészülve, hogy hatékonyan lépjen fel a válsághelyzetekben” –ld. beszláni vérengzés) és Mihail Hodorkovszkij letartóztatását (HU). A nyomdából Oroszország 5 régiójába szétküldött 1000 példányt a jövő tanév során próbálják ki, és a tervek szerint eztán javasolttá minősítik át.
     A kritikusok szerint a tankönyv a Putyin-korszak elfogult apologetikája. Sokak úgy tartják, hogy az ország történelmének utolsó éveit egyáltalán nem kellene tanítani, hisz a történelem egy politikai korszak lezárásakor születik. A mérleg másik serpenyőjében viszont ott találjuk minősítőként az Orosz Oktatási Akadémiát (RU), illetve az Orosz Tudományos Akadémiát (RU, EN). Ez utóbbi nevében a történelmi és bölcsészeti osztály titkára, Andrej Petrov reagált. Véleménye szerint az iskolákban, ahol az állam pénzén folyik az oktatás, bemutathatók az utóbbi évtizedek sorsfordítóiként az államfő és annak adminisztrációja. „Új megközelítés szükséges a történelmi kialakulásunkhoz”, és ez a tankönyv „az első fecske”. Az első tavaszi fecske, amelyik egy verőfényes májusi napon elröppen az elnököt dicsőítő, hatalmas transzparenseken Putyin képmását (is) magasba emelő hős dolgozók tömegének feje felett…
    
     U. i.: Furszenko miniszter úr egyébként egy éve megrezgette a lécet egy adminisztrációs hibával, amelynek kapcsán 80.000 tanár nem kapta meg a neki járó pénzjuttatást; dadogott is az elnök és a kamerák előtt… (RU) (videó, nyelvtudás nélkül is teljességgel érthető). Ezért aztán kétséges, hogy teljes mellszélességgel támogatja a tankönyvet.
 

Szólj hozzá!  • Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel!

Címkék: kultúra történelem társadalom putyin propaganda sztálin sztálinizmus tankönyv fursszenko orosz demokrácia

süti beállítások módosítása