Idézetek. Oroszország legújabb kori
történelme. 1945-2006. Tanári kézikönyv.
Alekszandr Filippov
„Természetesen különleges drámaiságot és feszültséget kölcsönöztek a szovjet időszaknak Sztálin személyiségének jellegzetes vonásai. (…) Ám Sztálin személyiségének pszichológiai jellegzetességei inkább csak másodlagosan befolyásolták a politikai és gazdasági fejlődést, ha azt az objektív körülmények szerepével vetjük össze. Az ország meggyorsított modernizációjának megvalósítása megkövetelte a megfelelő hatalmi rendszert és közigazgatást, amely képes volt megvalósítani ezt az új irányvonalat. Ezen okok sok szempontból megmagyarázzák a Sztálin által véghez vitt fordulatot, amely nagyságát tekintve egy „felülről indított forradalomnak” felelt meg.”
„Az utóbbi időben az
állambiztonsági koncepció jelentős
elemévé válik a szuverén demokrácia. Ez azt
jelenti, hogy Oroszország nem csupán elismeri az olyan
értékeket, mint a szabadság, az emberi jogok, a
magántulajdon, a választási szabadság és a
hatalmi szervek elszámoltathatósága, de a
soknemzetiségű oroszországi néptől
elidegeníthetetlennek is tartja ezeket. Ám elvi
jelentősége van annak, hogy a hatalmi szerveket
kizárólag az orosz nemzet alakítja. Ezáltal
Oroszország elutasítja, hogy nemzeti
szuverenitásának akár egy részét is
átengedje gazdasági és technológiai
előnyökért cserébe, vagy egy
ígéretért arról, hogy Oroszországot
befogadják a fél-mitikus „igazi demokráciák
klubjába”. (Tanári kézikönyv,
Társadalomismeret: a globális világ a XXI.
században. Szerkesztő: L. Poljakov)