Idézetek. Oroszország legújabb kori történelme. 1945-2006. Tanári kézikönyv. Alekszandr Filippov

 

 

„Természetesen különleges drámaiságot és feszültséget kölcsönöztek a szovjet időszaknak Sztálin személyiségének jellegzetes vonásai. (…) Ám Sztálin személyiségének pszichológiai jellegzetességei inkább csak másodlagosan befolyásolták a politikai és gazdasági fejlődést, ha azt az objektív körülmények szerepével vetjük össze. Az ország meggyorsított modernizációjának megvalósítása megkövetelte a megfelelő hatalmi rendszert és közigazgatást, amely képes volt megvalósítani ezt az új irányvonalat. Ezen okok sok szempontból megmagyarázzák a Sztálin által véghez vitt fordulatot, amely nagyságát tekintve egy „felülről indított forradalomnak” felelt meg.”

 

„Az utóbbi időben az állambiztonsági koncepció jelentős elemévé válik a szuverén demokrácia. Ez azt jelenti, hogy Oroszország nem csupán elismeri az olyan értékeket, mint a szabadság, az emberi jogok, a magántulajdon, a választási szabadság és a hatalmi szervek elszámoltathatósága, de a soknemzetiségű oroszországi néptől elidegeníthetetlennek is tartja ezeket. Ám elvi jelentősége van annak, hogy a hatalmi szerveket kizárólag az orosz nemzet alakítja. Ezáltal Oroszország elutasítja, hogy nemzeti szuverenitásának akár egy részét is átengedje gazdasági és technológiai előnyökért cserébe, vagy egy ígéretért arról, hogy Oroszországot befogadják a fél-mitikus „igazi demokráciák klubjába”. (Tanári kézikönyv, Társadalomismeret: a globális világ a XXI. században. Szerkesztő: L. Poljakov)