Az oroszok már nincsenek a spájzban...

Az orosz választók leginkább a jelenlegi elnökben bíznak, de már kialakulóban van az utód-jelölt saját arculata

Lezárták a Gazprom igazgatótanácsába az állam által jelölendők listáját, s abból kiderül, hogy Viktor Zubkov jelenlegi kormányfő az egyetlen esélyes a tanács elnökének tisztségére

Időről időre az orosz gazdasági és politikai elit (vagy inkább gazdaságpolitikai elit) felteszi magának a kérdést: szuper, hogy szárnyal az olaj ára, és ebből van szép szufficites költségvetésünk, de mi lesz, ha...?

Az egyértelmű válasz erre a kérdésre pofon egyszerű: az olajmilliárdokat át kell pumpálni olyan iparágba, amely hosszú távon fenntartható és profitábilis. A dolgok mai álláspontja alapján ez az iparág a high-tech. (Ezt jelenti a nem túl szellemes címbéli szóképrejtvény: Oroszország az olaj és a high-tech között).

A válasz egyszerű, ám kivitelezése annál kevésbe. Oroszország számára jelenleg mind a  lehetőségek mind a veszélyek óriásiak. Az energiahordozókból származó bevételek soha nem voltak ilyen nagyok. Itt a lehetőség, gondolná az ember, hogy ezt kihasználva továbblépjen az ország. Továbblépni viszont nagyon nehéz, hisz az energiahordozókból származó bevételek soha nem voltak ilyen nagyok. Pedig a veszély nagyon is reális. A fejlett gazdaságok egyre több és több pénzt fektetnek alternatív energiahordozók kutatásába. Nem telik el 20-30 év és az olajárak esni kezdenek, jelentősen.

Ugyan lehet hallani ilyen olyan programokról, amelyek az orosz gazdaságot jelenlegi állapotából a high-tech világába hivatottak repíteni, de ezek jobbára politikai lózungok kirakatbábúi. Ezek viszont nem lesznek képesek utolérni a nyugati fejlettségi fokot. Az idő egyre gyorsabban pörög, akik az élen járnak valamely technológiában egyre gyorsabb ütemben hagyják maguk mögött a lemaradottakat. Utolérni őket szinte lehetetlen, hiszen már régen nem arról van szó, hogy innovációkat kell generálni, hogy aztán azokat a gazdaságba ágyazzuk, hanem olyan gazdaságot kell fejleszteni, amely önállóan generálja az innovációkat.

Azt gondolnám, hogy Oroszország már túl van ezen a leckén. Az egyes ágakban élenjáró orosz tudomány és kutatás-fejlesztés nem volt képes egyetlen egy felfedezését sem elvezetni a piacig. Helyettük ezt mindig a nyugati konkurensek tették meg. Az oroszok felfedezték, a nyugatiak megcsinálták, az oroszok meg most vásárolják kemény valutáért a végterméket (pédául a sebészetben használt excimerlézert). Az orosz hightech utolsó zászlóshajói a megpatkolt bolha, a BURAN és az ... orosz autóipar. A veszély továbbra is fennál, hiszen ha a kirakatprojektek finanszírozása megcsappan az olajár csökkenése miatt a félkész kutatás-fejlesztéseket a nyugat nem lesz rest kiaknázni. Ismét "nyersanyagkitermelő" gazdasági modellnél tartunk.

Ahhoz, hogy ez ne következzen be Oroszországnak égetően szüksége van egy hiányzó alkatrészre az egész high-tech koncepciójához. Mégpedig arra a "közvetítő" rendszerre, amely a találmányokból használható(!) terméket fejleszt ki és vezet be a piacra. Ennek hiányában hiába pumpálnak dollármilliárdokat bármilyen programba. Ezzel az erővel akár egyből át is utalhatnák azt az összeget versenytársaiknak.

forrás: ng.ru

Itt járt Vladimir Socor, a Zbigniew Brzezinski által fémjelzett, öndefiníciója szerint konzervatív think tank Jamestown Foundation munkatársa és odanyilatkozott az index.hu-nak. A szokásos rizsa arról, hogy hogyan kellett volna időben megregulázni Oroszországot, amikor épp gyenge volt és hallgatott a nyugati szakértőkre (tényleg, milyen jól is ment a soruk az oroszoknak, nem is értem, hogy miért nem gondolnak vissza a 90-es évekre nosztalgiával?), de ez a Putyin, ez szörnyű stb. Nem Socor az első, aki ilyeneket mond, nem is az utolsó. Demokráciadeficit, olajbirodalom, visszafegyverkezés - ezek a hívószavai annak az álláspontnak, amelyik sok, valóban elképesztő példát felhozva jól védhető, bár az is igaz, hogy általában kilóg az értékelkötelezett érvelés alól az érdekvezérelt lóláb. De ez most lényegtelen, sokszor fogjuk még ezt a vitát lejátszani, méltóbb körülmények között.
Viszont volt ennek az interjúnak egy mondata.
Amikor egy Oroszország-szakértőnek mondott elemző olyat mer állítani, hogy "furcsa gondolat azt képzelni, hogy Oroszország a kultúrájával és múltjával Európa része lenne", akkor azért óhatatlanul felmerül a kérdés: Hogy ne haragudj, mit is mondtál?  Aztán két dolgot lehet tenni. Bizonygatni, hogy ez mekkora hülyeség, ráborítani a Csehov-összest, felhangosítani Viszockijt stb.
Inkább a másikat választom:
Jó, akkor ezt a fickót most levesszük a szalonképesek listájáról. Ennyi, köszönjük.

Oroszország „megfelelő" választ fog adni arra, ha a Nyugat az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata nélkül elismeri Koszovó dél-szerbiai tartomány függetlenségét - közölte kedden Moszkvában az orosz külügyi szóvivő.

Átszervezik az orosz Nasi ifjúsági mozgalmat, ami egyes elemzők szerint a szerveződés végét jelenti. A Putyin által korábban támogatott szervezetet sokan a Komszomolhoz és a Hitlerjugendhez hasonlították.

Mindenkit palira vesz Szeva bácsi - origo
Hiába kérdezik véresen komoly dolgokról, mindenkit palira vesz, alsógatyájával, numeráival jön, viccelődik és semmire nem válaszol egyenesen. Mármint ha elenyésző számú nyilvános szerepléséről van szó. Egyébként nagyon is komoly ember: több ország hírszerzői és rendőrei szerint évekig működtette Budapestről Közép-Európa legnagyobb bűnszervezetét, ő vezette be az orosz maffiát a köztudatba, fegyverrel, kábítószerrel, emberekkel kereskedett és még az európai energiapiacnak is fontos szereplője lett. Szemjon Mogiljevics, más néven Szeva bácsi mindent tagad. Szerinte egyetlen dolgot érdemes tudni róla: 110 kiló, nagyon csinos és nagyon barátságos.

 

2008. január 11-én nyitották meg és április végéig látogatható a Petőfi Irodalmi Múzeumban a KÜLÖNC BOLYGÓ - VLADVISZOCKIJ 2008 című kiállítás.


    A születésnap alkalmából meg is néztem magamnak a kiállításnak csak jóindulattal nevezhető szobákat. Azóta gondolkozom azon, hogy mi motiválta az alkotókat (forgatókönyvíró: Viczai Péter; rendező: Ratzky Rita; látványtervező: Kemény Gyula; asszisztens: Thuróczy Gergely), amikor kitalálták a megemlékezésnek ezt a formáját. Lehet, hogy túlzó elvárásaim vannak egy kiállítással szemben, de nem tűnik elégségesnek egy mini-emlékoltár felépítése olyan közegben, amelyik nem ismeri, nem érti, Viszockijt.
  A két terem egyikében felálítottak egy videót, és azon, milyen frappáns, Viszockij-klippek, műsorok, filmrészletek mennek. A másikban Viszockij-plakátok, lemezborítók és dalszövegek (+ magyar fordításaik) váltakoznak a falakon, a terem közepén pedig egy szovjet hangulatot felidéző (?) tárgyegyüttest kötöttek Viszockij kartonplakát-lábához. Lentről orosz és magyar, ún. nagy szavak (ha jól értem, akkor ezekről énekelt a mester az alkotók szerint) figyelnek. Fentről egy vélhetően bolygóként beazonosítható, rozsdabarna gümő csüng; a kiállítás címét is meghatározó Marina Vlady idézetből tudható, hogy az orosz csillagászok által felfedezett 2374-es bolygót 1985-ben Vladviszockijnak nevezték el.
    Ez mind nagyon szép, de ezzel a lenyúlt metaforával nem váltható ki a meló: valakinek, például a kiállítás tervezőinek csak el kellett volna gondolkodni azon, hogyan lehet elmondani nem-oroszoknak, olyanoknak, akiknek nem evidens Viszockij isteni mivolta, hogy a) milyen előzményekbe, hagyományokba ágyazódott; b) miben nyilvánult meg az egyedisége; c) milyen volt a hatása, hogyan élt tovább; d) és ha már Magyarországon járunk, mit tudnak, gondolnak itt róla, volt-e valamilyen hatása.
    Viczai Péter Viszockij-kutató ezt a kiállítást azoknak találta ki, akik már tudják, hogy kicsoda Viszockij. Ők viszont egy lemezjátszóval jobban járnak.