Évet értékelt január 3-án Szergej Lavrov (EN, RU) külügyminiszter. Oroszország nem hagyja magát új konfrontációba rángatni, juszt is egyesítő külpolitikát folytat, a problémák alternatív megoldására törekszik.
A Kreml „kész együttműködni minden partnerrel a teljes egyenjogúság alapján a közös feladatok megoldása érdekében. (…) A megszokott blokkpolitika, az euro-atlanti ügyekben leghangosabban feltűnő ideologizált hozzáállás visszafogja a nyílt, kollektív biztonsági rendszerek kialakulását.” A miniszter evvel magyarázza, hogy Putyin elnök Münchenben (HU) „nyílt és őszinte véleménycserére” szólította fel a nemzetközi közösséget, „hogy közös nevezőre jussanak az aktuális állapotokat illetően, és hogy egyeztessék a nemzetközi együttműködés modalitását”. Szó esett az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről szóló Szerződés moratóriumáról (HU)is. Finom jelzés ez, hogy amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Emlékeztetőül: a Szerződést aláírók közül – Oroszország szerint legalábbis – egyetlen másik állam sem teljesítette kötelezettségeit a katonai információk megosztásával kapcsolatban. Putyin ezt már áprilisban is nehezményezte, de mivel nem történt előrelépés, kiborult a bili. Az elnök decemberben nemes egyszerűséggel befagyasztotta az együttműködést egészen addig, amíg minden NATO-tagállam alá nem írja és be nem tartja az egyezményt. Valakiknek valószínűleg nem volt fesztelen a szilvesztere, és nem lesz boldog az újéve.
Lavrov úr elmondta azt is, hogy tartják a külpolitikai irányt; ezen nem is lepődünk meg. Hozzátette: ezzel egyre több partner egyetért. Hanem most feketén-fehéren megtudtuk pontosan, merre vezet az út: a FÁK országai illetve Eurázsia egészében, a Csendes-óceán ázsiai régiója, Afrika, Latin-Amerika. Beugratós kérdés: ki maradt ki? Ezt megfejelendő: „Az aktuális nemzetközi problémák megoldását az ENSZ-szel közös sokoldalú erőfeszítések útján tartjuk. (…) Az említett ellentmondások tekintetében nem hagyhatjuk figyelmen kívül 2008-ban a világpolitikai fennakadásokat, amelyeket egyes országok vagy államszövetségek egyoldalú lépései válthatnak ki, ezek kísérletei a nemzetközi jog megszegésére, az egyenlő biztonság elvének megsértésére.” Eme maflás szele megsimította a függetlenségért harcoló Koszovót is. De hogy élénkebb színek is vegyüljenek a képbe, megtudhattuk, hogy a kialakuló többpólusosság is megerősíti: egy igazságosabb, demokratikusabb világrend születik, amelynek alapja a közösség és a jog. Na, ez már a diplomácia.
