Habár hivatalos végeredményre december 7.-e előtt nem számíthatunk, minden eldőlt. Hétfőn már a választási kampány időszakában nemtetszésüket sűrűn kifejező európai és amerikai politikusok is óvatosabban fogalmaztak, sőt, néhányan gratuláltak Putyinnak a vasárnapi választásokon elért győzelméhez.

Nézzük a számokat!

Négy párt lépte át a viszonylag magas 7 %-os küszöbértéket és juttatta be képviselőit a 450 fős Dumába: a győztes minden kétséget kizáróan - a szavazást a listája élére felkért Putyin miatt népszerűségi felméréssé alakító - Egységes Oroszország lett, 64,1 %-kal; a további százalékokon  az Orosz Föderáció Kommunista Pártja (11,6 %), a (megtévesztő elnevezésű, a pártvezető Zsirinovszkijjal könnyebben beazonosítható) Orosz Liberáldemokraták Pártja (8,2 %) és az Igazságos Oroszország (az orosz rövidítés alapján nem véletlenül eszereknek nevezett párt színeiben az orosz pártpolitikából régóta hiányolt szociáldemokraták jelentek meg, bármit jelentsen is ez ott és most) (7,8 %) osztozott. A parlamentbe be nem jutott pártok közül az Agrárpárt 2,5 %-kal érte el a legjobb eredményt, a többiek – köztük a liberális Jabloko és a Jobboldali Erők Szövetsége néven induló, a pártvezetők jelcini időből származó kormánytagsága miatt akár ex-hatalmi pártnak is nevezhető társaság – csak 1 % körüli eredményt mutatnak fel. Egy elég bonyolult rendszer alapján a százalékokból képviselőszám lesz, ennek megfelelően az Egységes Oroszország 305-315, az OFKP 55-60, az OLDP és az IO 40-45 képviselőhelyet nyerhet, így az Egységes Oroszország, vagy bevett hivatkozási nevén: a hatalompárt önmagában 2/3-os többségben lesz, ami alkotmánymódosításkor még jól jöhet.

(Szerintem a nyerőszámok a következők lesznek: 314, 57, 40, 39. Ha eltalálom, akkor írok a Választási Bizottságnak, hogyan lehetne egyszerűbben kiszámolni. És kérek egy abakuszt a nosztalgiabolt pénztáros nénijétől.)

Az első értékelések egyrészt azon rágódnak, hogy mennyire nem volt demokratikus sem a kampány, sem a választás. Másrészt Putyin autokratikus elnöklését szidják. Harmadrészt az ezen a választáson is bebizonyosodó népszerűségét megalapozó sikerét a mázlija számlájára írják: pont véget ért az oligarchák uralma, véletlenül az elnöksége alatt nőtt meg az olaj ára, újraindítva ezzel az orosz gazdaságot, éppen az ő idejében kényszerült rá az USA, hogy külpolitikai okokból jó arcot vágjon a „csecsen és egyéb terroristák” elleni harcához, és így Oroszország kikecmergett a nagypolitikai karanténból.

Bár nagyon nem szeretem a langyoska „egyrészt-másrészt” álláspontokat, de … Kissé hátrább lépve az érdek és előítélet vezérelt elemzésektől, annyit mindenképpen meg lehet kockáztatni, hogy Oroszország gazdaságilag régóta nem volt ilyen jó formában és ezt, úgy tűnik, az oroszok Putyin nevéhez kötik. A feléledő birodalmi érzület, a demokrácia megszokott kellékeinek hiányos leltára persze jogos kritikákat von maga után, de ha nem vesszük észre, hogy helyi értékén kezelve (vagyis a rendszerváltás utáni orosz gazdasági, társadalmi, mentális viszonyokhoz képest) a putyini elnökösködés milyen eredményeket mutat fel, akkor nem fogjuk megérteni az orosz változásokat, akkor nem marad más, csak lendületből fikázni.   

Julija Tyimosenko (EN) szigorúan titkos párizsi tárgyalásokon javasolja, hogy iráni kőolajat és földgázt szállítsanak Nyugat-Európába Ukrajnán keresztül, megkerülve Oroszországot. Hazamegy Kijevbe, belép a lakásba, felkapcsolja a villanyt, levetkőzik. Bemegy a szobába, és egy borítékot talál az íróasztalon. Kibontja - egy Eurázsia térkép van benne, alul két szó: "Hogyan? Vlagyimir"

A napokban írta alá az orosz Gazprom és az olasz Eni azt a megállapodást, amelynek értelmében 2013-ra megépül a South Stream (Juzsnij Potok) névre hallgató gázvezeték. Ezen keresztül tervezik orosz gázzal ellátni Közép- és Dél-Európát. Az építési költségek meghaladják a 14 milliárd dollárt, ezért a pénzért évi 30 milliárd köbméter gáz szállítására lesz képes Oroszország. A vezeték hossza 900 km.

A projekt megvalósítására a két vállalat egy közös céget alapít Svájcban South Stream Kft. névvel. A hírek szerint a projektcég 51%-ka a Gazpromé lesz. A cég első feladatai közé tartozik a projekttervek kidolgozása, illetve marketingkutatások koordinálása.

Paolo Scaroni, az Eni vezérigazgatója szerint a South Stream útját már nagyjából kijelölték, amely a következő: Bulgaria, Románia, Magyarország, Cseh Köztársaság, Ausztria. Szerbia ajánlatát, miszerint Románia elkerülésével inkább rajta keresztül fektessék a vastag csöveket, elvetették. Scaroni kifejetette, hogy az útvonal nem végleges. Játszik például még a Bulgária-Görögország-Olaszország nyomvonal. Igaz, ez a változat nem annyira kedvez a Gazprom stratégiai elképzeléseinek, Ausztriából ugyanis a gázvezeték nem csak Olaszország, hanem Németország felé is elágazhat. S ha egy pillantást vetünk a térképre láthatjuk, hogy ezáltal a Nord Stream vezetékkel bezárul az orosz gázolló.

Visszatérve az ellentmondásos mondatra: láthatjuk hogy a cél Németország biztonságos gázellátása. Ezek után a németeknek egy szavuk se lehet. Főleg, hogy Európa legnagyobb gázelosztójává válnak. S figyelembe véve a 2007-es 525 milliárd köbméteres európai fogyasztást és a 740 milliárd köbméteres 2030-as előrejelzést elképzelhető, hogy új barátság születik.

Putyin 2005 szeptemberében meghirdetett négy nemzeti prioritási programot (vidékfejlesztés, oktatás, lakás, egészségügy); ezek hivatottak rövid- és középtávon az orosz gazdaságot és társadalmat modernizálni, és jól láthatóan ezek adják az elnök jövőjéhez a belpolitikai tőkesúlyt is.

Az elnöki mandátum vége felé járva tehát nem tűnik tétnélkülinek a programok értékelése, be is rezeltek az egyes programok fő felelősei. Az, hogy a lakásügy éppen a parlamenti választás hetén kerül terítékre, természetesen nem véletlen. Az Egységes Oroszország, a hatalmi párt a kormányzati felelősségre hivatkozva a választási csatározásból kivonta magát, így viszont a nyilvánosság előtt nem tudott védekezni a támadások ellen, amelyek éppen a kormány lakáspolitikáját érték. Igor Suvalov elnöki tanácsadó és Dmitrij Medvegyev, miniszterelnök-helyettes egy utolsó heti sikerpropaganda-hadjárattal igyekeznek megnyugtatni mindenkit, hogy a kritikákkal szemben a lakáshelyzet ennél már nem lehet ragyogóbb.

Medvegyevék számokkal bűvölnek: a hivatalos statisztikák szerint 2007-ben az első kilenc hónapban 530 milliárd rubelt fordítottak lakáshitelre, a 2006-os 50 millió négyzetméter felépített lakással szemben 2007-ben 60 millió négyzetméter készült el. Ez mind szép és jó, de ha belegondolunk abba, hogy az ingatlanárakra milyen hatással volt az állami támogatás, és a hitelkamatokat hogyan emelték meg ennek nyomán a bankok, akkor a magyar szemnek ismerős probléma bontakozik ki: a társadalom felső 10%-át sikerült lakáshoz juttatni állami támogatással, hiszen ők azok, akik képesek követni az áremelkedést és megfelelni a hitelfelvételi követelményeknek. Elemzők szerint pontosan ez a helyzet a magyarázata az utóbbi időszak fogyasztói robbanásának, hiszen az orosz középosztály rájött, hogy hiába kuporgatná a pénzét, abból lakásra nem telik, inkább autóra és mindennapi élvezetekre költik egyébként is erősen inflálódó rubeljeiket.     

     Géna krokodil (ENG) és Cseburáska (ENG) vesznek egy kis füvet. Hazamennek. Azt mondja Géna: "Megyek, letusolok. Ne merj a zoldhöz nyúlni!" Cseburáska első dolga természetesen, hogy eltolja az egészet. Ül, lebeg. Egyszer csak hallja Géna hangját: "Cseburáska, hozz nekem törülközőt!" Na, lesz itt nagy para. "Jézusom, be fogja mérni, hogy elszívtam, és végem... Mi a francot csináljak?! Tutira meglátja rajtam. Francba, hogy csináljam?!" Még egyszer: "Cseburáska, a törülközőt!" Fogja, elindul lassan. "Azt mondom majd neki, Géna, itt van, meghoztam a törül... á, tutira átlátszó, rá fog jönni, hogy kamu. Inkább csak benyújtom. Ez az, résnyire nyitom az ajtót, és benyújtom, oszt csá. Á, fenét, nem jó, látszik, hogy gáz van. Akkor majd azt mondom, hogy itt van, és kész. Ez az, odanyújtom, és enyit mondok: itt van." Odaér, kinyitja az ajtót, belép: "Itt vaaaáááÁÁÁJB*ZMEG, EGY KROKODIL!!!"

     A vicc flashben (RUS)

     A klasszikus rajzfilm (RUS, ENG)

Mottó: Beszélget John Smith és Iván Ivánovics. John: „Nálunk olyan demokrácia van, hogy bármit megtehetek! Elordíthatom magam a Fehér Ház előtt, hogy az elnökünk idióta, és nem történik semmi!” Iván: „Oszt? Én is ordíthatok a Vörös téren, hogy az elnökötök idióta, itt se történik semmi.”

Belenyúltak a darázsfészekbe az Obvodnij Times (RUS) szentpétervári illetőségű egyetemi lapnál. Gyanútlanul zöld utat adtak ugyanis Irina Dugyina (RUS) Balladájának a zsarukról (RUS). Meg is szüntette a rektor a Szentpétervári Humán Oktatási Főiskola (RUS) lapját, miután Andzsej Andzsejevics Ikonnyikov-Galickij (RUS) főszerkesztővel megíratták a felmondólevelet. Az úr egyébiránt maga is ismert költő Szentpétervárott, illetve publicista és tanár. Az illetékesek pedig úgy döntöttek, hogy jobb a békesség, és még vissza is hívták az október 6-7-én megjelent számot, de – minő fájdalom! – későn; az ezer példányból vagy negyven már beépült a köztudatba.

 
Hogy honnét a cenzúra-utánérzet? Elvégre is – noha a cím semmiképp sem utal hízelgésre – csak nem gondolnánk, hogy 2007-ben a karhatalom tabu! Nem is. De a biztosítékot nem a rendőrség abszurd, Danyiil Harmszt (HUN) meghazudtoló ábrázolása csapta ki. A kulcsszereplő ugyanis maga Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (VVP – ez egyébként oroszul a GDP rövidítése is), ettől pedig már rezeg a léc.

A szüzsé nem olyan összetett, mint amilyen groteszk. A hemoglobinhiányban szenvedő zsaruk az utcáról berángatnak a kocsmába egy ifjú csövest, leitatják, majd kiviszik egy sikátorba, és kiszívják a vérét, miközben az az élet szépségéről énekel egyre halkuló hangon. A hullát aztán a megbízott tiszt megrészegülvén az alkoholos vértől elfelejti elrejteni, és a helyi lakosok reggel gyorsan leadják a drótot Putyinnak. Az államfő éktelen haragja gerjed, és kiadja az ukázt, hogy a vérszívókat koncolják fel, a rendőröket pedig vitaminok szedésére kötelezi. Az elnök ugyan csak a mű vége felé jelenik meg, és rendet tesz a „vámpírkodó” rendőrök közt (konkrétan kibelezteti őket, a szerveket pedig szétosztja a kórházak közt), de ilyesfajta szövegkörnyezetben – ezek szerint – az igazságosztó cár atyuska szerepe nem szentesíti a művet.

            Költőnk (aki egyébiránt író, újságíró, festő és filozófus is) nem mosakszik; becsületére legyen mondva. Nem érez „semmilyen csúfolódást” a műben, sőt pozitívnak látja az elnök képét. Mint mondja, „csupán elkapta az emberek fejében kavargó áramlatokat”, hisz „a versek a költő tudatában nem racionális gondolatokként születnek”. Mint mondta, valahogy úgy képzelheti az istenadta nép az igazságszolgáltatást, ahogy VVP dorgálja meg a vámpír rendőröket. Csendben teszem hozzá: ha ez így van, miért van ez így? Szó mi szó, van alapja a kényszerképzetnek, de a logikai bukfenc az, hogy a „határozott fellépés” pont a rendőrök reszortja. Ám hogy a kígyó szájába adjuk a saját farkát: az ok-okozat viszony tisztázatlan; a túlreagálást simán elnézzük egy CSKA-Spartak meccs fényében.

            No de elkalandoztunk. Nézzük az összesített eredményt. A költő értetlenkedik, mert úgy érzi, nem gúnyolódott, csak kimondta: a király meztelen. Az ex-főszerkesztő mindenféle médiumoknak ír levelet, mert „ideológiai-esztétikai alapon megsemmisítettek egy  sajtóterméket”. A rektor arra hivatkozik, hogy a kiadvány rontotta az intézmény imázsát, és hogy politika vagy cenzúra lenne a dologban, váltig tagadja. Mindez két kérdést vet fel. 1.) Ez utóbbi kijelentés elgondolkodtató, de ilyen szemszögből vizsgálva a dolgot nem világos, hogy a kert sarkában kihajtott a disznóparéj miatt miért kell felégetni, felszántani és sóval bevetni az egész telket? 2.) Hogy került egyáltalán ilyen hirtelenjében a kétes művészi értéket képviselő, WC-s falfirkákat idéző alkotás a bölcsészújságba? Mindkét felvetésre a válasz: talány.

A fentiek fényében íme, a mű (HUN).

P. s.: A Viszota 102.0 (RUS) volgográdi információs ügynökség nemrégiben egy statisztikát tett közzé, amelyet a Nyilvánosság Védelme Alapítvány (RUS) rögzített. Ez az októberben (!) történt szabad (tehát ellenzéki) sajtó elleni incidenseket sorolja fel részletesen. A teljesség igénye nélkül a legérdekesebbek: 5 embert támadtak meg, 5 médiumot cenzúráztak, 3 újságíró ellen folyik büntetőeljárás, 2 jogtalan elbocsátás történt és 7 letartóztatás.

Шестисотый Мерседес врезается на перекрестке в зад черной Волге с тонированными стеклами. Бандит выскакивает из Мерседеса, начинает прикладом крушить стекла в Волге и видит в ней полковника ФСБ. - Товарищ полковник, я все стучу, стучу, а вы не открываете... Куда деньги заносить?

(Hatszázas mercedes hátulról belevágódik a kereszteződésben egy fekete, sötétített ablakos Volgába. Kiugrik a mercedesből egy gengszter, nekiáll puskatussal beverni a Volga ablakait, és meglátja benne a titkosszolgálat egyik ezredesét. "Ezredes elvtárs, én csak kopogtatok, csak kopogtatok, maga meg csak nem nyit ajtót... A pénzt hova vihetem?")