Szabadkozom a durvaságért. De az utóbbi napok – kis blogunkat is érintő – véleménycseréiről, cikkeiről, nyilatkozatairól az orosz választásokat, demokráciát illetően akkor is Igor Guberman író és költő (EN, RU) klasszikus aforizmájával élnék. Szabadfordításban valami ilyesmi: „Rég ideje már, b*szom az anyját, ésszel érteni Oroszországot!” (Давно пора, еб*на мать, умом Россию понимать!) Ennek tekintetében a teljesség igénye nélkül sétáljunk végig az úton, ami a Jegyinaja Rosszijához és VVP-hez vezetett.
IX. század – óorosz állam. Az elterjedt (de máig vitatott) nézet szerint a békés, földművelésből, méhészkedésből és állattartásból éldegélő szlávok egyik törzse behívta a varégokat (vikingeket) (HU), hogy alapítsanak államot ((HU), (RU)). Igaz, a régészek szerint Kijev (EN) városa – akár csak Novgorod (EN) vagy Sztaraja Ladoga (EN) – ez idő tájt már állt, így leigázás szaga van a történetnek. Akárhogy is, létrejött a dicső Kijevi Rusz, varég uralkodóréteggel a szláv nép élén. A feltehetőleg békés szlávság nem ellenkezett. A ruszok megtámadják Konstantinápolyt, háromszor is megkeresztelkednek, kereskednek, össze-összecsapnak a kazárokkal (HU), a besenyőkkel (HU), hatalmi viszályokban marják egymást, míg nem 1237-ben Batu kán (EN) bő 240 éves pontot tesz a történet végére..jpg)
…és jöttek a tatár-mongol hordák, no meg a dúlás. Ennek részleteiről tájékozódhatunk akármelyik középiskolás történelemkönyvből; Rusz földje is azt kapta, amit IV. Béla királysága. Az összesített eredmény: a lakosság fele elpusztult, a központi városok – így Kijev is – romokban, az állam fejlődése századokra vetődött vissza. A XIV-XV. sz. fordulóján mindezt kihasználva a lengyel és litván szomszédok darabokat tépnek ki az egykor virágzó országból, az utóbbiaké lesz a területek nagy része. Észak-Keleten mindeközben még a Aranyhorda (HU) tartja kezében a gyeplőt. A szóban forgó területeken pedig az ekkorra már orosz nemzetiségű nép próbál életben maradni. Európa mindeközben sok egyéb más közt megélte a reneszánszot (HU), a reformációt (HU)...A kavalkádból végül az 1246 óta létező Moszkvai Fejedelemség emelkedett ki. Az itteni fejedelmek káni kiváltságlevelet kaptak az adó fejében, így a Horda gyengüléséig, széthullásáig (történt ez 1480-ban) békében élhettek. Aztán pedig nekifogtak centralizálni (azaz háborúba küldték alattvalóikat más fejedelemségek alattvalói ellen), de annyira, hogy bő 50 év alatt bekebelezték még a megmaradt kánságokat is. A XVI. század végére IV. „Rettegett” Iván 
(HU) a svédekkel, litvánokkal, lengyelekkel vagdalkozik a Baltikumért, és az opricsnyina (HU) révén a bojárokkal a korlátlan hatalomért. Bejött neki. Na, akkor volt diktatúra, elnyomás, terror. Iván 1584-ben bekövetkezett halála után pedig maradt az önkény, uralom nélkül. Az állam a trónviszályok és a lengyel intervenció okozta ideiglenes összeomlását a gazdasági és szociális válság tetézte - ezek voltak a „zavaros idők” (talán érdemes megjegyezni: a világ másik végén közben kitárult Amerika kapuja, új európai nagyhatalmak születtek az Atlanti-óceán partvidékére áttevődő kereskedelmi útvonalak mentén).
(HU) a svédekkel, litvánokkal, lengyelekkel vagdalkozik a Baltikumért, és az opricsnyina (HU) révén a bojárokkal a korlátlan hatalomért. Bejött neki. Na, akkor volt diktatúra, elnyomás, terror. Iván 1584-ben bekövetkezett halála után pedig maradt az önkény, uralom nélkül. Az állam a trónviszályok és a lengyel intervenció okozta ideiglenes összeomlását a gazdasági és szociális válság tetézte - ezek voltak a „zavaros idők” (talán érdemes megjegyezni: a világ másik végén közben kitárult Amerika kapuja, új európai nagyhatalmak születtek az Atlanti-óceán partvidékére áttevődő kereskedelmi útvonalak mentén).A megváltást Mihail Fjodorovics Romanov, Rettegett Iván távoli rokonának cárrá választása jelentette 1613-ban; több mint 350 év után helyreállt a béke egy egységes államban. Hogy is ne lett volna boldog az istenadta nép! Ha tudták is volna, hogy valahol messze-messze már zeng az angol polgári forradalom, akkor is inkább éltek volna boldogan örökös jobbágyként, és áldották volna a cár-atyuskát a nyugalomban. Csak hogy a nyugalmon kívül nem sok minden volt. Nem volt pl. modern technológia, nem voltak gyarmatok, sem tengeri kereskedelem, vagy egységes törvénykezés. Mindezek helyett csak a bődületes lemaradás volt a Nyugathoz képest. Az elkövetkezendő évtizedekben az újjászületett állam talpra állt, és az első Romanov-cár unokájának, I. avagy Nagy Péternek hála kivirágzott.
Mondhatni, félidőnél járunk. Folyt. köv. 1 hét múlva ugyanekkor, ugyanitt.
