Putyin 2005 szeptemberében meghirdetett négy nemzeti prioritási programot (vidékfejlesztés, oktatás, lakás, egészségügy); ezek hivatottak rövid- és középtávon az orosz gazdaságot és társadalmat modernizálni, és jól láthatóan ezek adják az elnök jövőjéhez a belpolitikai tőkesúlyt is.
Az elnöki mandátum vége felé járva tehát nem tűnik tétnélkülinek a programok értékelése, be is rezeltek az egyes programok fő felelősei. Az, hogy a lakásügy éppen a parlamenti választás hetén kerül terítékre, természetesen nem véletlen. Az Egységes Oroszország, a hatalmi párt a kormányzati felelősségre hivatkozva a választási csatározásból kivonta magát, így viszont a nyilvánosság előtt nem tudott védekezni a támadások ellen, amelyek éppen a kormány lakáspolitikáját érték. Igor Suvalov elnöki tanácsadó és Dmitrij Medvegyev, miniszterelnök-helyettes egy utolsó heti sikerpropaganda-hadjárattal igyekeznek megnyugtatni mindenkit, hogy a kritikákkal szemben a lakáshelyzet ennél már nem lehet ragyogóbb.
Medvegyevék számokkal bűvölnek: a hivatalos statisztikák szerint 2007-ben az első kilenc hónapban 530 milliárd rubelt fordítottak lakáshitelre, a 2006-os 50 millió négyzetméter felépített lakással szemben 2007-ben 60 millió négyzetméter készült el. Ez mind szép és jó, de ha belegondolunk abba, hogy az ingatlanárakra milyen hatással volt az állami támogatás, és a hitelkamatokat hogyan emelték meg ennek nyomán a bankok, akkor a magyar szemnek ismerős probléma bontakozik ki: a társadalom felső 10%-át sikerült lakáshoz juttatni állami támogatással, hiszen ők azok, akik képesek követni az áremelkedést és megfelelni a hitelfelvételi követelményeknek. Elemzők szerint pontosan ez a helyzet a magyarázata az utóbbi időszak fogyasztói robbanásának, hiszen az orosz középosztály rájött, hogy hiába kuporgatná a pénzét, abból lakásra nem telik, inkább autóra és mindennapi élvezetekre költik egyébként is erősen inflálódó rubeljeiket.
