Az oroszok már nincsenek a spájzban...

Sziasztok!

Az elmúlt héten talán kissé egyoldalúan csak a Népszabadságot szemléztem. Mentségemre legyen mondva, hogy oly bőséges volt az anyag, hogy így is túlléptem a megengedett keretet. Azonban ezen a héten változtatni fogok a szemle stílusán, mert remélem, hogy így több anyag fér el. Az új stílus pedig az lenne, hogy témakörök köré szervezem a szemlét. (Megjegyzem, azért a legtöbb hír MTI-hír volt, így sokat közülük megtalálunk más hírportálokon is.)

Háború

Moszkva új légvédelmi rendszert fejleszt ki (NOL, 2009.08.11.)
Oroszország további csapatokat vezényel Abháziába (Index, 2009.08.12.)
Agyonlőtték Ingusföld építésügyi miniszterét (NOL, 2009.08.12.)
A régi berögződéseket nem lehet könnyen elfelejteni. Oroszország számára még mindig az USA a nagy mumus. Netán mégse volt igaza Putyinéknak, amikor a hidegháború kimenetelét döntetlennek ítélték meg?

Azonban "megnyugodva" látjuk, hogy a kaukázusi háborús övezetekben úgy látszik a helyzet változatlan. A szokásos széjtépésen túl azonban most komolyabb események is történtek.

Megoszlanak a vélemények, hogy blogunk legnagyobb sikere a rendszeres olvasótábor, a kormányszóvivői nyilatkozatot kiváltott poszt, vagy a Goldenblog versenyén elért harmadik helyezés. Nos ez a vita a legújabb sajtóértesülések hatására tárgytalanná vált.

Törzsolvasóinknak bizonyára feltűnt, hogy az elmúlt hetekben gyakran ostoroztuk Dmitrij Medvegyevet, mivel véleményünk szerint - főleg a nagy elődhöz képest - túlságosan komolyan veszi szerepét, hogy napi 24 órában a gondterhelt államférfi zord szerepében tetszeleg. Örömmel jelentem, hogy kritikánk elért a legfelsőbb körökbe (ezúton is köszönjük az FSZB hazánkban állomásozó munkatársainak közvetítő szerepét), és elkezdődött a "Gyima az ember" fedőnevű népszerűségnövelő kampány. Ennek első mozzanataként Medvegyev példaképével járta Szocsi utcáit - farmerben és pólóban.

Igyekezett elsajátítani a "gondtalan séta",

Medvegyev sportos szabású zakót és fekete inget öltött magára, nyakkendő nélkül. Ez ruhatárának második leglazább összeállítása. (a leglazábbat Afrikában (!) viselte: fekete póló, fekete széldzseki).* A videó hátteréül ezúttal nem a Kreml egy ünnepélyes termét választotta, hanem egy vélhetően fekete-tengeri naplementét. Gondolom így próbálta enyhíteni közleményének zordságát.

Nem kevesebbet tett ugyanis, mint valóságos vádiratot mondott fel Ukrajna ellen. „Az orosz-ukrán kétoldali kapcsolatok történelmi mélyponton vannak. Ennek okai 1. Ukrajna szállította a fegyvereket Grúziának, melyek azután békés oszét lakosokat, és orosz békefenntartókat öltek. 2. Ukrajna nap mint nap akadályozza az orosz fekete-tengeri flotta működését. 3. Ukrajnában sorra támadásokat indítanak az orosz nyelv használata ellen, úgy a médiában, mint az oktatásban, vagy a kultúrában. 4. Az Ukrajnában üzleti tevékenységet folytatni kívánó oroszok életét nehezítik. 5. A januári orosz-ukrán gázegyezségnek ellentmondva Ukrajna Oroszország bevonása nélkül tárgyal az EU-val, az orosz gáz szállításáról. 6. Ukrajnában a történelem meghamisítását folytatják, amikor az ukrán nép ellen irányuló népirtásnak állítják be a 32-33-as nagy éhséget, vagy amikor heroizálják a náci-kollaboránsokat.”

Sziasztok!

Új sorozatot nyitunk, amelynek címe – sokaknak talán prózaian hangzik, de mégis – ez lesz: Sajtószemle. Ennek tartalma pedig mi lehetne más, mint a magyar sajtóban megjelent cikkek, amelyek a tágabb értelemben vett Oroszországgal és az orszokkal foglalkoznak. Néha azért lesz nemzetközi kitekintés is, ahogy időm engedi. A szemlében főleg – de nem kizárólag – itthonról a Népszabadság, az Index, a Portfólió cikkeit tallózom, külföldről pedig a RIA (az orosz hírügynökség), a BBC és más nagyobb hírgyárak anyagait használom fel.

Kezdjük is mindjárt az elmúlt hét híreivel!

2009. augusztus 3.

Háború: Rendőröket öltek Csecsenföldön (http://nol.hu/kulfold/rendoroket_oltek_csecsenfoldon)
Oroszország 21-edik, 22-edik és talán 23-ik századi folytatásos regényének egy újabb epizódja, amelyben ezúttal az orosz fél húzta a rövidebbet.

Háború: Moszkva tologatja a határokat? (http://nol.hu/kulfold/moszkva_tologatja_a_hatarokat)
Egy másik orosz háborúról. A cikkben felsejlik a kaukázusi néplélek „szépsége”. De azért az oroszokat se kell félteni.

Az orosz konyha a legjobb a világon, többek között azért, mert francia. Meg még rengetegféle, a nagy szovjet fazékba annyi minden belefért, hogy felsorolni is képtelenség. Önéletrajzi elemekben bővelkedve elmesélem, Kárpátalján nőttem fel, ami azt eredményezte, hogy már az óvodában megismertem a hajdinát, iskolásként a saslikot, egyetemistaként a pelmenyit, és megszámlálhatatlan egyéb dolgot még, ami szem-szájnak ingere. Amikor a rendszerváltás közben Magyarországra költöztem, majdhogynem ezek hiányoztak a legjobban. Hosszú évek teltek el szoljankátlanul és varenyikitlenül, borscstalanul csak azért nem, mert ezt a levest hihetetlen színvonalon tudom megfőzni saját kezűleg. Majd egyszer csak megnyílt a Kis Sün étterem Budapesten, a Podmaniczky utcában – azóta már megszűnt, a Székelykapu van a helyén –, és bár nem volt túl jó, lehetett pelmenyit vásárolni lefagyasztott állapotban. Az új korszak mindazonáltal nem ekkor kezdődött – ez még csak az előszél volt –, hanem akkor, amikor az Arbat megcsinálta első boltját, majd sorban az összes többit. A még újabb meg akkor, amikor néhány hónappal ezelőtt a fóti Corában megnyílt az első Arbat-étterem is.

Eljött hát az ideje, hogy csapraverjük a borosvodkáshordóinkat és megkezdjük a féktelen duhajkodást! Ám előtte kérem csendesedjünk el egy kicsit. Tószt következik.

Imádott blogunk nem kisebb megtiszteltetésben részesült, mint hogy harmadik helyet ért el az idei Goldenblog verseny hírkategóriájában. Sőt mi több, a rokonblognak tekinthető Serbia Insajd főszerkesztője az alábbi elismerő szavakkal illetett minket:

"Medvegyev berúgott a G8 találkozón, vagy nem is? Karikatúrák, sztorik, elképesztő politikai kabaré, orosz történelem és jelen, művészet, kultúra, ahogy csak ők tudják."

Bár tudjuk, hogy véleménye erősen szubjektív, és nem kissé elfogult, de ettől függetlenül is erősen örvendünk neki.

Igyunk az olvasóinkra, akik rendszeresen idejárnak, kommentjeikkel meg-megtörik a blog állóvizét, igyunk azokra akik szavazták ránk, és azokra akik csak csendben lesből növelték az olvasottságot!

Igyunk azokra akik elindultak az idei goldenblogon, és kétszeresen azokra akik helyezést is elértek! Egyrészről gratulálunk sikereikhez, másrészről pedig gyorsan elnézést is kérünk, mert nem volt fair alkohollal kampányolni!

Igyunk azokra akik valamilyen módon hozzátettek a blog színvonalához! Elsősorban fáradhatatlan állandó, és fáradékony part-time szerzőinkre! Igyunk azokra, akik nem féltek (építő jelleggel) kritizálni és azokra, akik levélben vagy kommentben mondták el mit látnának szívesen a blogon! Igyunk arra, hogy ötleteik egyszer meg is valósuljanak!

Végezetül igyunk arra, hogy ez a cím nem a csúcsot jelenti, pusztán egy lépcsőfokot a folytonos fejlődésben! Reméljük mindannyiunkat inspirálni fog a megfeszített munkára a jövőben is. Legyünk becsvágyóak és igyunk arra, hogy jövőre még jobb eredményt tudunk elérni - hiszen innen már csak két fok a csúcs -, hogy jövőre ez a tószt ne virtuálisan, hanem "лицо в лицо" (ножи в ножи, глаза в глаза) hangozzon el, magasba emelt vodkáspoharakkal!

На здоровье, друзья мои.

"Az lakosság alkoholfogyasztása nemzetbiztonsági fenyegetést jelent." Ijesztően hangzik, ugye? Hát még az Állami Duma szóvivőjének szájából! Még szerencse, hogy a megoldást is tudjuk már! De sanszos, hogy másegyéb is meghúzódik a népegészségügyi szempontok mögött.

     Szergej Mironov szóvivő - mellékállásban az Igazságos Oroszország párt vezetője - a kőkemény és tekintélyt parancsoló "nemzetbiztonság" szóval félreverte a vészharangot (mintegy utánbólogatva Medvegyev miniszterelnök úr nemrégiben hangoztatott megdöbbenésének és kilátásba helyezett kampányának). Mert isznak és ittak, ezt tudtuk eddig is. A Kremlben már nem egyszer néztek össze ijedten a statisztikákat lapozgatva. És ismerjük el, joggal:

Amikor már mindenki azt hitte, hogy ő egy robot, itt van végre egy emberi sztori Medvegyevről. Kár, hogy nem járta be a magyar híroldalakat, olvashattunk volna jó kis vodkakoktél recepteket.

Az új orosz elnököt eddig is a régi elnökhöz hasonlítgatták. De azt kevesen gondolták, hogy Putyin mellett Jelcin is szerepel a példaképek listáján. Mindenesetre az orosz blogok hetek óta a G8-on készült fotókon csámcsognak: Medvegyev láthatóan Berlusconi és Sarkozy támogatására szorul, a szeme sem áll jól. Persze az is lehet, hogy csak sajátos konfliktuskezelői tréningen vettek részt.

Sajnos, a végén kiderült, hogy bármennyire meggyőző a fotósorozat, az egész csak vicc: Medvegyev továbbra is robot. Lent található a leleplező videó.

Oligarchának lenni jó dolog. Az embernek régen több pénze van, mint amennyit el tud költeni, élheti a playboyok gondtalan életét, izgulhat, hogy idén hányadik lesz a Forbes listáján, és hogy az (eheti) asszony be tud-e állni a Porsche-val a garázsba. Ráadásul oligarchává válni anno nem volt nehéz. Húsz év távlatából világosan látszik, hogy melyek voltak azok a kulcsfontosságú pontok, ahol résen kellett lenni. Íme hát az oligarchává válás 15 pontja, hátha valakinek egyszer megadatik a lehetőség, hogy újrakezdje a nyolcvanas éveket.

1.    Szüless bele a kommunista-rendszer széthullásába! Szerencséd van, ez a folyamat legalább harminc évvel a rendszerváltás előtt megkezdődött, bár igazán érdekes számodra az utolsó öt-tíz év lesz.
2.    A 80-as évekbe érve használd ki a rendszer gyengeségeit! Ameddig még nem dolgozhatsz a saját kontódra (le a magántulajdonnal!), igyekezz minél jobb kapcsolatokat kiépíteni az állami vezetőkkel, és a nagy gazdasági vállalatok igazgatóival.
3.    Seftelj! A hiánygazdaság tombol, viszont a határok egyre inkább átjátszhatóak. Szerezz valahonnan némi pénzt, hozz be az országba divatos nyugati árukat. Parfümöt, farmert, PC-t. Igazán nagy pénzt ebből persze nem fogsz tudni összeharácsolni, ám az üzleti tapasztalat – és a kapcsolatok – jól fognak még jönni.