Volt már szó a blogon egy bizonyos varsói NGO Fórumról. Nos az „oroszblog” olvasóit az a különleges szerencse éri, hogy olvashatnak egy rövid összefoglalót az eseményről. Az a megtisztelés ért ugyanis, hogy a Társaság a Szabadságjogokért - melyet az East-East Partnership Beyond Borders Program keretében kértek fel a küldött kiválasztására - bizalmából én lehetettem a megbízott magyarországi megfigyelő.
A rendezvénynek egy Varsótól ötven kilométerre fekvő kisváros Jachranka adott otthont, a szocializmusból ottmaradt, ám minden igényt kielégítő konferenciaközpontjában. A fórum céljaként a lengyel és az orosz ngo-szektor képviselői közötti tapasztalatcsere, és a potenciális partnerek megtalálása határozható meg. Bár a rendezvénynek voltak előzményei, e téren ilyen nagyszabású esemény még nem volt a két ország között. Nagyszabású, hiszen több mint száz meghívott vendég részvételével zajlott a fórum. Ebből kb. ötven fő orosz, ötven pedig lengyel részről. Illetve ehhez még hozzáadódik a külföldi megfigyelők maroknyi csapata.
Maga a fórum két napos volt, de a résztvevők többsége már előző este megérkezett, így rögtön lehetőség nyílt arra, hogy a rég nem látott kollégák, ismerősök üdvözöljék egymást, a még nem ismert szakértőket megismerjék, az elmúlt hónapok eseményeit megtárgyalják.
A fórum első (teljes) napja a plenáris előadásoké volt. Az első előadás a mindenkori együttműködések alapjául szolgáló orosz-lengyel kapcsolatokról szólt. Itt nagyjából arra az örvendetes konklúzióra jutottak az előadók, hogy bár a két ország politikai vezetői nem mindenben tudnak egyetértésre jutni, nem ritkák a kisebb konfliktusok (gondoljunk csak a Lengyelországba tervezett amerikai rakétaelhárító rendszerre), a két nép, illetve a gazdasági- és NGO-szereplők közötti viszony, főleg a kulturális rokonságnak köszönhetően, barátinak mondható. A második ülés a „Harmadik szektor Lengyelországban és Oroszországban, jogi alapok, együttműködések” címet viselte. Itt egy-egy hazai szakember interpretálásában megismerhettük a lengyel és az orosz harmadik szektor kifejlődését, mai helyzetét, strukturáltságát. A harmadik téma az Orosz és Lengyel NGO-k együttműködéseiről, illetve ennek pénzügyi hátteréről, prioritásairól, korlátairól szólt. Az előadók ezúttal a non-profit cégek számára meglehetősen fontos donorszervezetek képviselői voltak, akik bepillantást engedtek a „piszkos anyagiakba”. Megtudtuk továbbá, hogy Lengyelország számára kiemelt fontosságú a Kalinyingrádi-terület, hiszen Oroszországnak egyedül ez a kis szelete határos közvetlenül Lengyelországgal. Szó esett azokról a problémákról, amelyek nehezítik az együttműködést – és ezek talán tanulságokat az érdeklődő magyarok számára is. A hallgatók főleg a vízum-kérdést, a mindenkori politikai helyzetet, az ideális partnerek megtalálását, illetve a kommunikációs-nehézségeket említették. Némileg sajnálatos, hogy ezeknek a problémáknak jelentős része magasan az NGO-k feje fölött keletkezik avagy oldódhat meg.
A napot tábortűz melletti kolbászsütögetés zárta, amit bár kíméletlenül elmosott egy vihar, a jégeső elvonultával zavartalanul folytatódott (külön jó pont a szervezőknek, hogy rejtélyes módon a tüzet is sikerült újraéleszteniük.)
A második napra különböző tematikus csoportokra bomlottak a résztvevők, így többek között ülésezett korrupció-ellenes, esélyegyenlőségi, emberi- és szabadság-jogi team. Jómagam a fiatalokkal foglalkozó szekcióba kerültem. Az itt részt vevő szervezetek főleg fiatalok utaztatásával, diákok nonprofit szervezetekhez szakmai gyakorlatra delegálásával foglalkoznak. A képviselők több sikeres programból számoltak be. Érdekes, hogy több orosz is megemlítette, hogy az egyik komoly nehézséget az érdeklődő fiatalok megtalálása jelenti. A jelek szerint Lengyelország nem eléggé nyugat az orosz „junosa” számára, ők inkább utaznának Németországba, vagy Franciaországba. A csoportok munkáikról rövid összefoglalót állítottak össze, melyet aztán a nap végén röviden prezentáltak a teljes Fórum előtt.
A Fórumnak – mint minden hasonló rendezvénynek – fontos részeit képezték a kávészünetek, és egyéb étkezések, ugyanis itt nyílt lehetőség azokra a nem hivatalos beszélgetésekre, melyek során a résztvevők fel tudták venni a kapcsolatot a leendő partnerekkel, neki tudták szegezni a kérdéseket, a problémák avatott szakértőinek, tovább tudták folytatni az üléseken megkezdett vitákat.
A személyes tapasztalatom szerint az események jó hangulatban teltek, a résztvevők abszolút nyitottak voltak, nem reprezentatív felmérésem szerint az orosz és a lengyel szervek képviselői is elégedetten, kérdéseikre választ kapva, új ismeretekkel, ismerősökkel gazdagodva távoztak a Fórumról.
A G8-ak legutóbbi zsúrján tartott egyik sajtókonferencián Dmitrij Medvegyev bejelentette, hogy Oroszország folytatja a tárgyalásokat a WTO-ba való csatlakozásról. Látszólag nem túl merész kijelentéssel állunk szemben – Oroszország 1993 óta, küzd (kisebb-nagyobb intenzitással) a WTO tagságért – ám vessünk egy pillantást Putyin egy hónappal ezelőtti nyilatkozataira és menten megértjük a dolog pikantériáját.
Ritkán szokták egy politikai vicc keletkezésének évfordulóját megünnepelni, de ennek a sztorinak valós alapja volt, így pontosan lehet tudni a visszaemlékezésekből, hogy a nevezetes párbeszéd Nyikita Szergejevics Hruscsov és Richard Nixon között 
Az elmúlt két-három héten felettébb sokat lehetett hallani Minszk és Moszkva mind gyakoribb összezördüléseiről. Volt szó hitelről, tejről, sörről és gázról, hogy szigorúan kövessük az események menetét. E posztban igyekszem a teljesség igénye nélkül végigszaladni az egyes balhékon, láncra fűzni őket és meglátni mi sül ki mindebből.