"Az lakosság alkoholfogyasztása nemzetbiztonsági fenyegetést jelent." Ijesztően hangzik, ugye? Hát még az Állami Duma szóvivőjének szájából! Még szerencse, hogy a megoldást is tudjuk már! De sanszos, hogy másegyéb is meghúzódik a népegészségügyi szempontok mögött.
Szergej Mironov szóvivő - mellékállásban az Igazságos Oroszország párt vezetője - a kőkemény és tekintélyt parancsoló "nemzetbiztonság" szóval félreverte a vészharangot (mintegy utánbólogatva Medvegyev miniszterelnök úr nemrégiben hangoztatott megdöbbenésének és kilátásba helyezett kampányának). Mert isznak és ittak, ezt tudtuk eddig is. A Kremlben már nem egyszer néztek össze ijedten a statisztikákat lapozgatva. És ismerjük el, joggal:
"Az egy főre jutó alkohol évente 15 liter, és ehhez még hozzávehetünk minimum 5 liter illegális szeszt."
"...a férfiak fele, a nők hatoda különböző fokú alkoholizmusban szenved. A kórházakban kb. 2millió alkoholistát kezelnek, ennek kb. 5 %-a kiskorú."
"...1988 óta több, mint 5 évet csökkent a férfiak várható élettartama Oroszországban..."
/Misa kolléga: Oroszország, vodka világa?/
Az amúgy sem vidám képet a válság még sötétebb színekbe festette. A krízis előtt az átlagpolgár jövedelme 10-11%-át költötte tömény szeszesitalra, évente kb. 14-15 literre. Az utóbbi hónapokban ez 15% körül jár. Hogy miért, erre később visszatérünk. (Vö.: európában ugyanezen felmérés szerint a jövedelem 4-5%-nál többet nem költenek alkoholra.)
Most azonban föntről, a szóvivő szájából is elhangzott a kulcsszó: be kell vezetni a monopóliumot. Tekinthetjük ezt zöldútnak, lévén az elképzelést egyéb javaslatokkal egyetemben az Orosz Társadalmi Kamara terjesztette elő egy hónapja. Tulajdonképpen logikus: az állami kézben tartott szeszesital-gyártás és forgalmazás átfesthetné a tragikus statisztikákat. Heuréka, itt a megoldás: a monopólium (amelyet a tervek szerint a kiskereskedelemre is kiterjesztenének), és támogatásul jöhet a jövedéki adó-emelés, jöhet a rövidített nyitvatartás, az árusítási korlátozások. Olybá tűnik azonban, hogy egy kardinális tényezőt az illetékesek kifelejtettek a képletből.
Ősforrás
Térjünk vissza most a félbehagyott miértre. Az egyszeri polgár most nem (csak) azért költ többet, mert iszik bánatában a válság miatt. Az áremelések, fizetéscsökkentések tettek be neki; ugyanazért többet perkál, és ugyanannyiért kevesebbet kap. Az logikusnak tűnő elv: ha nem lesz zseton, akkor józan útra tér. Kár, hogy állat nagy robajjal fog beborulni az állami elképzelés a népjólétről. Ugyanis ha Iván Ivanovics már nem fogja tudni megfizetni a harmad-, negyed-, ötödosztályú hazai vodka félliterenkénti 60-70 rubelje (3-400 forint) helyett a 100 rubelt, akkor is INNIA KELL. Ez tudniillik az alkoholizmus lényege. És akkor majd életre kelnek a piszkos papírokból és fiók alján heverő noteszokból az évekig szunnyadó régi receptek, amiket a tragikusan megbukott gorbacsovi száraztörvény idején cseréltek fű alatt. És ez a dicstelen korszak az, amit látszólag teljesen elfelejtettek a Kremlben. Akkor ugyanis minden szigor ellenére bármelyik családban volt olyan, aki jól tudta, hogyan lehet krumliból, dezodorból vagy hokedliből, esetleg parkettából vagy univerzális ragasztóból tisztaszeszt gyártani. Most egyszerűbb a helyzet; ha az ár-érték arány indokolttá teszi, végy recepteket a neten. És hogy szankcionálják? Oszt? Lesz ez még így se.
Öngól
A vészkijárat rég kész, sőt át is járkálnak rajta rendszeresen. A feketepiac jelenlegi, 30-50%-os részesedése tekinthető egy állandó túlnyomásnak. Amit most terveznek az alkoholizmus elleni harc jegyében, az nagy lendülettel letörné a szelepet. Ráadásul szorosan oda is állnak a kukta mellé a kitörés előtt: búcsút inthet ugyanis az államkincstár a jövedéki adónak, a csődbe jutó gyártók (mert lesznek ilyenek, nem is kevesen) befizetett rubeljeinek. Minderre akár elismerően bólinthatnánk is, mondván, az önfeláldozó országvezetés megérdemli a tiszteletet. Csak a baj az, hogy nem az alkoholfogyasztás csökken, hanem a fogyasztott a szesz minősége. Imígyen aztán még fölösleges is az áldozat a népegészség oltárán. Ilyet aligha tennének a döntéseket megelőző hosszú egyeztetések után, gondolhatnók.
Összeesküvés-elmélet
Talán mégis. Az egész történetben a lényeg a monopólium lehet, az egy kézben tartott gyeplő. Az "átkosban" remekül működött a rendszer: ha nagy gáz volt, esett a vodka ára. Ha jó úton haladt a szojuz, akkor emelkedett, de csak addig, hogy olcsóbb, vagy legalábbis kényelmesebb legyen megvenni, vagy akár végigállni a legendás szovjet sorokat, mint otthon kifőzni. És ez a gyeplő nagyon hiányozhat a kapitalizmusból; már Putyin is rájött a maga idején. Talán épp itt az ideje, hogy meglépjék. Mondjuk a gazdasági kilátások tekintetében.
Bónusz: a Magyar Nemzet tanulságos cikke az orosz alkoholizmusról (amely "a közhiedelemmel ellentétben azonban az oroszoknak nem veleszületett jellemzőjük").
