Moszkvában tavasszal az időjárás ellenére fagyos lesz a hangulat. Mindenk kedvenc csemegéje, a híres orosz fagylalt fogja okozni a problémát - illetve a hiánya. Azt már megszokták az édesszájúak, hogy a tavasz beköszöntével 7-8 %-kal megemelkedik a fagylalt ára, ez évek óta így történik, de idén 15 % feletti áremeléssel riogat Valerij Jelhov, a Fagylaltszövetség (igen, ilyen is van!) elnöke, aki az alapanyagok és az áram drágulásával magyarázza a fejleményeket.
Mindezeken túl Moszkvában magával a gyártással is bajok vannak. Tavaly 10 %-kal csökkent a fővárosban a termelés, az évtizedes múltra visszatekintő fagylaltgyártás egyik utolsó üzemét csak a gyárterület miatt vásárolták fel. A moszkvai utcakép megszokott részét képező fagylatkioszkok is rohamosan fogynak, a költségek megnövekedésén túl a városi túlszabályozás áldozatai lettek: tizenhat, néha egymásnak is ellentmondó szabálynak kell megfelelni a fagylaltárusoknak.
A piaci elemzések szerint az egyik legfőbb problémát az okozza, hogy az orosz piacról kiszorult külföldi versenytársak hiányában a helyi cégek elkényelmesedtek: a rosszul vagy egyáltalán nem kitalált márkák nehezen tudják megszólítani potenciális fogyasztóikat, akik egyre inkább helyettesítő termékekkel, ásványvízzel, sörrel oltják szomjukat. A fagylaltevési szokások is változóban vannak, lassan 8 % alá csökken a nyugati turisták megrökönyödését is kiváltó, ostyaszendvicsben tálalt tömbök vásárlási aránya, a pácikás jégkrémek vették át a vezető szerepet.
Mindezeken túl Moszkvában magával a gyártással is bajok vannak. Tavaly 10 %-kal csökkent a fővárosban a termelés, az évtizedes múltra visszatekintő fagylaltgyártás egyik utolsó üzemét csak a gyárterület miatt vásárolták fel. A moszkvai utcakép megszokott részét képező fagylatkioszkok is rohamosan fogynak, a költségek megnövekedésén túl a városi túlszabályozás áldozatai lettek: tizenhat, néha egymásnak is ellentmondó szabálynak kell megfelelni a fagylaltárusoknak.A piaci elemzések szerint az egyik legfőbb problémát az okozza, hogy az orosz piacról kiszorult külföldi versenytársak hiányában a helyi cégek elkényelmesedtek: a rosszul vagy egyáltalán nem kitalált márkák nehezen tudják megszólítani potenciális fogyasztóikat, akik egyre inkább helyettesítő termékekkel, ásványvízzel, sörrel oltják szomjukat. A fagylaltevési szokások is változóban vannak, lassan 8 % alá csökken a nyugati turisták megrökönyödését is kiváltó, ostyaszendvicsben tálalt tömbök vásárlási aránya, a pácikás jégkrémek vették át a vezető szerepet.
A császári Németország elleni harchoz hozta létre a régi sereg szélnek eresztése után Vlagyimir Iljics Lenin, a 
sereg Napját, amikor is több tízezer „önkéntest” gyűjtöttek össze a császáriak elleni harchoz. A dicső sereg aztán 23-án péppé verte az ellent, és 1922 óta minden évben e napon ünnepelték a Vörös Hadsereg Napját, ’45 óta pedig a Szovjet Hadsereg és a Haditengerészet Napját katonai felvonulásokkal, ünnepi pártülésekkel, miegymással. 1993 óta az Orosz Föderáció emeli a magosba az immár csak harmadrészt vöröslő lobogót a Haza Védelmezőjének Napján, 1995 óta pedig Oroszország Katonai Dicsőségének Napját is ünnepelheti a nép ezen a napon. Nyilván ebből a szemszögből szemlélik a piros betűs ünnepet az országban élő 
Izsevszkbe, ami Udmurtija fővárosa, a fegyveripar prominens kélpviselői gyűltek össze: gyárigazgatók, vezető mérnökök, szövetségek vezetői és regionális miniszterek. A Gépipari Szövetség tagjai között megtaláljuk a Gazpromot, a Rosznyeftyet, az Orosz Állami Vasutat, a KamAZ-t és az Orosz Technológiák vállalatot. Az ülésen részt vett a leghíresebb izsevszki is: 
Az orosz vezetés ebből a történetből többféle következtetést is levonhat: a) ezek nem értenek a szépszóból, csak a nyers erőből és/vagy érdekből; b) még nem sikerült visszaállítani a nagyhatalmi státuszt; c) most lenyeltük a békát, jönnek nekünk eggyel. Ez utóbbi esetben Oroszország Irán melletti vagy még inkább a posztszovjet térség NATO-támaszpont telepítés elleni tárgyalási pozíciója erősödhet. 
Nagy szerencse érte a színház világát, hogy a 125 éve, a régi naptár szerint február 1-én született Jevgenyij Bagratyionovics nem engedett erélyes atyjának, és nem vitte tovább a családi dohánygyár-üzletet. Helyette jött a nagy szerelem, a színház. Előbb kis otthoni előadások, majd a gimnáziumi színjátszó kör és a Vlagyikavkázi Zenei és Drámatársaság. A sorsa elől nem menekülhet az ember, tartja a közhely. Ez ebben az esetben is beigazolódott. Az ifjú Jevgenyij első körben elbukta a rigai műszaki főiskola felvételijét. Ez nem is volt baj, hisz így – sikeresen – felvételizhetett a Moszkvai Egyetem természettudományi karára. Tesszük hozzá, ez sem tűnt az igazinak; át is ment a jogi karra.
"Az interneten minden megtalálható: gyerekpornó, terrorszervezetek oldalai, mocskolódások. Ezt az információfolyamot jogilag szabályozni kell" - nyilatkozta a törvénykiegészítés kezdeményezője, 
