Nagy szerencse érte a színház világát, hogy a 125 éve, a régi naptár szerint február 1-én született Jevgenyij Bagratyionovics nem engedett erélyes atyjának, és nem vitte tovább a családi dohánygyár-üzletet. Helyette jött a nagy szerelem, a színház. Előbb kis otthoni előadások, majd a gimnáziumi színjátszó kör és a Vlagyikavkázi Zenei és Drámatársaság. A sorsa elől nem menekülhet az ember, tartja a közhely. Ez ebben az esetben is beigazolódott. Az ifjú Jevgenyij első körben elbukta a rigai műszaki főiskola felvételijét. Ez nem is volt baj, hisz így – sikeresen – felvételizhetett a Moszkvai Egyetem természettudományi karára. Tesszük hozzá, ez sem tűnt az igazinak; át is ment a jogi karra. …de mindeközben csak a színház, csak az irodalom! Moszkvában épp virágzott a Művész Színház (RU), a legendás „MHT”. Pár év múlva fel is vették ennek iskolájába, de kapásból a második évfolyamra ám. Két év múlva már a színház tagja volt, és az alapító és iskolateremtő Konsztantyin Sztanyiszlavszkij (HU) már csoportokat bízott rá, ő pedig lelkesen alkalmazta a mester módszerét (HU). 1913-tól aztán rendez és játszik a színház Diákstúdiójában, mint annak a rendje, a kritikusok pedig nem győzik csodálni tüzes temperamentumát, amely átitatta minden gesztusát, mozdulatát. Nemsokára azonban jelentkeznek a kezdődő betegség, a gyomorfekély első jelei. Telnek az évek, Vahtangov pályája felfelé ível. A sors ironikus fintora, hogy – még társulatának széthullása ellenére is – élete utolsó két évében rendezte meg világhírnevet meghozó darabjait, ezek között a leghangosabb sikert, Carlo Gozzi Turandot hercegnőjét. Mindeközben – talán már érezve, hogy nincs sok hátra – egyre kevésbé törődött egészségével; éjszakákon át mulatott, kártyázott a színházi társasággal, amelyet úgy szeretett, és amely viszont szerette. 1921-ben az orvosok daganatot találnak a rendező szervezetében, ám őelőtte titkolják. Hogy minek, máig nem világos, mert maga is ki tudta tapogatni; szóvá is tette az orvosok nyámnyilaságát. Utolsó napjaiig jár a próbákra, sőt új szerepet tanul.
1922. májusának végén Vahtangov állapota hirtelen romlik. Rövidesen már a morfium ködén át látja a világot, nem ismeri meg hozzátartozóit, hadvezérnek hiszi magát. Május 29-én Jevgenyij Bagratyionovics elhunyt. A moszkvai Novogyevicsjev kolostor (RU) temetőjében nyugszik, külön sorban, ahova a MHT színház tagjait temetik.
1926 óta a stúdiót, amelyben rendezett, hivatalosan Jevgenyij Vahtangov Színháznak (RU) hívják.
