Oroszország kipróbálta, mennyit ér a retorikája: ennyit. Későbbre tudta halasztani Koszovo függetlenségét, de megakadályozni nem. Abban a pillanatban, amikor kiderült, hogy Oroszország semmiféle represszióval nem fenyegeti sem Koszovót, sem a függetlenségét elismerőket, eldőlt minden. ("nagyon súlyos következményei lesznek, majd meglátják!" - ehhez hasonló mondatok mindennaposak voltak az orosz hivatalos kommentárokban, egészen addig, amíg Lavrov külügyminiszter le nem hűtötte a kedélyeket.)
Az orosz vezetés ebből a történetből többféle következtetést is levonhat: a) ezek nem értenek a szépszóból, csak a nyers erőből és/vagy érdekből; b) még nem sikerült visszaállítani a nagyhatalmi státuszt; c) most lenyeltük a békát, jönnek nekünk eggyel. Ez utóbbi esetben Oroszország Irán melletti vagy még inkább a posztszovjet térség NATO-támaszpont telepítés elleni tárgyalási pozíciója erősödhet.
Mindeközben nyert egy hosszabb távon még jól jövő szövetségest, Belgrádot. Gazdaságilag már most megérte, az orosz tőke szuperkedvező feltételekkel áramlik Szerbiába.
Ha a jövő héten kitör a háború, akkor nem szóltam semmit.

Ha a jövő héten kitör a háború, akkor nem szóltam semmit.