Az oroszok már nincsenek a spájzban...

Nem csak hazánknak indul nehezen az Olimpia, Oroszország is elaludta a rajtot. Nyomasztó ez azért is, mert mint tudjuk a hivatalos orosz tervben az összesített éremtáblázat második helyének.

Mára azonban összekapták magukat a srácok, rögtön két aranyérem is született.

Az 55kg-os kötöttfogású birkozók versenyén az orosz Nazir Mankijev ellenfele a kétszeres Európa Bajnok, világbajnoki második helyezett azeri Rovsan Bajramov volt. A fináléban kiegyenlített küzdelem zajlott, a döntő momentumokban azonban Mankijev volt az erősebb és a szerencsésebb, így Oroszország neki köszönheti első olimpiai aranyát Pekingből. Mankijev azt mondta, hogy hatalmas boldogság számára, az orszűg első olimpiai aranyát megszerezni.

Nem kellett sokat várni a második első helyre, hiszen Iszlam-Beka Albijev a 60kg-osok versenyén győzedelmeskedett, szintén kötöttfogású birkózásban. Végig jobb volt ellenfelénél, a szintén azeri Vitalij Rahimovnál.

Érdekes, hogy a mai birkózó számokban oroszországon kívül csak kaukázusi országok kerültek fel a dobogóra. A már említett azeri versenyzőkön kívül, örmény és kazahsztáni bronz született.

Oroszország ezzel a hetedik helyre lépett előre az éremtáblán. A két arany mellett négy ezüst, és három bronz az eddigi eredményük.

Bután nézünk magunk elé: Miért pont most? Miért pont ezek? Miért háborúznak egyáltalán? Most szólok előre: nincsenek jó válaszaim. Azt látom, hogy a különböző válaszlehetőségekből hajlamosak az egyiket (másikat) morális felsőbbrendűséggel felruházni és aki nem aszerint beszél, az amerikai/ orosz/grúz(ilyen van?) bérenc. Ez a konliktus elég messze van ahhoz, hogy a szokásosnál egy fokkal higgadtabban nézzük meg, hogy milyen szempontok merülnek fel a különböző oldalakon.

1. Grúz álláspont:

Dél-Oszétia (és Abházia, de ez most nem érdekes) Grúziához tartozik, eleget vártunk arra, hogy ezt belássák, itt volt az idő, hogy visszaállítsuk a normális helyzetet, a demokratikus jogrendetet, leszámoljunk a szakadárokkal. Az olimpia még jól is jött ehhez, hiszen legalább a világ is megtudja, kiket is támogat valójában Oroszország.

2. Orosz álláspont:

Ahogy Koszovóban, úgy itt is meg kell adni a lehetőséget az embereknek: ha úgy gondolják, hogy nem akarnak egy adott országhoz tartozni, akkor alakíthassanak maguknak saját országot. Dél-Oszétia (és Abházia, de ez most nem érdekes) elég régóta kinyilvánította ezen óhaját - és mi akceptáljuk ezt. Azt is megmondtuk már rég, ha Grúziának ez nem tetszik, akkor velünk gyűlik meg a baja. És mi nem szoktunk blöffölni (csak ha nagyon muszáj).

3. Intézményi háttér:

Grúzia már régóta be akar lépni a NATO-ba. Ha valaki fel meri vállalni a háborút Oroszországgal, az lehet jó belépő. Vagy nagyon rossz. Ez most fog kiderülni. Szaakasvili múltjáról mindenki tud, az amerikai katonai tanácsadókról is; a hidegháborús logika alapján (hm, ezt is régen kellett már elővenni) ez egyszerre védekezés a fenyegető oroszok ellen és fenyegetés a védekezésre kényszerülő oroszokkal szemben.

4. Gazdasági érdekek:

Ha valakivel barkóbázunk és eljutunk odáig, hogy egy háborúról van szó, ne tegyük fel  azt a kérdést, hogy az olaj miatt tört-e ki, mert nem szűkítünk vele sokat. Az oroszok a háború ürügyén gyorsan lebombázták Grúzia olajkikötőjét, hiszen a 2000-es évek eleje óta zavarja az orosz (cég)érdekeket, hogy lehet erről a területről olajhoz jutni Oroszország megkerülésével. Hát most egy jódarabig nem lehet.

5. Média olvasat:

Az olimpián résztvevő oroszok győzelmeit (amelyek ráadásul nincsenek is: még mindig nincs meg az első orosz aranyérem) jól beárnyékolja a háború. Ahogy egy országon belül a pártok saját botrányaikról a másik párt botrányaival terelik el, úgy tudják ezt a jó kis háborút felhasználni országok saját céljaikra. Ki beszél már Tibetről? Kína, az olimpiai szellem védelmezője felszólította Oroszországot és Grúziát, hogy ne szennyezzék fegyveres konfliktusaikkal a az olimpia időszakát. Az eddigi legszebb momentum, és az egész hidegháborús logika ellenpontja az ezüstérmes Natalja Pagyerina (Oroszország) és a bronzérmes Nino Szalukvadze (Grúzia) összeölelkezése volt. A győztes kínai versenyző (Kuo Ven-csün) már nem fért a képre...

A nyolcas szám a jólétet, a boldogulást jelképezi sok egyéb mellett a kínai számmisztikában, nem volt véletlen a tegnapi Olimpia kezdés sem, 2008. augusztus 8-án. Ugyancsak tegnap párezer kilométerrel Nyugatra Grúzia tüzet nyitott Dél-Oszétiára. Tbiliszi álláspontja szerint a tűzszünet megszüntetése elkerülhetetlen volt, mivel grúz falvakat lőttek Dél-Oszétiában fegyveres csoportok. Mostanra a grúz fegyveresek körbevették Dél-Oszétia fővárosát, Chinvalit, és jelentős csapást mértek a városra, a leégett ki nem kiáltott köztársaság parlamentje mellett jelentősen megrongálódott több kormányzati épület és lakóház. A civil lakosok mellett az orosz békefenntartókat sem kímélte a támadás, és megtámadtak egy segélyszállítmányt is. Grúzia béketárgyalásokat óhajt kezdeményezni Chinvali lerohanása után, ám a dél-oszétok segítségére folyamatosan érkeznek önkéntesek az ugyancsak szakadár (és Szocsitól alig pár száz kilométerre lévő) Abháziából, és Oroszországból Észak-Oszétiából, és továbbra is folytatódnak az egyre hevesebb összecsapások a grúz haderőkkel.

Oroszország a békés tárgyalások érdekében még tegnap az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli összehívását kezdeményezte. Miközben az orosz elnök, Medvegyev jelenleg tanácsadóival a további lépésekről tárgyal az ügyben, a Pekingben tartózkodó orosz kormányfő, Putyin, Oroszország válaszlépéseit helyezte kilátásba a grúz agresszió ellen. Tbiliszi a szeparatisták támogatásával vádolja Oroszországot és további átfogó hadműveletekre készül „az alkotmányos rend helyreállítása” érdekében.

A frissen született Orosz Föderációnak meghatározó szerepe volt a Szovjetunió felbomlása után kialakult konfliktus megoldásában a térségben, békés megállapodást kötöttek Abházia és Dél-Oszétia viszonylagos különállásáról, azóta (1992-től) orosz békefenntartók tartózkodnak a térségben. Moszkva érdeke a stabilitás, és befolyásának megtartása a Kaukázusban. Dél-Oszétia lakossága mind etnikailag, mind vallásilag vegyes képet mutat, az oroszajkúak száma Grúzia lakosságának 9%-a. Moszkva és Tbiliszi között az elmúlt időszakban nem volt feszültségektől mentes a viszony. Oroszország a csecsen szeparatisták befogadásával vádolta Grúziát, és nem nézte jó szemmel Grúzia kinyilvánított NATO-ba és később az EU-va való belépési szándékát, ami még Sevarnadze elnök az USÁ-val való jó külpolitikai kapcsolatában gyökerezik. A Nyugat-barát külpolitika 2004 óta, Szaakasvili elnök hatalomra kerülése után erőteljesebb. Az USA számára Grúzia fontos szerepet játszik az orosz befolyás ellensúlyozására a stratégiai Kaukázusi térségben.

Összetűzésbe keveredett csapatával, az EB felfedezettje, az orosz válogatott legjobbja, a kölyökarcú zseni Andrej Arshavin. Az EB végeztével arról szóltak a hírek, hogy Arshavin elhagyja csapatát a Szentpétervár Zenitet, és egy nyugat-európai csapathoz szeretne igazolni. Tudjuk, hogy minden álma a Barcelona, voltak pletykák melyek szerint lenyúlja a Milan, az utóbbi napokban a Tottenham 25 (dollár)milliós ajánlatáról lehetett hallani.

A jelek szerint azonban a klub-vezetés úgy döntött, hogy túl jó játékos Arshavin ahhoz, hogy elengedjék. Persze hatalmas a felháborodás, Arshavin menedzsere közölte, hogy az orosz sportban még mindig minden a szovjet mentalitás szerint zajlik, rabszolgasorban tartják a játékosokat.

Persze azért ennyire nem szörnyű a helyzet, ugyanis Arshavin tiltakozása jeléül nemes egyszerűséggel megtagadta a pályára lépést, a tegnapi Szibir Novoszibirszk elleni kupamérkőzésen, ahol csapata 0-1-re ki is kapott. Persze sohase tudhatjuk meg a vereség valódi okát. Biztos közrejátszott Arshavin hiánya, valamint a konfliktus csapattársakban okozott frusztrációja, azonban nem szabad elfelejtenünk – és erre hívta fel a figyelmet a Zenit edzője is – hogy a Zenit egy fáradt csapat. Végigjátszották az UEFA-kupát, a fél csapat az EB-t is. Egyszerűen nem maradt motiváció egy Orosz kupameccsre. Mindenesetre most pihenhet a csapat, hiszen ezzel a vereséggel kiestek a kupáért vívott küzdelemből, nem jutottak be a legjobb 16 közé.

Az, hogy mi lesz Arshavin sorsa egyelőre a jövő zenéje. Erőszakkal nehéz valakit jó játékra kényszeríteni, főleg ha a játékos módszeresen megtagadja a pályára lépést. Reméljük végső soron se a klub, se Arshavin nem kívánja derékbe törni a focista éppen szárnyalni készülő karrierjét.
 

Életének 90. évében elhunyt Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin, a XX. Századi orosz irodalom egyik legnagyobb alakja, a Gulág-szigetcsoport, és az Ivan Gyenyiszovics egy napja Nobel-díjas írója. Jellemére talán a törhetetlen a legtalálóbb jelző. Az orosz nép prófétaként tisztelte, ám ehhez végig kellett járnia a poklok legmélyebb bugyrait.

1918-ban született Kiszlovodszkban. Apját hamar elvesztette, gyerekkorára árnyékot vetett a polgárháború. A második világháborút végigharcolta, kapott érte pár kitüntetést… és 8 év kényszermunka-tábort. Egy barátjának írt levelében ugyanis bírálta Sztálin hadvezető képességeit. Egy rabtársa szerint Szolzsenyicin a táborban beszélgetésekkor tartózkodó volt, nem utasított el semmilyen munkát, és ami a legfontosabb, egy percig sem adta fel hitét, hogy hazatér. A Gulágban töltött évei adták az anyagot az Ivan Gyenyiszovics egy napjához.

A moszkvai piacokat ellepte a csernobili körzetből származó feketeribizli, és bizony jól kimutathatóan SUGÁRZIK. Veszély! Veszély! Az igazi problémát az jelenti, hogy a feketeribizli kedvelt csemegéje az oroszoknak, nehéz elképzelni egy jóízű kását a tetejét díszítő-ízesítő feketeribizli nélkül. No de hogyan védekezzünk a radioaktív bogyók ellen? A szakértő azt javasolja, hogy kerüljük a kisadagban, olcsón árusító öreg néniket.

Hm. Ez így elsőre félelmetesen hangzik. Megannyi vasorrú bába tör a moszkvaiak életére, akik gyanutlanul eszegetik otthon a kásájukat, miközben az halált hoz rájuk. Jaj-jaj. Ha nem vettük volna észre, hogy 2007-ben ugyanez a hír már körbejárta Ukrajnát, 1999-ben meg a radioaktív eperről cikkeztek, még komolyan is tudnánk venni. Az sem segíti a hír hitelességének látszatát, hogy a megszólított szakértő rögtön ezután arról beszélt, hogy milyen veszélyes a görögdinnye a gyerekekre. Így csak azt lehet konstatálni, hogy milyenek a helyspecifikus hoaxok. Azon sem csodálkoznék, ha Debrecenben vagy Nyíregyházán hasonló hírek jelennének meg, csak a feketeribizlit valami olyan gyümölcs váltja majd fel, amilyet nálunk is esznek.

Nehéz hirtelenjében beskatulyáznom a Háztetey Károly és kisöcsi (Малыш и Карлсон) című mesefilmet, hiszen nem nagyon illeszkedik a megszokott mintákba (lásd macska-egér, kisemberes stb...). Egy hét éves kisfiú szerepe még nem okozna nagy gondot, de mit kezdjen az ember egy kicsi, de széltében annál nagyobb, emberrel (törpével?), aki egy propellerrel a hátán közlekedik, és egy ház tetején lakik.

Bár a tudományos (!) elemzések Kína és USA közötti párharcot prognosztizálnak, Oroszországnak is van egy-két szava ehhez. A hivatalos cél az, hogy az orosz csapat  a második helyen végezzen a végső éremtáblázaton, ehhez valamelyik nagy esélyest meg kell előzni - hogy melyiket, arról nincs álláspont. Medvegyev kedden fogadja az olimpiai csapatot és mond nekik valami nagyon szívhez szólót.

Vitalij Mutko sportminiszter mutatta be az orosz olimpiai csapatot a sajtónak: 467 sportoló (+ további 376 kísérő - éppen fikázni akartam, hogy már megint mennyi ingyenélő megy süttetni a hasát, amikor belegondoltam: orvosok, gyúrók, edzők, segédedzők - lehet, hogy még kevesen is lesznek), akik a lehetséges 28 sport 302 ágából 23 sport 244 ágában indulnak. Az állam eddig 12 millió rubelt pakolt az olimpiai sportok felturbózásába, olimpia után pedig a sajtótájékoztatóra időzítetten megemelt jutalmazásban részesülnek az érmesek. Mutko finomította az elvárásokat, illetve már most kitalált egy olyan versenyt, amiben jobbak az oroszok: míg az amerikaiak csak az atlétikára és az úszásra koncentrálnak, és ott gyűjtik be azt a sok érmüket, addig az oroszok tucatnyi sportban versenyben állnak a dobogós helyezésért. Ez az érdekes állítás - többek között - persze arról is szólt, hogy az orosz atlétika az utóbbi időben visszaesőben van, míg 2006-ban még arról beszéltek a szakemberek, hogy 20 feletti érmet szereznek Pekingben, addig mára ezek a tervek elolvadtak 15 körülire.

A hivatalos optimizmus mellett a sportolók már nem ennyire derülátók, különösen a doppingügyet tekintve durva, amit mondanak. Tatyana Lebegyeva, olimpiai bajnok hármasugró szerint kb. a hatvanas évekig a sportolók harcoltak meg egymással, azóta a (sport)politikusok és a gyógyszergyárak küzdenek. És mivel az oroszok jelenleg rosszul állnak a gyógyszeripart tekintve, nem sok jóra számít Lebegyeva.

Érdekes megemlíteni még, hogy a felkészülés során néhány orosz sportoló és edző (nem mindegyik) észrevette, hogy Irkutszk pont ugyanabban az időzónában van, mint Peking, és a végső formábahozást odatelepítették.

Bár az olimpiai falut hivatalosan csak augusztus 5-én nyitják meg, az első orosz sportolók már elfoglalták a helyüket - a vitorlázók. Az is eldőlt, hogy a bevonuláskor az orosz zászlót a kosaras Kirilenko fogja vinni az atraktív formaruhába bújtatott csapat előtt (ha jól látom, Csebruráskákkal fognak integetni).

Ha már a 80-as moszkvai olimpia kabalfiguráját választottam blogger-énemnek, nem is tehetek mást, minthogy szurkolok az oroszoknak. Szerencsére kevés orosz-magyar találkozó lesz, a kardozó Pozdnyakov, az öttusázó Frolov és társaik reméljük megelégszenek a világbajnoki győzelmeikkel és udvariasan előre engedik a magyarokat.

Gyakran vagy levert, szomorú, könnyen elsírod magad? Esetleg szereted a feketét meg a rózsaszínt, és piercinget viselsz? Vegetáriánus vagy, nem dohányzol, nem iszol és nem (feltétlen) csajozol? Fekete frizurád egyik szemedbe omlik?

Mi a különbség a true és a poseur között? Honnan tudhatjuk, hogy egy emo csak nyafog, vagy valóban szomorú? Mindenesetre, ha az ereidet karcolgatod egy koncerten, és élvezeti szereket fogyasztasz, akkor nagy a valószínűsége, hogy nem vagy true. Szerte a világon erőszakos cselekmények irányulnak az érzelmességüket nyíltan vállaló emo követőkre. Az emo elindulását a nyolcvanas évek (egyesek a kilencvenes évek) Amerikájába helyezik, arról a legendák eltérnek, hogy mely zenekarhoz köthető a műfaj megszületése, mindenesetre Oroszországban most érte el csúcspontját a mozgalom. Az első orosz emo-k ma alig huszonévesek, az emo követők jellemzően a 15-18 éves korosztályból kerülnek ki (többségükben lányok). Emonak lenni nem könnyű, sőt egyenesen életveszélyes a mai Oroszországban. Ugyanis szomorú hangulatban sétálgatva az utcán gyakran lesznek az utcai brutalitás áldozatai, elsősorban a szélsőséges elveket valló fiataloknak (és az erősebb, nem annyira fiatalok) ökölcsapásainak, rúgásainak, késszúrásainak (!) elsődleges célpontjai.

Az emo mozgalom Moszkvában és a szibériai városokban virágzik igazán, lassan kiszorítva a skater-eket, számos klubban hallgathatunk valódi helyi orosz emo zenekarokat. Az emo nagyra értékeli a kreativitást, az egyéniség előtérbe helyezését, bár mint az egyéb irányzatokkal is történni szokott, demokratizálódásával egyre inkább a formalizmus felé tolódik.

Nem véletlen, hogy a mai Oroszországban oly népszerűvé vált a mozgalom, gondoljunk csak bele, a célcsoport (15-18 évesek) a súlyos társadalmi igazságtalanságokat támasztó eredeti tőkefelhalmozás időszakában, a kilencvenes évek derekán született, és az egyre szigorodó putyini diktatúra etatizmus idején élte meg másodlagos szocializációját. A nyugati középosztályhoz képest, az orosz emok először a felsőbb társadalmi réteg lázadó, az érzelmek kultuszát követő gyermekei voltak. A lázadás fontos eleme ennek a (szub)kultúrának, mellyel szemben értetlenül áll a mai orosz politika és társadalom. A szovjet időkre jellemző szigorral óhajtanak fellépni az emo külsőségei ellen, melyeket (egy állítólagos törvényjavaslat alapján) az iskolákban nem lehetne viselni, mindezt az ifjúság védelme érdekében, kicsavarva az engedetlen szülők kezéből a gyereknevelés felelősségét. A propaganda hívószavak a szuicidium, és a züllés. Érdekes, és sokat eláruló reakciója ez a hatalomnak, amely ahelyett, hogy a félmilitáns, rasszista, homofób szélsőséges csürhék ellen lépne fel, a békésen kesergő emokat célozza meg. Eszembe jut a már enyhülő gorbacsovi idők szovjet közoktatása, amikor mindenkit kivágtak a rendszerből, aki nem illett az egyenruhás, jól fésült képbe.