HTML

Az oroszok már nincsenek a spájzban...

Minden, ami Oroszország - politika, gazdaság, társadalom, kultúra.
Rólunk bővebben: ars blogotica
Ide írhatsz nekünk
Legelkötelezettebb rajongóinknak: Facebook- és Iwiw-klub

Friss topikok

Címkék

abházia (6) abramovics (3) abszurd (5) agresszió (3) alekszij (3) alkohol (6) animáció (13) autó (3) british council (3) bulvár (3) bush (4) cccp (4) cenzúra (3) csecsenföld (4) déli áramlat (5) dél oszétia (8) demokrácia (5) elnök (3) elnökválasztás (8) energia (3) esterházy (3) eu (9) film (11) foci (5) gabona (3) gáz (35) gazdaság (29) gazprom (25) gázvezeték (8) gázvita (5) gorbacsov (5) grúzia (12) gyurcsány (5) háború (8) hodorkovszkij (4) hoki (3) infláció (4) interjú (3) irodalom (7) janukovics (3) jelcin (4) juscsenko (5) kampány (3) karácsony (4) karikatúra (6) kaszparov (3) kaukázus (6) kémkedés (3) képek (6) kína (3) költészet (3) korrupció (4) koszovó (5) kritika (3) kudrin (3) külpolitika (11) kultúra (25) kvn (4) leningrád (7) litvinyenko (3) magyar (3) medvegyev (70) mese (7) monopólium (3) montázs (3) moszkva (14) művészet (5) nabucco (4) nacionalizmus (3) nagy péter (3) nato (6) obama (3) olaj (12) oligarcha (4) oligarchák (3) olimpia (11) orosz (8) oroszország (6) orosz demokrácia (3) peking2008 (6) per (3) peresztrojka (3) poén (5) politika (6) programajánló (3) putyin (82) rajzfilm (4) roman abramovics (4) rotfront (3) rubel (5) sajtófigyelés (3) sajtószemle (8) sport (8) szaakasvili (3) szavazás (4) szavolszkij (3) szentpétervár (13) színház (4) szocsi (6) szovjetunió (6) sztálin (4) tandem (6) társadalom (7) tévé (3) tilos (4) történelem (14) turizmus (5) tyimosenko (5) ukrajna (16) usa (5) utazás (4) választások (15) válság (6) vicc (10) video (3) viszockij (4) vízum (3) vodka (10) vörös hadsereg (3) vörös tér (3) vostock (3) zene (14) zjuganov (3) zsirinovszkij (6) zubkov (4) Címkefelhő

Licenc

Creative Commons Licenc

Elhunyt egy törhetetlen ember

2008.08.05. 07:49 Nyeznajka

Életének 90. évében elhunyt Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin, a XX. Századi orosz irodalom egyik legnagyobb alakja, a Gulág-szigetcsoport, és az Ivan Gyenyiszovics egy napja Nobel-díjas írója. Jellemére talán a törhetetlen a legtalálóbb jelző. Az orosz nép prófétaként tisztelte, ám ehhez végig kellett járnia a poklok legmélyebb bugyrait.

1918-ban született Kiszlovodszkban. Apját hamar elvesztette, gyerekkorára árnyékot vetett a polgárháború. A második világháborút végigharcolta, kapott érte pár kitüntetést… és 8 év kényszermunka-tábort. Egy barátjának írt levelében ugyanis bírálta Sztálin hadvezető képességeit. Egy rabtársa szerint Szolzsenyicin a táborban beszélgetésekkor tartózkodó volt, nem utasított el semmilyen munkát, és ami a legfontosabb, egy percig sem adta fel hitét, hogy hazatér. A Gulágban töltött évei adták az anyagot az Ivan Gyenyiszovics egy napjához.

1953 februárjában szabadult, ám még ebben az évben diagnosztizálták nála a Gulág-táborok leggyakoribb betegségét a gyomorrákot. Decemberben legfeljebb három hetet adtak neki az orvosok. 1954 elején Taskentbe szállították ahol átesett az életmentő műtéten. A betegséggel való küzdelméről szól a Rákosztály. Sokak szerint csodálatos felépülése adott motivációt arra, hogy elkezdjen írni.

1962-re a megváltozott politikai helyzet lehetőséget adott arra, hogy kiadják az Ivan Gyenyiszovics egy napját. Hamar felkapta rá a fejét, nem csak a Szovjetunió, hanem az egész világ. Hruscsov lemondásával azonban, az átmeneti enyhülés végével újra nehéz évek köszöntöttek rá.

Ez időben talán legjelentősebb művén a Gulág-boszigetcsoporton dolgozott, mely a kényszermunkatáborok részletesen kidolgozott kordokumentuma. Örökös félelemben élt a KGB zaklatásaitól, a mű első kötetének kéziratát el is kobozták tőle.

1970-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat, „az erkölcsi erőért, mellyel folytatta az orosz irodalom örök hagyományait”. A díjátadóra nem ment el, hiszen tudta, ha elhagyná az országot nem engednék vissza.  1974-ben aztán száműzték Szovjetunióból, így átvehette a neves elismerést. Először Zürichben, majd az USA-ban élt. Nem volt ínyére való a Nyugati élet. Gyakran tett bíráló megjegyzéseket a fogyasztói társadalomra. Angolul nem tanult meg tökéletesen, szakállat növesztett, gyakorolta hitét, szinte aszketikus életet élt.

1994-ben amint megkapta az orosz állampolgárságot rögtön hazautazott, idős kora ellenére tettvággyal tele körbeutazta az országot, beszédeket mondott, hitt az ország feltámasztásában. Mindenhol sztárként fogadták.

Csalódnia kellett a hirtelen történő nagy változásokban. Sokat bírálta a Jelcini korrupt hivatalnokrendszert, az oligarchák megerősödését. Abban hitt, hogy a szláv népeknek Ukrajnának, Belorusziának és Oroszországnak össze kell tartaniuk, ha fenn akarnak maradni.

Sokak szerint ellentmondásos alak, amire mosolyogva jegyezte meg, hogy persze, hogy az, hiszen például „ellenzi a forradalmat, mégis amikor lázadás tört ki a táborban, teljes szívével harcolt érte.” 

Életének utolsó éveiben egészsége erősen megromlott. Ennek ellenére folyamatosan dolgozott összegyűjtött műveinek kiadásán. A 30 kötet megjelenését már nem érte meg.

Alekszej Varlamov szavaival élve: „Szolzsenyicin legnagyobb érdeme, hogy sohasem valami ellen, hanem mindig valamiért harcolt. Az, hogy velünk volt a XX. Században, az, hogy megélte a történelem legnehezebb és legtragikusabb pillanatait, az tartotta bennünk a lelket, noha lehet ezt észre sem vettük.” Halála hatalmas veszteség Oroszország és a világ irodalom-kedvelői számára.


Szólj hozzá!  • Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel!

A bejegyzés trackback címe:

https://oroszorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr68600094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása