Az oroszok már nincsenek a spájzban...

A moszkvai és összorosz pátriárka, a pravoszláv egyház feje, születési nevén Alekszej Mihajlovics Ridiger ma délelőtt, két hónappal 80. születésnapja előtt elhunyt. 2002 ősze óta komoly betegségekkel küzködött, az utóbbi években többször röppentek fel hírek a haláláról.

A pravoszláv egyház újraegyesítésében nagy szerepet vállalt, idén tavasszal írtak alá közös egyezményt a külföldi oroszok pravoszláv egyházának vezetőjével, Lavr metropolitával, és május 17-én helyreállt a pravoszláv egyház 80 éve szünetelő egysége. Ugyanakkor nem sikerült a katolikus egyházzal javítani a kapcsolatot, legutóbb tavaly próbálkoztak összehozni egy találkozót II. Alekszij és XVI. Benedek között, éppen Erdő Péter bíboros volt a közvetítő, hiába: Ridiger és Ratzinger már nem talákoznak.

   …mert a többség egyszer kijön. És akikre a „viharos ’90-es években” csapták rá a rácsot példának okáért kimagyarázott gyilkosságért, védőpénzek kizsarolásáért, rablásért, azok a következő két-három évben visszaszivárognak a polgári életbe. És visszahozhatják a már említett ’90-es évek paráját.

Mindig kíváncsi voltam arra, hogyan vitatkozik két diplomata. Mi történik olyankor, amikor a fotósok már elmentek, újságírók, látható helyen bekapcsolt diktafonok ajtón kívülre kerültek - és ott ülnek egymással szemben az ellentétes érdekeket, értékeket, stílusokat képviselő figurák. Mindent tudnak a másikról, készültek az ellenérvek ellen felhozott ellenérvekkel szembeni ellenérvekre, évek óta csatáznak/béketárgyalnak/szerződés-előkészítenek, mikor hogy hívják - és akkor ott, szemben egymással vajon mi a túró játszódik le közöttük? Ez a kérdés jutott eszembe a Corvinus Egyetemen hallgatott konferencián, amikor Balázs Péter, volt EU-nagykövet, jelenlegi CEU oktató meglepetésemre olyan egyszerűen, már-már nyersen kezdett beszélni az EU és Oroszország kapcsolatáról, hogy ha nem Igor Szavolszkij (az orosz nagykövet) rezzenéstelen pókerarcát néztem volna közben, leestem volna a székről.

Balázs azzal kezdte, hogy az EU és Oroszország kapcsolata olyan, mint az időnként fellángoló szerelem, és ennek az alaphelyzet az oka, hogy míg Oroszország számára az EU gazdaságilag fontos, de politikailag kevésbé, az EU számára éppen fordítva, politikailag fontos, de gazdaságilag kevésbé. Ezután részletes EU-gyalázás kezdődött. Az EU egyébként is csak az egyeztetések szintjén létező közös külpolitikájának a legmegosztóbb ügyeként értekelte az Oroszországgal kapcsolatos politika kialakítását; lengyel és litván negatív, francia pozitív végponttal. Miután kielemezte, hogy a jelenlegi EU külpolitikát kevésbé az elvileg hosszabb távra is tervezni képes bizottság, sokkal inkább a féléves ciklusokban gondolkodó elnökségek határozzák meg, levonta a következtetést, hogy amit a november 14-ei nizzai csúcson bejelentettek, nevezetesen az orosz partnerségi viszonyról szóló tárgyalások decemberi újrakezdését, azt csupán az „elszabadult hajóágyú”, Sarkozy egyéni akciójának lehet tekinteni.

A fő konfliktusforrásnak mutatkozó lengyel-cseh rakétatelepítések problémáját gyorsan a NATO asztalára tolta (mintha nem lenne erőteljes átfedés a két országhalmaz között), és a maga részéről mint nem EU ügy próbálta csökkenteni a támadási felületet. Szavolszkij eleresztett egy halvány mosolyt. Balázs azzal zárta, hogy az EU és Oroszország viszonyát ugyan sikerült a kemény konfliktusokból átvinni a kezelhető játszmák terepére, de ez az igazi partnerségi viszonytól közös célok hiányában még messze van - nesze neked Nizza. Hát igen, más az, ha az ember diplomata, és más, ha egyetemi oktató.

A számos állami intézmény támogatásával, idén harmadszor megrendezett oroszországi Nagy Könyv verseny első helyezettje 2008-ban egy csecsenföldi témájú írás, Vladimir Makanin Asan című regénye lett. Az Asan már egy ideje borzolja az orosz nyilvánosság kedélyeit a főhős miatt (valamint a díjak kiosztása körüli pletykák miatt), aki az elhúzódó háború amolyan hétköznapi haszonélvezője.

A történet díszleteként a háború gazdaságának, csereviszonyainak, logisztikájának mikéntje szolgál. A puha karosszékben olvasva benzines tartályok, kalasnyikovok, mobilok, foglyok és katonaanyák, vezérkari dácsák világába visz minket, miközben fokozatosan rajzolódik ki Zsilin tiszt (a jó öreg tolsztoji kaukázusi fogoly figurájának nyomán) alakja, aki a konfliktus konzerválásán munkálkodva biztosítja családja megélhetését. Makanin nemzetközi hírnévnek örvend, és hazájában is számos irodalmi díjat elnyert. Egyik leghíresebb elbeszélése, a Kaukázusi fogoly, nyomán készült az idei Karlovy Vary filmfesztiválon bemutatott Plenniy című film Alexey Uchitel rendezésében (a forgatókönyv Makanin munkája is).

A Karlovy Vary filmfesztivál másik orosz nagyfilmjét a Nyikita Mihalkov 12-jét, ma este hattól láthatjátok a Sirályban az orosz fimklubban.

Ha a kőolajat fekete aranynak nevezik, a kaviárt hívhatnánk fekete gyémántnak. Sokkal kevesebb van belőle mint az olajból, sokkal finomabb és összehasonlíthatatlanul drágább. Kaviárnak a nemes halak ikrájából készült ételkülönlegességet nevezzük. Bár legalább hét fajtáját megkülönböztetjük. Ma a leghíresebbről, sokak által csak "a kaviárként" emlegetett fekete kaviárról lesz szó.

Fekete kaviárt három tokhal produkál. Ezek a sőregtok, a szibériai tok, és a viza. Vagy ahogy a kaviár dobozán olvashatjuk őket: "севрюга, осётр, белуга". Legfőbb élőhelyük a Kaszpi-tenger, de megtalálhatóak a Duna alsóbb szakaszain is. (Hol vannak már azok az idők, amikor ezek a tiszta vizet kedvelő állatok felúsztak kis hazánkig is). A halaknak évekre van szükségük, amíg első osztályú kaviárt tudnak adni. Sajnos ezen nemes gesztusuk általában egyben halálukat is jelenti. Bár lenne mód az ikra élve történő lefejésére, ezt körülményessége miatt nem nagyon alkalmazzák.

   Ha valakinek nem kapcsolna az asszociációs lánc, magyarázom. Az Orosz Állami Könyvtárat (RU) V. I. Lenin Állami Könyvtárnak hívták egykoron, a nép pedig Leninkának becézte. Élesedik a kép? Na ugye. A Jelcin Állami Könyvtárat Szentpéterváron veheti birtokba a kedves olvasóközönség, a tervek szerint jövőre, április-májusban. De az – eddig – kis híján nyolcmilliárd rubeles (nem egész 60 milliárd forint) költségvetési forrásból az ég felé kúszó tudáscsarnokot nem a nevéért fogjuk szeretni; itt fogja kimívelni magát az elnök úr.

Alekszej Batalov november 20-án volt 80 éves, ennek tiszteletére az orosz tévék ontották magukból a megemlékezéseket, a fontosabb filmjeit, szerelmei és családtagjai interjúit.

Batalov egészen elképesztő filmek egészen elképesztő főszerepét játszotta el. A színház és film világába beleszületett, szó szerint: szülei a híres-nevezetes Sztanyivszlavszkij tanítványai voltak, lakásuk is a színház épületében volt. A családhoz értelmiségi kör járt fel, többek között Bulgakov, Paszternak, Zoscsenko, és így lett a fiatal Batalov egyik legjobb barátja Anna Ahmatova. A mindkét fél által hitelesített történet szerint Batalov első autóját (az örök moszkvainak mi más is jutott volna ki a jóból, mint egy Moszkvics - amit természetesen Annácskának becézett) Ahmatova fizette ki egy verseskötete honoráriumából. A filmvilágba a Szállnak a darvak 1957-es tragikus-szerelmes főszerepével robbant be. Nemsokkal ezután ismerkedett meg Gitana Leontenkoval. A vándorcirkusz műlovarnője úgy elcsavarta a sikeres színész fejét, hogy az jövendő apósa, a cigányvajda évekig tartó tiltása ellenére kivárta a sorát, és 1963-ban feleségül vette. Nem, ez nem egy Fellini/Kusturica-film sztrorija, ez Batalov máig tartó házasságának hiteles története.

A nanohibernálás segítségével az elnöki mandátum hosszát 6000000 évre emelhetjük.

Az ALAPÍTVÁNY AZ OROSZ NYELVÉRT ÉS KULTÚRÁÉRT és a RUSZISZTIKAI KÖZPONT

PRO CULTURA HUNGARO-RUSSICA DÍJ-at ad át.

Az esemény alkalmával kerül sor AZ ÉV RUSZISTÁJA és AZ ÉV OROSZTANÁRA cím, valamint egy ÉLETMŰDÍJ átnyújtására, továbbá AZ ÉV OROSZDOLGOZATA című pályázat nyerteseinek díjazására is.

A rendezvény  2008. november 28-án, 18 órakor kezdődik az ELTE BTK Kari Tanácstermében (1088 Múzeum krt. 4/A épület, magasföldszint)

A díjátadási ünnepségen közreműködik a  Szent Efrém Férfikar. Művészeti vezető:  Bubnó Tamás

 

November 19-én, budapesti látogatása alkalmával járt az A38 Hajón Alekszandr Avgyejev orosz kulturális miniszter. A helyszín adódott, mivel az A38 Hajó (Artyemovszk 38) nemcsak a nevét és múltját illetően van szoros kapcsolatban az orosz kultúrával, de az utóbbi években épp itt fordult meg a legtöbb orosz könnyűzenei produkció, és itt kerültek megrendezésre a My City Moszkva és a Moscow Calling fesztiválok.
Szekszárdi cabernet sauvignon és portói szósszal megbolondított kacsasült kíséretében beszélgetett carlsson a kulturális miniszterrel a kétoldalú kulturális kapcsolatokról, azok jövőjéről és az orosz kulturális reformokról.