Alekszej Batalov november 20-án volt 80 éves, ennek tiszteletére az orosz tévék ontották magukból a megemlékezéseket, a fontosabb filmjeit, szerelmei és családtagjai interjúit.
Batalov egészen elképesztő filmek egészen elképesztő főszerepét játszotta el. A színház és film világába beleszületett, szó szerint: szülei a híres-nevezetes Sztanyivszlavszkij tanítványai voltak, lakásuk is a színház épületében volt. A családhoz értelmiségi kör járt fel, többek között Bulgakov, Paszternak, Zoscsenko, és így lett a fiatal Batalov egyik legjobb barátja Anna Ahmatova. A mindkét fél által hitelesített történet szerint Batalov első autóját (az örök moszkvainak mi más is jutott volna ki a jóból, mint egy Moszkvics - amit természetesen Annácskának becézett) Ahmatova fizette ki egy verseskötete honoráriumából. A filmvilágba a Szállnak a darvak 1957-es tragikus-szerelmes főszerepével robbant be. Nemsokkal ezután ismerkedett meg Gitana Leontenkoval. A vándorcirkusz műlovarnője úgy elcsavarta a sikeres színész fejét, hogy az jövendő apósa, a cigányvajda évekig tartó tiltása ellenére kivárta a sorát, és 1963-ban feleségül vette. Nem, ez nem egy Fellini/Kusturica-film sztrorija, ez Batalov máig tartó házasságának hiteles története.
Nem csoda, hogy az orosz közönség a bolondulásig rajong érte. Az inkább szép, mint igaz történet szerint a hetvenes években egyszer Mastroianni Leningrádban járt, talán zsűrizett egy filmfesztiválon, és Batalovval együtt mentek ki az utcára: az aláírásvadász kislányok pedig megrohanták, na kit?, na kit?, hát persze, hogy Batalovot, az olasz legnagyobb megrökönyödésére. Talán ennek is köszönhette Batalov, hogy Fellini elhívta magához vendégségbe, majd egy filmjébe is. Főhősünk előbbit boldogan elfogadta, utóbbit sajnálattal elutasította, mondván: mit is keresne egy orosz pacák egy olasz filmben. Na, ezt már tényleg senki nem hiszi el neki. Azóta sem derült ki, hogy igazából mi volt az oka annak, hogy nem szerepelhetett Fellininél.
Két komoly szerepe után két komoly betegséget vészelt át. A Hölgy kutyával című Csehov-adaptációt Jaltában forgatták, a tüdőbetegek kedvelt üdülőjét maga Csehov is kipróbálta - ennek megfelelően Batalov meg is betegedett: tüdőbajban. A Moszkva nem hisz a könnyeknek forgatása pedig annyira megviselte, hogy infarktust kapott - az Oscar-díjnak ez az ára. Állítólag ez utóbbi filmből tanulta meg tanácsadói javaslatára Reagen elnök, hogy milyenek az orosz emberek, és annyira tetszett neki, hogy egymás után kétszer nézte meg.
Jelenleg Batalov a nyugdíjasok békés életét éli, tíz éve is van annak, hogy filmben szerepelt. Néha tanít, és közben megcsillogtatja önironikus humorát. "A múltkor azt meséltem a növendékeknek, hogy gyerekkoromban találkoztam Csehovval. Egy kicsit kétkedve hallgatták, de elhitték."
Isten éltesse, Alekszej Batalov!
