Az oroszok már nincsenek a spájzban...

A Kreml ismét a földön fekvő, büszke oligarchát rugdossa, és a jelek szerint szíves örömest elrugdosná további 1-2 évtizedig. A Mihail Hodorkovszkij elleni újabb eljárás színvonala ismerős (pl. a Gyalog galoppból), értelme nem világos. De találgatni lehet.


     A tényálladék.

     Szóval újra itt ez a Hodorkovszkij gyerek; tegnap újra elővették, nekifeszültek a második körnek. Az egykoron szebb napokat is megélt, 2005-ben adócsalásért nyolc évre elítélt Mihail Boriszovicsot – kollegájával, Platon Lebegyevvel egyetemben – meg akarják kínálni további jutalomesztendőkkel. Az ügyön még 2005-ben, az első eljárás után szinte azonnal elkezdtek dolgozni. Az új vád: a Jukosz olajkitermelő leányvállalataitól a két topmenedzser olajat sikkasztott 892 milliárd rubel értékben (mostani árfolyamon cirka hatezer milliárd forint). Meg át is mosták. Viszonyításképp: kis hazánk éves költségvetési kiadása idén bő 8000 milliárd.

A napokban volt húsz éve, hogy az oroszok (szovjetek) - vert kutyaként - kivonultak Afganisztánból. A Szovjetunió történetének egyik legnagyobb kudarca óvatos becslések szerint is legalább tizennégyezer szovjet katona életét követelte. Közvélemény kutatások szerint az oroszok több mint fele (58%) gondolja úgy, hogy nem feltétlenül lett volna szükség a háborúra, és az emberek majdnem fele (47%) szerint egyenesen politikai kalandorság volt Afganisztán megszállása. Ennek ellenére manapság mégsem csak az évforduló miatti megemlékezések, vagy a máig meg nem talált 270 orosz katona miatt kerül szóba az ország. Obama, az USA új elnöke ugyanis Afganisztánt választotta főellenségnek, és ehhez szívesen venné az orosz segítséget is.

Úgy látszik, bizonyos fokú együttműködésre a Kreml hajlandó. Moszkvának érdeke is az ország kapcsolatainak a javítása az USA-val illetve a NATO-val, hiszen azok a nyári grúz-orosz konfliktus után eléggé fagyossá váltak. A jelek szerint tehát Oroszország hajlandó megállapodni arról Amerikával, hogy nem katonai jellegű javakat szállítsanak a térségbe az országon keresztül. Sőt mi több, ehhez akár a saját katonai szállító-repülőgépeit is hajlandó felajánlani. Persze elemzők szeretik felhívni a figyelmet, hogy azon túl, hogy ez egyfajta gesztus Moszkva részéről, ugyanúgy érdeke neki is az afgán szélsőségek megfékezése.

Gyurcsány Ferenc interjúja az orosz Expert lapnak odamondogatósra sikerült. Bemelegítő EU-s kérdések után rátérnek a kényesebb energiaügyre. Miután a magyar kormányfő kifejti, hogyan fogja Magyarország a következő években alternatív beszerzési útvonalakkal és a hazai lehetőségek jobb kihasználásával szélesíteni energiaforrás palettáját, a következő kérdést teszi fel a riporter, Olga Vlaszova:

- A jelenlegi gázárnál jelentősen drágábban szerezhetők be az alternatív energiaforrások. Önök készek ezt az árat megfizetni?

- Azt kell, hogy mondjam Önnek, a legdrágább gáz az, ami nincs. Szlovákiában azt mondják, hogy januárban a gáz elmaradása miatt egymilliárd eurós veszteség érte őket. Nekünk csak azért nem kellett korlátozni a gázhasználatot, mert az utóbbi években hatalmas gáztározókat építettünk. Sőt, azokban a válságos napokban még el is adtunk a gázunkból Szerbiának és Boszniának. Néhány évvel ezelőtt kegyetlen vita folyt arról, hogy felépítsük-e ezeket a tárolókat, vagy nem. Az ellenzék azt harsogta, hogy ez túl drága és felesleges pénzpocsékolás. Most pedig kiderült, hogy igazam volt. De magának természetesen igaza van, mindezek a lépések (mármint az alternatív beszerzések – a ford.) drágák lesznek. Miután Ön orosz, és most egy orosz kiadványnak adok interjút, nagyon szeretném, hogy ez a gondolat eljusson orosz barátainkhoz. Elképzelhetetlenül nagy kockázata van számunkra annak a ténynek, hogy csak egyetlen csővezeték jön Magyarországra, és az Ukrajnán keresztül. Számunkra megállhat az élet, ha vele történik valami. Mint magyar állami vezető ebbe egyszerűen nem nyugodhatok bele. És most nem is a politikai vitákról beszélek, ez tisztán technikai probléma.

Ezután a Déli Áramlatról kérdezték, ami Gyurcsány szerint jó lenne arra, hogy megkerüljék Ukrajnát, de miután így továbbra is Oroszországból kapnák a gázt, a Nabuccot még jobb megoldásnak tekinti.

-  Hogyan viszonyult Magyarország a januári gázkonfliktushoz? Kit hibáztattak?

- Azt gondolom, hogy ebben a konfliktusban természetesen nagy felelősége volt Ukrajnának. Ugyanakkor az alapvető hozzáállás azon alapult, hogy nekünk szerződésünk van Oroszországgal, és Oroszország nem volt képes teljesíteni kötelezettségét. Én persze megértem, hogy miért nem volt képes, de ez számunkra már másodrendű kérdés. Nehéz nekünk innen megítélni, hogy kinek van igaza, ki hibás, de a magyar felhasználót csak az érinti, hogy nincs gáz. A válság idején azt mondtam orosz barátainknak: „Tudjátok mit, mi készen vagyunk arra, hogy Oroszország határán vegyük meg a gázt. És akkor a transzportálás már a mi kockázatunk lesz. Mi pedig Ukrajnával majd csak megegyezünk valahogy.” Erre azt mondták nekem: „Nem, ez így nem megy. Mi magunk akarjuk eljuttatni a felhasználóig a gázunkat.” Erre én: „Oké, de akkor ez a ti felelősségetek. Akkor engem egyáltalán nem kell, hogy érdekeljen, mi van Ukrajnával, ez a ti alvállalkozótok.”

- Hogyan néz ki a konfliktus politikai eredménye, politikai tanulsága? Van olyan vélemény, hogy Oroszország reputációja nagyon megszenvedte mindezt Európában.

- (Összefoglalva: Nem csak ez a konfliktus volt, hanem a grúziai is, a kettő együtt ártott Oroszország megítélésének.) A válasz utolsó két mondata szó szerint: Ha valaki a medve bajszát rángatja, a medvének nem kell feltétlenül a mancsával válaszolni. A medvének fel kell tudni mérni saját erejét és vigyázni a képességeivel.

A továbbiakban szó esik még a sárospataki könyvtárról, a válságról és annak kezeléséről és az EU fejlődéséről.  

Fotómontázs a blokád alatt álló (Leningrád) és a mai Szentpétervár képeiből. Szergej Larenkov munkái.

Exclusive műsor - egy óra tiszta orosz zene: dj kat-i, dj Lee n'gum, dj cheburashka

Az, hogy milyen hatása van  - úgy általában - a jelenlegi világgazdasági helyzetnek a fogyasztásra, mindenki előtt ismeretes. A csökkenő kereslet nem tesz jót az orosz vodka-piacnak sem. Az orosz vállalatok vodkatermelése a tavaly januárihoz viszonyítva, több mint 20%-kal csökkent.

A tendencia a válság kibontakozásakor kezdődött. Októberben az egy évvel azelőttihez viszonyítva 15%-kal esett a termelés. Novemberben és decemberben tovább romlott a helyzet, 19,4 illetve 21,1%-ra. A válság a legnagyobb gyártókat sújtja leginkább. Parlament vodkából például 28%-kal készült kevesebb, míg a neves szentpétervári Russzkij Sztandard csupán egyharmadát állította elő a tavaly januári mennyiségnek.

Ráadásul a válság nem csupán a kereslet csökkenésével büntet. A piacon lévő likviditási problémák miatt a kiskereskedők meghosszabbították a fizetési haladékot a forgalmazóval szemben, így azok viszont nem tudták időben rendezni tartozásaikat a gyártóval. Az, hogy egyes gyártók az ilyen esetek után előre kérik a pénzt a forgalmazótól, tovább ront a helyzeten.Teljesen beszűntette a termelést két gyártó is. A „GROSS Alkogolnie zavodi” a nagy mennyiségben felhalmozódott eladatlan áruk miatt volt kénytelen leállni. Ezzel szemben a „Tradicii Kachestva” csupán egy új korszerűbb gyártósor összeszerelése miatt, átmenetileg hagyta abba az ital előállítását. A cég vezetője szerint „bár a válság lelassítja az iparág növekedési ütemét, a piac vezetői megőrizhetik pozícióikat.” Sokan azonban nem ilyen optimisták.

Magyar-orosz konferencia a PTE-n

 A Pécsi Tudományegyetem és az oroszországi Új Eurázsia Alapítvány közös konferenciát szervez

„A felsőoktatási intézmények gazdasági hatékonysága és társadalmi felelősségvállalása"

címmel 2009. február 20-21-én.

A konferenciát megnyitja: Manherz Károly, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára, Valerij Platonov, a Magyarországi Orosz Kulturális Központ igazgatója, az Oroszországi Föderáció Nagykövetségének tanácsosa, dr. Gábriel Róbert, a Pécsi Tudományegyetem rektora és  Andrej Kortunov, az Új Eurázsia Alapítvány elnöke

A konferencia meghívott előadói között megtalálhatóak a Pécsi Tudományegyetem rektorhelyettesei, professzorai, a Szegedi Tudományegyetem, a Debreceni Tudományegyetem, az ELTE és a Corvinus Egyetem jeles képviselői valamint az Új Eurázsia Alapítvány által meghívott 8 oroszországi egyetem vezetői, képviselői.

A 2004-ben Moszkvában létrehozott ÚJ EURÁZSIA ALAPÍTVÁNY olyan non-profit, civil szervezet, amely az orosz polgárok életkörülményeinek azáltal történő javítását tűzi ki céljául, hogy elősegíti a közszféra, a magán szféra és a civil szféra társadalmi erőfeszítéseinek és erőforrásainak hatékony összehangolását, valamint regionális és helyi szinteken olyan társadalmi és gazdasági fejlesztési programoknak áll az élére, amelyek a legkorszerűbb hazai és nemzetközi szaktudásra és innovatív technológiákra építenek.

Bővebben:

A konferencia programja

Regisztrációs lap

Ma 172 éve halt meg Alekszandr Szergejevics Puskin. Nem, őt nem kell bemutatni, a legismertebb oroszok egyike, még a sorozatfüggők is ismerhetik, igaz, egészen furcsa összefüggésben (a jelenetből nem derül ki, miért ez a címe, pont a kivágott részben hangzik el az ominózus mondat). Az évforduló nem túl kerek, de nem is ezért említjük az egészet. Hanem azért, mert egészen hihetetlen dolog történt abban a múzeumban, amit Puskin pétervári lakásából alakítottak ki.

A legendás Mojka rakpart 12. alatti házban élte utolsó éveit a költő, innen indult végzetes párbajára, és miután Georges Charles d'Anthès meglőtte, ebben a házban haldokolt két napon át. A lakásmúzeum az emléknaphoz igazította a szenzációs bejelentést: a divány, amit eddig az idegenvezetők úgy mutattak meg a látógatóknak, hogy "pont ilyen diványon halt meg Puskin", nos, ez a divány nem más, mint az a divány. Mindez úgy derült ki, hogy Galina Szedova, a múzeum vezetője végre rájött, amire már régóta kiváncsi volt: miért éppen ezt a diványt adta az Ermitázs 1937-ben a Mojka rakparti emlékhelynek. A kitartó nyomozása azt derítette ki, hogy annak idején Puskinéktól egy olyan család örökölte a bútorokat, amelynek egyik tagja az Ermitázsban dolgozott, ott vigyázott a tárgyakra, hogy nehogy avatatlan kezek restaurálják és az első adandó alkalommal sikerült neki a megfelelő helyre (vissza)vitetni legalább egy darabot az örökségből. A szinte hihetetlen, a szovjet időkre ugyanakkor jellemző történet mindezidáig titokban maradt, most azonban a diványon maradt vérnyomok (!) vizsgálata pontot tehet a találgatásokra. Reménykedünk, hogy nem egy arra járó turista vérezte össze.

Aki teheti, menjen el Pétervárra, nézze meg a múzeumot. Aki nem jut el odáig, itt olvashatja Puskin műveit: oroszul, magyarul.

Régi dilemma, hogy milyen kapcsolat van az ember neve és sorsa között. Szerintem az, hogy a névből a személyiségre lehet következtetni, utoljára az indiánoknál működött. Ám minden eddigi koncepciót újra kell gondolnunk a leleményes orosz újságírásnak köszönhetően.

Na és ki máson lovagolnának az orosz sajtóban, mint Vlagyimir Putyinon. Először is lépjünk túl azon a zavarba ejtő tényen, hogy a szakirodalom szerint a Vlagyimir név „a világ urát” jelenti. Bár elismerem, hogy e köré a tény köré komoly összeesküvés elméleteket lehetne szőni.

Történt egyszer, hogy Putyin első elnökségének elején, amikor a gazdaság élénkítésének a fontosságáról beszélt, a GDP megduplázását tűzte ki, mint távlati célt. Ez sajnos máig még nem sikerült, de az Udvoity VVP lózung talán a legidézettebb a „világ proletárjai egyesüljetek” óta. Nem tudom milyen napja lehetett annak, aki észrevette, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin monogramja és a Valovoj Vnutrennij Produkt rövidítése egy és ugyanaz, de innentől már nem volt megállás. Megjelentek a tréfás magyarázatok, hogy Putyin saját elnökségének a megduplázásáról beszélt. Azóta rengeteg „udvoity VVP-s” vicc született, sőt második elnöksége végén már egyenesen az „utroity VVP” (megtriplázni...) került szóba.

A nagy sikeren felbuzdulva Putyin utódjának is kitaláltak egy sztorit a beszélő monogramnak. A még szinte ismeretlen Medvegyevből ugyanis valahogy közkedvelt politikust kellett varázsolni. Mi a legegyszerűbb módja a népszerűség növelésének? Osszunk pénzt. Medvegyev hát felvette a hétmérföldes csizmáját, elkezdte járni az országot, és mint a mi igazságos Mátyásunk mindenütt meghallgatta az ember bajait, (legyünk őszinték, az emberek itt főleg kormányzók voltak) és könyörgésükre, hogy „ugyan adjon már egy kicsit több pénzt”, Dmitrij Anatoljevics (Medvegyev) a maga elegáns tömörségével mindig azt felelte: DAM. (adok).

Nos ennyit tudnak az oroszok. Mi egyelőre tudtommal eléggé el vagyunk maradva e területen az oroszoktól. Persze a Виктор Дьозоевич Орбан - ВДьО (Viktor Győzőjevics Orbán - VGYO) és a Ференц Ференцевич Дьюрчань - ФФДь (Ferenc Ferencevics Gyurcsány - FFGY) így első ránézésre elég kemény dióknak tűnnek…

Ez lehetne egy új orosz sci-fi film címe, vagy Szorokin regényének címe, de nem, Mihail Szergejevics a maga testi valójában, egy hónappal 78. születésnapja előtt, friss dédapaként erőteljes offenzívába kezdett és megmondta a tutit. Nem is akárkiknek, előbb Medvegyevet  és Putyint osztotta ki, aztán Obamához is volt egy-két kedves szava.

Gorbacsov és néhány más, régről ismert politikus egy 15 pontból álló válságkezelő stratégiát tett közzé, amelyben arra hívják fel a figyelmet, hgy borzasztó hibát követ el az orosz vezetés akkor, amikor a válságot úgy kezelik, hogy az oligarchákat mentik meg, helyette a rubel árfolyamának védelmére kellene összpontosítani, és így az inflációt is igyekezni tompítani. Gorbacsov régebbi funkcióit és politikai hátterét ismerve kissé fura, de egyértelműen a privatizációban látja a stratégia a megoldást a gazdaság főbb területein, szemben a putyini visszaállamosítással. De ha valami mégis állami kézben marad, akkor ott a cégek vezetői felett jóval erősebb kontrollra van szükség Gorbacsovék szerint.

Két hete publikálták ezt a meglepően erős kritikát és alternatív programot, a rubel árfolyama azóta egyre lejjebb, az infláció egyre erősebb. Ők megmondták.

Obamának csak annyit javasolt, hogy csináljon ő is peresztrojkát, ráfér az országára. Azt már nem tette hozzá, hogy mi lett a Szovjetunióból a saját peresztrojkája hatására (szétesett), és mi lett az ő politikai sorsa (megbukott). Összességében: szép kis kívánság. Mindenesetre az orosz sajtóban Obama és a peresztrojka visszatérő szókapcsolattá vált.