A Kreml ismét a földön fekvő, büszke oligarchát rugdossa, és a jelek szerint szíves örömest elrugdosná további 1-2 évtizedig. A Mihail Hodorkovszkij elleni újabb eljárás színvonala ismerős (pl. a Gyalog galoppból), értelme nem világos. De találgatni lehet.
A tényálladék.
Szóval újra itt ez a Hodorkovszkij gyerek; tegnap újra elővették, nekifeszültek a második körnek. Az egykoron szebb napokat is megélt, 2005-ben adócsalásért nyolc évre elítélt Mihail Boriszovicsot – kollegájával, Platon Lebegyevvel egyetemben – meg akarják kínálni további jutalomesztendőkkel. Az ügyön még 2005-ben, az első eljárás után szinte azonnal elkezdtek dolgozni. Az új vád: a Jukosz olajkitermelő leányvállalataitól a két topmenedzser olajat sikkasztott 892 milliárd rubel értékben (mostani árfolyamon cirka hatezer milliárd forint). Meg át is mosták. Viszonyításképp: kis hazánk éves költségvetési kiadása idén bő 8000 milliárd.
A vizsgálat az ügyvédek szerint több mint fél évig is húzható, a gyanúsítottak üzleti érzékét pedig akár további 22 szűk esztendővel is díjazhatják, az első körből tartalékolt éveken túl. A bűnszervezetben elkövetett pénzmosás árfolyama 10-15, a sikkasztásé 5-10 év. Elméletben. Ám de sanszos, hogy a gyakorlatban is. Utal erre a tény, hogy jó magaviseletért tulajdonképpen az első félidő után már elballaghatott volna Mihail Boriszovics, de keménykedés és pofátlanság indokán, amelyről a börtönparancsnok számolt be, enyhítés nuku. Az elítélt nem tette pl. a háta mögé a kezét a börtönben, amikor illett volna, tudniillik; csoda is, hogy nem lőtték tarkón.
…a válasz akkor is…
A védelem pofátlan. Követelőzik. Kérvényezték, hogy a védencek az ügyvédekkel egy asztalnál ülhessenek (nonszensz!). 2005-ben, az első körben ugyanis ketrecben, most meg golyóálló üveg mögött a helyük. Állítólag, hogy le ne lőjék őket. Szintúgy biztonsági elgondolásból a kísérő rendőrök és kommandósok nem engedik oda a szünetben az ügyvédeket a védencekhez, nyilván ugyanúgy azok biztonsága érdekében. Hivatkoztak ugyan a védők mindenféle emberi jogokra, meg hogy biztosítani kell a bizalmas kommunikációt. Több időre is vágynak az anyagok áttanulmányozásához, lévén csak pár napja kapták meg a tizenegynéhány kötetet. Meg az se volna utolsó dolog állítólag, hogy egy másik, illetékes bírósághoz kerüljön az ügy a moszkvai helyett.
Végül, de nem utolsó sorban a védelem elfogultsági kifogást emelt az ügyészek ellen. Kiváltképp fájhat nekik a Vasököl, amelyik már megint alig várja, hogy csaphasson, ahova köll: Dmitrij Sohin. Hogy a tehetség kiaknázása, avagy jutalomjáték-e, ki-ki döntse el maga, ám tény, hogy a vád vezetője ugyanaz, aki levezényelte az első pert. Ja, és Sohin, ahogy vége lett a pernek, kapott is érte ötös-leülhetsz gyanánt kitüntetést, amolyan Becsületrendet, de személyesen Putyintól ám!
Vissza a jelenbe. A bíró az elvárható megértéssel viszonyult a kérvényekhez: N E M .
Mindezek után ma, a második napon a védelem előhúzta a tarsolyából a következő adut: a vád egy levél kíséretében nyújtotta át a vádiratot a bíróságnak, amelyben is konkrétan leírták, kit is látnának szívesen a bírói székben; furcsa mód meg is kapták az embert. És eddig nem kellett csalódniuk: az első nap pl. szót adott a vádnak, pedig a félbeszakított védelem még sorolta volna, mit is kérvényez. Benyújtották hát az ügyvédek az elfogultsági kifogást Viktor Danyilkin bíró ellen. A várható választ megtippelhetjük: a) igen b) nem c) talán.
Há na de most mér?
Az alapvető logikai lánc vili. Csalt adót, de rajta kívül még hányan, de hányan! A gebasz nem ez volt. Túl hangosan károgott. A békés együttélés helyett belemászott a politikába, ellenzékieskedett nagypályán. Ennek is megvan a módja: lehet menni el, el, mint ahogy tették is egyes morgolódók, hogy aztán annál messzebbre szálljon a vonyításuk. Azért nehogy már a farok csóválja. Ha azt mondod, hogy a diri bácsi köcsög –> pofon, leül.
De ott a fent említett vasszigor a sitten, meg a mostani eljárás körülményei. Ha csak a rendreutasítás és a példastatuálás a cél, négy év egy orosz börtönben az orosz-mongol határnál csak-csak meggyőzi a delikvenst és a fajtáját az ellenfél igazáról. Nem volna-e most már egyszerűbb szélnek ereszteni? Mit csinálna vajh’, amit nem tehet meg most a Világháló, egészen pontosan www.khodorkovsy.ru révén? Nem volna-e egyszerűbb elengedni/elküldeni a vérbe? Nagyobb úgyse lehet a pofája, mint a nagy ellenfélnek, a Putyin felé a távoli Albion ködéből öklömnyi ganajcafatokat hajigáló Berezovszkij úrnak. Meg aztán az imázs is kakás lesz így; épp elég nagy pöcébe esett az első körben is az orosz hatalom, leginkább a külföldi megítélése és a tekintélye.
Há de akkor most mér?
1. verzió – harmatgyenge, nem logikus, csak az ellenzék szereti hangoztatni: nagy-gyon para van ettől a Mihail gyerektől. És ha már vasálarcot nem kalapálhatnak rá, és nem zárhatják a Bastille-ba, rangjánál fogva meg csak úgy lelőni sem célszerű, akkor legalábbis Szibériába menjen, havat lapátolni. Az elmélet azon bukik, hogy ha valóban akkora a para, akkor vasálarc ide vagy oda, a nyilvánosságtól elvágnák a fiút. Ehhez képest a Google a „khodorkovsky”-ra 1 220 000, a „ходорковский”-ra meg 2 360 000 találatot ad (az előbbi esetben a második helyen a www.khodorkovskycenter.com, az utóbbinál az elsőn www.khodorkovsky.ru)
2. verzió – beteges, de sanszos. A példastatuáláson túl nagyon ellenszenves lehet V. V. Putyinnak. Alátámasztja ezt a sok baráti és értelmetlen szívatás. Az sem elhanyagolható tény, hogy – de jure – Medvegyev elnök úr üt most, amitől a keze viszont egészen piszkos lesz. Más szemszögből: Az Ő KEZE lesz piszkos. Valaki meg mosolyog a páholyban.
3. verzió – politikailag korrekt és szanszos. Panem et circenses. Mégsem olyan jó tudniillik most Oroszországban élni. És ezt egyre inkább látja az utca embere is. Nézzen inkább tévét, és politizáljon a konyhaasztalnál!
A per előtt Hodorkovszkij úr így nyilatkozott: „Az eljárást illetően a magam részéről garantálom az őszinteséget, egyértelmű leszek, és nem próbálkozom ravaszkodással. Garantálom az érdekfeszítő látványosságot.” Várjuk.