Ma 172 éve halt meg Alekszandr Szergejevics Puskin. Nem, őt nem kell bemutatni, a legismertebb oroszok egyike, még a sorozatfüggők is ismerhetik, igaz, egészen furcsa összefüggésben (a jelenetből nem derül ki, miért ez a címe, pont a kivágott részben hangzik el az ominózus mondat). Az évforduló nem túl kerek, de nem is ezért említjük az egészet. Hanem azért, mert egészen hihetetlen dolog történt abban a múzeumban, amit Puskin pétervári lakásából alakítottak ki.
A legendás Mojka rakpart 12. alatti házban élte utolsó éveit a költő, innen indult végzetes párbajára, és miután Georges Charles d'Anthès meglőtte, ebben a házban haldokolt két napon át. A lakásmúzeum az emléknaphoz igazította a szenzációs bejelentést: a divány, amit eddig az idegenvezetők úgy mutattak meg a látógatóknak, hogy "pont ilyen diványon halt meg Puskin", nos, ez a divány nem más, mint az a divány. Mindez úgy derült ki, hogy Galina Szedova, a múzeum vezetője végre rájött, amire már régóta kiváncsi volt: miért éppen ezt a diványt adta az Ermitázs 1937-ben a Mojka rakparti emlékhelynek. A kitartó nyomozása azt derítette ki, hogy annak idején Puskinéktól egy olyan család örökölte a bútorokat, amelynek egyik tagja az Ermitázsban dolgozott, ott vigyázott a tárgyakra, hogy nehogy avatatlan kezek restaurálják és az első adandó alkalommal sikerült neki a megfelelő helyre (vissza)vitetni legalább egy darabot az örökségből. A szinte hihetetlen, a szovjet időkre ugyanakkor jellemző történet mindezidáig titokban maradt, most azonban a diványon maradt vérnyomok (!) vizsgálata pontot tehet a találgatásokra. Reménykedünk, hogy nem egy arra járó turista vérezte össze.
Aki teheti, menjen el Pétervárra, nézze meg a múzeumot. Aki nem jut el odáig, itt olvashatja Puskin műveit: oroszul, magyarul.