Az oroszok már nincsenek a spájzban...

Nem tudom, hogy a blogunknak van-e még egy olyan komoly elmaradása, mint az, hogy „Az orosz animációs filmek legjobbjai” sorozatban még egy szót sem ejtettünk Cseburáskáról. Igyekszem hát gyorsan rendezni a tartozást.

Cseburáska a híres gyerekkönyv író, Eduárd Nyikoljevics Uszpenszkij hőse. Ahogy már a történet legelején kiderül, igazából maga sem tudja miféle szerzet, valahol fél úton van a majom és a medvebocs között. Apró, barnabundájú állat, hatalmas fülekkel (és nagy kedves szemekkel). Eredetéről szólva Cseb’ egy narancsos ládából származik.  Ezzel függ össze szerencsés névadása: Miután a narancsárus kiszabadította szegény állatot kényelmetlen átmeneti lakhelyéből, az állandóan leesett (régies orosz szóval „чебурахнуться”), nyilvánvalóan a hosszú út következtében elgémberedett végtagjai miatt. Hát innen a mindenki által jól ismert Cseburáska elnevezés.

Sok vád éri Medvegyevet, hogy ő csak Putyin bábja. Íme két könnyed videó, amely az ellenkezőjét hivatott bizonyítani.

Felhívnám a figyelmet az olyan apróságokra, mint Putyin kigyúrt felsőteste, vagy a háttérként szolgáló vörös függöny, rajta a hatalmas kétfejű sas.

Az "átkosra" emlékezve, nehéz olyan dolgot találnunk, amire nosztalgiával lehet gondolni. Ha mégis mondanunk valamit – kis időre túllépve az ideológiai színezeten – talán az Úttörőmozgalmat és az állami üdültetéseket említhetnénk. Ezt a két intézményt ötvözte sok éven keresztül az Artyek. A tábor kihasználva a híresen jó jaltai levegőt gyerek tüdő- szanatóriumként kezdte a pályafutását. Úttörőtáborrá való átalakítása után, folyamatos bővítésének következtében, nem csak a Krím-félsziget vagy a Szovjetunió, de az egész világ legnagyobb gyerektáborává nőtte ki magát.

Fénykorában - a hatvanas évek közepén – évi huszonhétezer gyermeket fogadott, 1925-ös alapításától ’65-ig háromszázezer vendége volt, a világ hetven országából. A Monaco nagyságú területen, százötven épületet üzemeltettek egész évben, többek között három uszodát, kórházat, és egy hétezer férőhelyes stadiont. A fogadottak között voltak egyszerű „proli gyerekek”, kitűntetett úttörők, nehéz szociális helyzetben élők, hajléktalan és árva gyerekek. Persze a képet kissé árnyalja, hogy magas rangú pártfunkcionáriusok is előszeretettel juttatták be saját fiaikat, illetve lányaikat.

Peter Nalics, a bosnyák operaénekes felmenővel rendelkező egyetemista gondolt egyet és elhatározta, hogy sztár lesz Oroszországban. Ehhez volt egy dala, a Gitár. Pénze nem volt, kapcsolatai sem, tehetségkutatón lusta volt elindulni, maradt neki a klasszikus út: összeeszkábált egy filmecskét a dalához, felrakta a youtube-ra és várta a hatást.

Mindez 2007 áprilisában történt, és ahogy az normális esetben lenni szokott, nem történt semmi. Aztán októberben megfordult a világ és nem tudni pontosan miért, rákattantak a népek, és azóta másfél milliónál többen nézték meg a törtangolsággal előadott számát, amelynek képi világát egy Kusturica-film svédelésével nyerte.

A 2008-as év Nalicsról szólt, egyre nagyobb és nevesebb klubokban lépett fel, mindenhova őt hívták, az ő zenekara nyitott meg fesztiválokat, kiállításokat. Igen, közben lett zenekara , és az aktuális hír: lett lemeze 2008 végére, melynek címe: Egyszerű dallamok öröme. A dalok oroszul és kis jóindulattal angolnak nevezhető nyelven szólalnak meg, leginkább az orosz Kistehénként beazonosítható módon. Szerencsére nem felejtette el, honnan jött, a lemez teljes anyaga letölthető a honlapjáról. Vélhetően nem lesz a lemez összes dalából akkora siker, mint a Gitárból, de a koncerteken már együtt énekli-üvölti a szöveget a közönség az időnként operai technikát is használó Naliccsal.

A lemez kiadása után is születnek új dalok, saját kedvencem az újévi dalocska, a háborús nótára hajazó Étteremből.

     Avagy ismét Vóva. Lerágott csont, igen. Mi is rágtuk már, igen. Az utóbbi időben is egyszer - kétszer, igen. De – enyhe képzavarral élve - folyton újabb és újabb bőröket húzunk le róla.

     Ellenzéki mellékízű gyöngyszemekre leltem a www.vladimirvladimirovich.com -on, amelyek mellett nem lehet elmenni. Egyrészt ismeretlen viccek tárháza különféle korszakokból (bár egy újszülöttnek mindegyik új, főleg itt, Magyarországon), másfelől helyenként állat karikatúrák és többnyire gyenge fotómontázsok galériája. Bónusz: megrendelhető Konsztantyin Borovoj gyakorló ős-ellenzéki és szépemlékű tőzsdecápa öt kötete, amelyek a vicceken felül - az ismertető szerint - a commedia dell’arte jegyében megírt darabokkal szórakoztatnak bennünket.

      No de ne térjünk el a tárgytól. Ha valakinek van türelme végignyálazni az oldalt, és orosz nyelve a tarsolyban, akkor helyenként biztosan letüdőz egy kis nyálat a röhögés közben. Én megtettem. A válogatás szubjektív.

A műsor 2 részletben új szignállal!

- kommentár nélkül -

37 millió rubelért, azaz több mint 237 millió forintért kelt el Vlagyimir Putyin  festménye egy szombati árverésen. Mielőtt még kinyílna a bicska a zsebünkben, hogy ez az újkori Néró az után, hogy utcát neveznek el róla, még képes álművészetével rombolni a közerkölcsöt, nézzük meg a tényeket kicsit közelebbről. Mindenki őszinte megkönnyebbülésére ugyanis Putyin csak egy jótékonysági akció kedvéért ragadott ecsetet, hivatalos értesüléseink szerint nincsenek festői ambíciói.

Szentpéterváron már harmadik alkalommal rendezik meg a Karácsonyi Vásárt, melynek az egyik legnépszerűbb pontja az Азбука vagyis ABC fedőnevű jótékonysági projekt. Ennek keretében az orosz ábécét kiosztják híres emberek között, akiknek a megadott betűvel kell alkotniuk.

Putyinra az U betű jutott, és szárnyaló fantáziájának köszönhetően, a hangzatos „Узор на заиндевевшем окне”, magyarul „Minta a zúzmarás ablakon” címmel festett. „Az eredmény egy zöldes színű falban lévő, sárgára festett ablakkeret, körülötte alul pirossal hímzett fehér függöny, amilyen régebben a magyar parasztházakban is volt. Az ablakon át a sötétben fehér, kisebb részben piros hópelyhek és talán fények látszanak.” (klubradio) A félreértések elkerülése végett, a kép aljára odakerült a mű címe, valamint minden bizonnyal a kép értékét növelendő – rendhagyó módon kiemelt helyen, az ablak feletti függönybe - hatalmas betűkkel belevésve a művész szignója is.

Az árverésen a halandó hírességek alkotásai húszezer, a kiemelt személyiségek művei egymillió, Putyin képe pedig ötmillió rubeles kikiáltási árral szerepeltek, ám a lelkes műkedvelők ezeket legtöbbször lényegesen feltornázták. A rekord, mint sejthető volt Putyiné lett, aki mint azt már említettük 37 millió rubelt szerzett a jótékony célra. A képet egy neves moszkvai galéria tulajdonosa vette meg. A pénzt egy pétervári gyermekkórház és székesegyház felújítására költik.

Hidegháborús időket idézően a történetnek két, egymással ellentétes olvasata van, ami kölcsönösen igen rosszakat feltételez a másik szereplőről. Az igazi baj az, hogy még az is lehet, hogy az üldözési mániás sztorik kölcsönösen igazak. Az ukrán-orosz gázháború két magyarázata következik.

Ahogy Nyugatról magyarázzák:

1. Az oroszok nem akarják, hogy a gazdasági szempontból legfontosabb, stratégiai szomszéd egy másik együttműködésbe álljon át. Ez az olvasat magyarázná, hogy miért lépnek fel ilyen vehemensen az eddig is ismert ukrán stiklik ellen. Ukrajna nem egy komoly ellenfél Oroszország számára, nem is lenne értelme legyőzni őket, hanem módszeresen be akarják láttatni az ukrán választókkal, hogy a mostani vezetés képtelen arra, hogy prosperáló Ukrajnát formáljon az országból, a helyes választás egy oroszbarát elnök + kormány. Timosenko, a jelenlegi ukrán kormányfő hamar megértette, mire megy ki a játék, megpróbálja az utolsó esélyét megragadva úgy beállítani a dolgokat, hogy majd ő lesz az új oroszbarát elnök. Oroszországot mindig is a birodalmi, és/vagy birodalomépítő logika alapján lehetett megérteni, a gázválságot is ebben a keretben kell értelmezni.

Ahogy Keletről gondolják:

2. Oroszország gazdasági-politikai megerősödését nem nézik jól szemmel Amerikában, egy többfrontos harc folyik ez ellen, ennek egyik csatatere Ukrajna kiszervezése az orosz érdekeltségi körből. A gázkonfliktus meggyengíti az oroszok gazdasági kapcsolatait európai partnereivel, az ukránokat az oroszok ellen hergeli. Az energiaárakat tartósan alacsonyan tarva már csak azt kell elérni, hogy az oroszok dominálta fegyverpiacon (India, Kína, Irán) is meggyengüljenek, valamint az egyházi befolyást is csökenteni kell az ortodox egyház egységének megbolygatásával, akkor véget érhet a 2000-es évek orosz sikersztorija. A "narancsos forradalmak" (Ukrajna, Grúzia, Kirgizisztán) után amúgy is megerősödött amerikai befolyás rendesen idegesíti az orosz vezetést, azóta minden komolyabb történést az amerikaiak vélt szándéka szerintinek gondolnak.

Szerintem viszonyt a következő a helyzet: egyszerű gazdasági zsarolás az alapja mindennek. Ukrajna megteheti, így meg is teszi, hogy időről időre alacsonyabb árat csikar ki magának a gázra. Ez általában könnyebben megy, a gazdasági válság miatt viszont most az oroszok keményebben lépnek fel a zsebük védelmére. Ez az alaphelyzet, erre települnek rá az egyébként meglévő világpolitikai játszmák, az amerikai, az orosz, az európai (na jó, az nem, mert olyan nincs)  hatalmi törekvésnek megfelelő lépések.

Ahogy egy hete, most is úgy tűnik, hogy vége a konfliktusnak. A következő hónapokban fog kiderülni, hogy melyik olvasat magyarázza meg jobban, hogy mi fog történni. Az ukrán elnökválasztás ebből a szempontból (is) érdekes lesz.

"Állj, ki az?" (ukránul)