Peter Nalics, a bosnyák operaénekes felmenővel rendelkező egyetemista gondolt egyet és elhatározta, hogy sztár lesz Oroszországban. Ehhez volt egy dala, a Gitár. Pénze nem volt, kapcsolatai sem, tehetségkutatón lusta volt elindulni, maradt neki a klasszikus út: összeeszkábált egy filmecskét a dalához, felrakta a youtube-ra és várta a hatást.

Mindez 2007 áprilisában történt, és ahogy az normális esetben lenni szokott, nem történt semmi. Aztán októberben megfordult a világ és nem tudni pontosan miért, rákattantak a népek, és azóta másfél milliónál többen nézték meg a törtangolsággal előadott számát, amelynek képi világát egy Kusturica-film svédelésével nyerte.

A 2008-as év Nalicsról szólt, egyre nagyobb és nevesebb klubokban lépett fel, mindenhova őt hívták, az ő zenekara nyitott meg fesztiválokat, kiállításokat. Igen, közben lett zenekara , és az aktuális hír: lett lemeze 2008 végére, melynek címe: Egyszerű dallamok öröme. A dalok oroszul és kis jóindulattal angolnak nevezhető nyelven szólalnak meg, leginkább az orosz Kistehénként beazonosítható módon. Szerencsére nem felejtette el, honnan jött, a lemez teljes anyaga letölthető a honlapjáról. Vélhetően nem lesz a lemez összes dalából akkora siker, mint a Gitárból, de a koncerteken már együtt énekli-üvölti a szöveget a közönség az időnként operai technikát is használó Naliccsal.

A lemez kiadása után is születnek új dalok, saját kedvencem az újévi dalocska, a háborús nótára hajazó Étteremből.