Hol van már az ifjúságunk? Hol vannak a régi szép idők, amikor kazettát beélesítve hallgattuk a Juventust meg a Danubiust, hogy felvehessük a hónap slágerét egy háromszor letörölt kazettára (HU) (még így is lemaradt a nóta eleje, a végébe meg beleugatott a Jáksó)? A populáris bakelitről (EN) az ifjabb nemzedék nem is tudja, hogy német DJ, vagy ókori uralkodó, az „orsós magnó” (HU) hátterében is rasszizmust sejt. Nem-nem, felebarátaim, más lett a világ; érzem a vízben, érzem a földben, érzem a levegőben. Innen nyugatabbra centekért letöltögetik az érdeklődésre számot tartó cuccost az iTunes-ról (HU), tán egyenest az iPodra (HU). Minálunk zötyög a DC (HU), a Torrent (HU). Innen keletebbre pedig úgy töltik le azt, ami épp kell (és ami nem), mint mi a képet az iWIW-ről (HU). Most még.

     Ha kell, ha nem.

     Jó fél éve úgy éreztem, hogy – rockzenén felnőtt emberként – illő volna beszereznem „az első hullámot”; a Deep Purple-t (HU), a Led Zeppelint (HU), a Pink Floydot (HU) és sok egyéb legendát. Mindezt inkább amolyan hörcsög-ösztöntől vezérelve; nem sok esélyt látok rá, hogy a közel- vagy a távoljövőben végighallgatom ezt a 30-40-50 órát. De nem ez a lényeg (vagy talán pont ez?). Pár éve még elkezdtem volna „Akinek megvan a…” kezdetű üzenetekkel kidekorálni az iwiw üzenőfalát, beírkálni ugyanezt az MSN (HU) személyes üzenetébe, ne adj’ isten a fent említett fájlmegosztókon elverni a drága időt. De mostanság felvilágosult emberként egyszerűbben cselekszem.

     www.mp3real.ru - a nyúl ürege.

     A szükséges minimális orosztudást kiválthatjuk egy kis logikával, és több-kevesebb sikerrel félresöpörve pár állatul idegesítő popupot (HU) már látjuk is, milyen mély a nyúl ürege. K*rvára.
     A világon jelenleg két kategóriába sorolhatjuk a zenéket: 1.) már feltöltötték az mp3real.ru-ra; 2.) még nem töltötték fel az mp3real.ru-ra. HTTP-alapon, regisztráció, korlátozás és egyéb kátyúk nélkül bátran lehúzhatunk BÁRMIT. Oroszt (pl. a DDT (HU) együttes teljes diszkográfiáját), nem-oroszt (Depeche Mode (HU), de olyan ritka single-ökkel, amikről fanok se hallottak) egyaránt. Olykor ismeretlen okokból a letöltési sebesség ugyan 5k alá megy, ez viszont egy jó letöltő programmal (EN) rövidúton áthidalható; beállítjuk, mit is húzzon, és legföljebb pár nap múlva mindenünk megvan a boldogsághoz.
     Az archívum egyébként egy érdekes pszichológiai jelenségre is felhívja a figyelmünket, mondhatni, aktív kísérletbe vonva be a felhasználót. Szeretnénk meghallgatni egy számot. Rákeresve megtaláljuk az albumot, és egyúttal muzsikusunk életművét. Ha már így alakult, szedjük már le az egészet, no; egyrészt a teljesség igényétől hajtva, másfelől meg hátha egyszer meghallgatjuk; elfér az a pár száz megabyte, legfeljebb kirántjuk DVD-re, oszt eláll a polcon. És a merevlemezen (és a polcon) egyszer csak elfogy hely; ez az egyetlen dolog, amit nem tudunk letölteni a netről…

     http://multiki.arjlover.net/ - haladóknak.

     No, kérem, akik nosztalgiáznak ifjúságuk orosz rajzfilmjei, filmjei után, azok találnak itt egyet s mást. A spártai kezelőfelület sokat takar: 2,2 TERRAbyte-ot (EN) (laikusok kedvéért: 2316 gigabyte, kb. 514 db. DVD). Van vagy 2500 rajzfilm, legalább 1000 film, és több száz ifjúsági film. Ja, meg bónuszképp egy rahedli hangjáték, „audiomese”. No de mindez oroszul, itt már nem segít az éles ész. Jogos is; aki orosz filmklasszikusokat szeretne nézni, az tán csak tudja a nyelvet. Bizony, van itt minden; az egész Nu pogogyi, azaz No megállj csak sorozat, amit Szása nem oly rég ismertetett (hogy csak a nálunk legismertebb rajzfilmet említsük), vagy a Misa kollega által megénekelt Sors iróniája. Meg az ÖSSZES klasszikus-kultikus mozi, sorozat a fekete-fehér kezdetektől. És bővül…
    Gebasz azért van. Valakinek valahol mindez pénzbe kerül (erre alant kitérünk), így aztán itt már kénytelen-kelletlen muszáj kicsit visszafogogatni a pajtásokat. Oroszországon kívülről magyar idő szerint éjszaka kettő és reggel nyolc óra között lehet letölteni. Ez szintén orvosolható a fent említett letöltő programokkal (a szükséges beállításokat pontról pontra elmagyarázza a segítőkész admin); egyszerűen csak „jobb gomb à mentés” módszerrel ne is próbálkozzon senki. Egy-két éjszaka alatt viszont 30-70 k-val kényelmesen lecsordogál a minket érdeklő, remek minőségben, avi-ba (HU) kódolt fél-egy gigás fájl. Kínál kevésbé stabil, viszont szabadabb alternatívát is a rendszergizda: mindent Bitorrent (HU) vagy eMule (HU) alapon is leszívogathatunk.

     Jogi háttér.

     Állítólag van. Szabályozás, mármint hogy. Az USA utoljára szűk egy hónapja szája szélén habzó nyállal üvöltött, hogy Kína mellett Oroszországban tesznek leginkább az amerikai szellemi termékek szerzői jogaira, milliárdos károkat okozva ezzel.
     Próbáltak tenni (HU) ez ellen, és szigorítottak (RU); hogy is ne, ha ettől teszik függővé a WTO (HU) csatlakozást... Medvegyev pajtás még azt is mondta januárban a PTK módosítása után, hogy az intézkedés jelentősége az Alkotmány elfogadásához mérhető. Eddig egy picike joghézag volt a rendelkezésekben: az Orosz Föderáció bármely szerzői jogokat felügyelő szervezete engedélyezhette – a jogtulajdonos hozzájárulása nélkül – a sokszorosítást, terjesztést. Magyarul Józsi bácsi megengedi Pista bácsinak, hogy elvigye Laci bácsi autóját, miután Laci bácsi egyszer kölcsönadta neki, és a bíróság még Laci bácsit gyepálja meg mondjuk rágalmazásért. No, gondolhatnánk, most aztán lesz nemulass. De aki járt már egy moszkvai aluljáróban, az látta: úgy állnak egy-egy kis standon a másolt DVD-k, mint nálunk a zöldség a Vásárcsarnokban. A legendás és hírhed Gorbuskáról (HU) nem is beszélve, amit minden átlagosnál hangyányit míveltebb Moszkva-látogató legalább egyszer megjár. Tehát ha ezt a kereskedelmi ágat (vagy inkább gyökeret) egyszer-kétszer megreszelték, na, akkor lehet kezdeni aggódni, és görcsösen nekiállni letölteni mindent, amíg nem késő.

     Eti-kuss!/?

     Egyfelől állatul nem. Sokak zsebében nyílik ki a bicska, amikor pl. a garázsból indult Metallica (HU), amely az utóbbi szűk tíz évben megélhetési zenélést folytat, és a minden szempontból minősíthetetlen St. Anger-en kívül nem rúgott labdába, megzenésítve felöklendezi a Napster-botrányt (HU). Mindeközben valószínűsíthető, hogy nem nullára jönnek ki egy-egy koncert vagy turné költségei. A szerző elfogult véleménye az, hogy a zenének, a művészetnek abban a pillanatban adják be az altatóinjekciót, amikor a zenészek átszámolják és felosztják a bevételt.
     Másfelől SEM. Ha pl. egy huszonéve elhunyt rendező zseniális filmjét szeretné valaki megtekinteni, és nem szeretné pénzzel támogatni a kiadót (tegyük fel, hogy csak az ő zsebét üti a zsé, ez esetben még korrekt is a dolog), vajh’ miért kellene a jogutódoknak - akiknek valószínűleg az ég adta egy világon semmi közük nincs a filmhez – ebből egy fillért is látniuk? És még mielőtt bárki felhördülne: nem, nem ingyen töltjük le, amíg az Internet, az áram pénzbe kerül, nem beszélve az írható adathordozókról, amiknek az ára az előállítási költség többszöröse. És miért? Evezzünk hazai vizekre: mert a kereskedők által rárakott hasznon túl az Artisjus (HU) (kapja be, tövig, mély torokkal) az adathordozó árának többszörösével terheli meg a végösszeget feltételezvén, hogy úgyis kalózanyagot másolunk rá. Tehát potenciális bűnözők vagyunk. Ezek után kérdéses az ok-okozat viszony; a csirke volt előbb, vagy a tojás? A képzavar kedvéért: mondogasd valakinek, hogy disznó, és röfögni kezd.
     Harmadfelől: amennyiben Kovács Pistike (nem beszélni Sztyepán Kuznyecovról) olyan országban él, ahol a fizetés/ár arányérték mellett egyszerűbb megvenni a cuccot, vagy 200-300 k-val 10 mp alatt letölteni a több nap helyett, nem fog kalózkodni. Addig viszont kuss az illetékeseknek.

     Bónusz: üdítő meglepetés az orosz Interneten – szerzői jogokba nem ütköző gyűjtemény (RU) Vlagyimir Viszockij (HU) dalaiból. Embertelen mennyiségű hol jobb (koncert), hol rosszabb („kvartyirnyik”, azaz lakás-koncert) minőségű, máshol fel nem lelhető felvétel.

    U. i.: És hogy ez a post burkolt és többszörös reklám volna…? „Na és?” Perelj be!