Medvegyev sportos szabású zakót és fekete inget öltött magára, nyakkendő nélkül. Ez ruhatárának második leglazább összeállítása. (a leglazábbat Afrikában (!) viselte: fekete póló, fekete széldzseki).* A videó hátteréül ezúttal nem a Kreml egy ünnepélyes termét választotta, hanem egy vélhetően fekete-tengeri naplementét. Gondolom így próbálta enyhíteni közleményének zordságát.
Nem kevesebbet tett ugyanis, mint valóságos vádiratot mondott fel Ukrajna ellen. „Az orosz-ukrán kétoldali kapcsolatok történelmi mélyponton vannak. Ennek okai 1. Ukrajna szállította a fegyvereket Grúziának, melyek azután békés oszét lakosokat, és orosz békefenntartókat öltek. 2. Ukrajna nap mint nap akadályozza az orosz fekete-tengeri flotta működését. 3. Ukrajnában sorra támadásokat indítanak az orosz nyelv használata ellen, úgy a médiában, mint az oktatásban, vagy a kultúrában. 4. Az Ukrajnában üzleti tevékenységet folytatni kívánó oroszok életét nehezítik. 5. A januári orosz-ukrán gázegyezségnek ellentmondva Ukrajna Oroszország bevonása nélkül tárgyal az EU-val, az orosz gáz szállításáról. 6. Ukrajnában a történelem meghamisítását folytatják, amikor az ukrán nép ellen irányuló népirtásnak állítják be a 32-33-as nagy éhséget, vagy amikor heroizálják a náci-kollaboránsokat.”
Mindezek ellenére Dmitrij Medvegyev hisz abban, hogy az orosz és ukrán népek nem csak, hogy barátai, de testvérei (kell, hogy legyenek) egymásnak. Oroszország folytatja a humanitárius segélyek folyósítását, pár nagyobb ukrán városban orosz kulturális központokat nyitnak, és szavatolják az Oroszországban élő ukrán kisebbség kulturális önállóságát. Ez üdvözítő, ha valóban meg is valósul, bár félek, ha közvélemény-kutatást végeznénk a száznyolcvan oroszországi etnikai kisebbség tagjainak körében, hogy hány százalékuk érzi úgy, hogy garantálva van a kulturális és nyelvi szuverenitásuk, igazán félelmetes (elkeserítő) szám jönne ki.
Ne de térjünk a tárgya. A vádak (vélt vagy valós) jogossága miatt, a baráti kapcsolatok ellenére, Oroszország első embere úgy döntött, hogy nem küldi ki a Csernomirgyin helyére frissen kiválasztott Mihail Zurabov ukrajnai orosz nagykövetet, amíg Ukrajnában a jelenlegi orosz-ellenes rezsim van hatalmon, illetve amíg két ország kapcsolataiban jelentős változás nem áll be. Bár Viktor Janukovics neve egyszer sem hangzik el, Medvegyev szavai olyan nyilvánvaló módon a kreml-barát ukrán politikus kampányát hivatottak alátámasztani, hogy csak azt nem értem, hogy a háttérben a naplemente helyett miért nem olyan képsorokat mutatnak, ahol Medvegyev kedélyesen vodkázgat Putyin dácsáján Janukoviccsal, (na jó, ezt pont tudjuk: mert Medvegyev egy robot), vagy éppen Kijev utcáin vonulnak fiatalok „Juscsenko te NATO-bérenc transzparensekkel”.
Ez által Oroszország – mily meglepő – erősen elkötelezte magát Janukovics mellett, hisz’ aligha engedi meg az orosz büszkeség azt, hogy ha mégis Juscsneko nyer, akkor fél év késéssel, változatlan politikai helyzetben küldjék útjára a nagykövetet. Ettől persze egyelőre nem kell komolyan tartani, mert az augusztus elejei közvélemény-kutatások alapján Janukovics magabiztosan vezet a regnáló elnök előtt – a válaszadók 24%-a adta volna rá a voksát, szemben Juscsenko 12,8%-ával. Nos, igen a sokat emlegetett válság alapvetően az aktuális politikai vezetők népszerűségét rontja.
Persze felmerül pár kérdés akkor is, ha minden a terv szerint halad. Vajon tényleg gyökeres változás fog beállni a két ország kapcsolatában egyik napról a másikra? Janukovics feladja az EU-nál megszerzett jó pontokat, vagy megpróbál ügyesen a két part között lavírozni? Vajon a szintén komoly gondokkal küzdő Oroszország képes lesz megmenteni Ukrajnát az elkerülhetetlennek tűnő államcsődtől? Ha képes is, kész lesz komoly áldozatok hozni ezért?
Két tanulság van. Egyfelől a diplomáciai szankciót nem kell túlértékelni. Egy neve elhallgattatását kérő orosz külügyminisztériumi informátorunk úgy nyilatkozott, „nincs értelme túldramatizálni a helyzetet, nem történt szakítás a két ország között, semmilyen olyan következménye nincs az esetnek, amely bármely ország a polgári lakosságát érintené”. Másfelől viszont a legfelsőbb szintű orosz-ukrán kapcsolatokban némi változás történt, és januárban a dolgok (így vagy úgy) komolyra is fordulhatnak. De messze van még az az idő, amikor egy hasonló témát boncolgató posztot úgy fejezhetek be, hogy „és boldogan éltek, amíg….”
*persze nem mondom én, hogy egy ország elnökének rendszeresen mackónadrágban kell megjelennie, de még túl frissen él bennem Putyin performansza