Az oroszok már nincsenek a spájzban...

   Legendás az orosz közrendőr erkölcse, van rá ok sok. És lám csak, Rasid Gumarovics Nurgalijev (EN) tábornok, az Orosz Föderáció belügyminisztere (nem tévedés, nem Kazahsztáné vagy Azerbajdzsáné!) most fellelte a spanyolviaszt. "Sajnos tény, hogy a rendőrök viselkedése az állampolgárokkal durva, esetenként arcátlan. Az emberek megkeresnek minket a bajukkal, és nem ritkán közönnyel és formalizmussal találkoznak." Hát egyem a lelkét...! Ebben az emberben egy szociológus veszett meg. És hallatá dörgő hangját Rasid Gumarovics: RENDET. S lőn...?

A sajtóban publikált orosz közvéleménykutatásoknak ritkán hiszek, mert általában kis mintából óriási dolgokra következtetnek, de a középosztály hangulatával kapcsolatos felmérés még akkor is érdekes, ha a pontos számokat nem vesszük figyelembe, trendek felvillantására talán alkalmas. Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, ki tudja persze, hogy miről beszél az, aki az orosz középosztályról beszél. Valószínűleg az elitről, csak eufemizál.

Azt állítják a kutatók, hogy a fiatal, gazdag, (felső)középosztályhoz tartozó oroszok nem érzik jól magukat Oroszországban, sőt, első adandó alkalommal meg is pattannak külföldre élni tartósan vagy örökre (a válaszadók fele ezt választotta). Az is kiderült, hogy mi a bajuk az országgal: nincs biztonság, átláthatatlanok a szabályok az élet szinte valamennyi területén, nagy a korrupció. Ez utóbbival annak ellenére van gondjuk, hogy ők maguk is fenntartják a rendszert. Hiába a nyolc éve tartó gazdasági növekedés, a megkérdezettek többsége nem hisz az orosz gazdasági felemelkedés stabilitásában, bármelyik pillanatban bekövetkezhető összeomlásra készülnek inkább.

Ez jó durva. Nem tűnik véletlennek ezek után, hogy a kormányzati kommunikáció hetek óta a fiatalokat célozza, még a végén megéljük azt is, hogy a középkorúaknak szóló esztrádműsorok helyét is átveszik a fiatalokat célzó rockműsorok. Addig is marad a patriotizmus felkeltése, hátha az marasztalja itthon a sikeres, de Oroszországtól elforduló (?), elfáradt (?) fiatalokat. A sportsikerek a nyárra megadják a municiót ehhez (óh, Olimpia!), de mi lesz utána?

Nem lesz orosz-német mérkőzés. Sajnáljuk. Közben kezembe került az emigráns Vlagyimir Vojnovics 1982-ben írt regénye, melyben egy utópisztikus világot vázol fel Moszkvában 2042-ben. Ebben a világban megvalósul a kommunizmus, mely a Genialisszimusz totális diktatúrájára és személyi kultuszára épül. Itt minden pontosan kiszámított és megtervezett, az emberek elsődleges terméket vesznek magukhoz, és másodlagos terméket adnak le (újrahasznosítás: a lenini gázvezetékben az állampolgárok által kötelezően leadott, aranyat érő szar folyik). Ennek a bizarr, a túlhaladott szocializmus talaján létrejött rendszernek egyik legérdekesebb eleme, hogy a KGB hozta létre, azaz „a Genialisszimus forradalmat hajtott végre, ami a „feldühödött KGB-s tábornokok összeesküvésének” következménye volt”.

A várva várt orosz-spanyol meccs napján megtudtam, hogy milyen futballt játszanak 2042 Moszkvájában. Ez természetesen semmiképp sem nemzetközi porondon képzelhető el, hanem egy zárt világban, ahol az Állami Akadémiai Lenin-díjas Szpartak játszik az Állami Akadémiai Lenin-díjas Dinamo ellen. A tempó a nevükhöz mért és az eredményt a Sportügyi Ötszög tervezi meg előre az érdemeiknek (mennyire elmélyülten tanulmányozzák a mindenható Genialisszimusz műveit) megfelelően. A kommunyikok a nézőkében követik az előre megírt program alapján lejátszott eseményeket, nézhetik a pályán komótosan, fontoskodva fel-alá sétáló idős játékosokat. 2008-ban ugyan a volt KGB embereinek hatalma határozza meg Oroszország működését, de a (felépülő) gázvezetékekben gáz folyik, no meg az olaj ér aranyat, és a futball hozta meg Oroszország számára a nemzetközi elismerést. Egyik szemünk sír (az elvesztett utolsó mérkőzés), a másik pedig nevet, az egész világ hirtelen Oroszország érdemeire, az unalmas meccsek sorában az orosz csapat frappáns játékára figyelt fel.

Vlagyimir Vojnovics kevéssé ismert ma Magyarországon, leghíresebb regénye, Ivan Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai, a Vencel filmből ismert, nyomtatásban csak 2005-ben jelent meg magyarul. Valódi élvezet a Moszkva 2042 magyar nyelvű szövege, a kortárs orosz művek sokszor döcögős fordításaihoz képest. Bár a regény 1982-ben íródott (ekkor már két éve élt Németországban Vojnovics), 2008-ban olvasva, egyrészt rendkívül izgalmas korlenyomat és végtelenül finom szatíra a kapitalizmus-szocializmus világáról, az emigrációban élő orosz értelmiségről, az emberi racionalitás irracionalitásáról, másrészt tizenhat év távlatából szemlélve a regényben egyébként igen logikusan következő világ a megvalósult forgatókönyvhöz képest valódi időutazás, és intellekturisztik kaland. Nálam berúgta a gólt.

(Moszkva 2042, Gabo, 2006, ford. Hetényi, Abonyi, Egeres)

Az orosz GDP első negyedéves növekedési üteme meghaladta a hivatalos becslést, és elérte a 8,5%-t. Megint. Komolyan mondom, én ezt már nem hiszem el. Félreértés ne essék nem a GDP növekedést, hanem azt, hogy megint meghaladta a jóslatokat. Alig egy hónappal az előtt, hogy bejelentették a 8%-os növekedést, a Gazdasági Fejlődés Minisztériuma hivatalos nyilatkozatában 7%-ot jósolt.

Hogyan lehetséges ez?

Június 22-én nem ünnepelni szoktak, hanem megemlékezni arról, hogy 1941-ben ezen a napon támadta meg a náci Németország a Szovjetuniót. De 2008 egy különös év - új orosz identitás születik, amihez a győzelem, a nemzeti büszkeség átélése erősen hozzátartozik. És az újabb és újabb sikerélmények csak jönnek, jönnek.

Ha hétszázezer ember tombol Moszkva utcáin (a rendőrség szerint egyébként békésen), az már nem csak a fociról szól. Persze, a foci is fontos, ráadásul az orosz válogatott az eredményesség mellett szépen is játszik, amivel sok hívet szerzett magának külföldön is. De ami ennél lényegesebb, és hosszabb távon is hatással bíró az az, hogy majdnem húsz év szottyogás után az oroszok pozitív élményeken, közösségi eseményeken keresztül tapasztalhatják meg a nemzeti büszkeséget. Nem egy megszűnt ország maradékai többé, hanem bajnokok, győztesek, akiket a világ és lassan Európa is tisztel. Ezután már nem érdekes annyira, ki lesz az EB győztese, Oroszország már mindenképpen nyert.

Az orosz világ és kultúra sajátosságai között segít eligazodni Soproni András új kötete, az Orosz kulturális szótár, amely a napokban került a könyvesboltok polcaira.

forrás: hírszerző