Hosszas elmélkedés után arra jutottam, hogy az orosz kultúra egy igen jelentős és súlyponti részét felettébb méltatlan módon épp hogy csak kóstolgattuk. No igen, nem egy ilyen van, de én most konkrétan a zenére gondotam. Méghozzá a következő hatására:

"Fekete holló, fekete holló,
hát miért keringsz felettem?
Hiába vársz a zsákmányra,
fekete holló, nem vagyok a tied.

Adjátok át az üzenetet
a drága, kedves Ljubának:
és mondjátok meg, hogy nős vagyok vagyok,
elvettem valaki mást.

Elvetette magát velem egy golyó
egy rekettyebokor alatt,
éles kard a barátnéja,
s a kérő egy fakó ló."

    A "Fekete holló" népdal, a sötétebb fajtától. Háború, katonák, és a szárnyas, fekete halál az égen. Mindennek okán a paradigma kortalan az orosz történelemben. Ez a feldolgozás - szubjektív meglátás, de akkor is a legjobb, amit hallottam - a Jahont 1996-os munkája. A klip miatt letiltottak a nagyobb állami televíziók műsoráról a háború túlságosan naturalisztikus bemutatása miatt. Ezt akkor sem értették sokan, lévén a korabeli csecsenföldi tudósítások ennél jóval hátborzongatóbbak voltak. Sosem tudjuk meg, hogy egy olyan klipet is letiltottak-e volna, ahol a szovjet katonák végeznek ki sebesült nácikat (paradoxon, ilyen klip nem is születhetett volna). Egyébként - népdalról lévén szó - a szövegnek igen sok változata él, a legelterjedtebb itt.
     Azt persze senki sem hiheti, hogy egy ilyen erejű dalt senki sem fogott meg a XX. században a Jahont előtt. A népi, nemzeti, orosz jelleget és a háborús tematikát szőtték bele a szovjet öntudatba a Vasziljev-testvérek a kultikus Csapajev c. filmben, ezzel az egekig emelve a dal máig sem fakuló népszerűségét. Tény, hogy Sztálin et. a legjobb szovjet filmnek tartotta a Csapajevet, és több mint 30-szor látta. Hogy mekkora lehetett ebben a Csornij voron szerepe, ki-ki döntse el maga (1'17-ig):

     És ez a népszerűség már feldolgozások tömkelegét vonta maga után. A magam részéről kettőt emelnék ki. Az egyik a tragikusan, 17. születésnapja előtt nem sokkal, máig tisztázatlan körülmények között elhunyt Makszim Trosin munkája, az orosz hagyományos "szerzői dal" (авторская песня) műfajához igazítva.

   S végül, de nem utolsó sorban ne felejtsük el: egy orosz népdal kórusban üt igazán, pl. a Doni Kazákok Kórusának előadásában.

    Amint a cím is sejteti, nem egyszeri posztról van itt szó; sorozatot tervezek. Rengeteg gyöngyszemet találni még ugyanis, amiről sokan - leginkább az ifjú nemzedék - nem tud (honnan is tudna), ellenben ha véletlenül összefut vele, akkor megáll az ütő tőle hosszú percekre. Ezekkel terveim szerint hétről hétre, péntekenként szembesítjük a nyájas olvasót.
    Végezetül pedig ezúton jelzem: kívánságműsort is tartunk a nevezett témakörben!