Úgy látszik Dmitrij Medvegyev megirigyelte Putyin újságírói sikereit és saját maga is cikkírásra adta a fejét. Bár ő nem külföldi lapba publikált, és művének fogtatása is sokkal kevésbé volt viharos, Medvegyev is igen komoly témát választott. Dmitrij Anatoljevics ugyanis úgy döntött az egyszeri internetezővel is megosztotja stratégiai terveit Oroszországgal kapcsolatban, és ezzel bebizonyítotja, neki is van egy álma.
Medvegyev az „Oroszország, Előre!” című írás elején szokatlanul őszinte és kritikus elemzését adja a jelenlegi oroszországi állapotoknak. Nem ijed meg a legnagyobb problémák felsorolásától: „nem elég hatékony gazdaság, félszovjet szociális szféra, meg nem szilárdult demokrácia, rossz demográfiai mutatók, instabil Kaukázus”. Sőt, megjelöli azokat a feladatokat, amelyeket feltétlenül, mihamarább meg kell oldani. 1. Megszabadulni az ország nyersanyagfüggőségétől. 2. Mérsékelni az évszázados hagyományokkal rendelkező korrupciót. 3. Megszüntetni a társadalom paternalizmusát, vagyis azt a jelenséget, hogy az emberek minden problémájukra az államtól várják a segítséget, és nem – vagy csak tessék-lássék – próbálnak segíteni magukon.
Az elnök szót ejt a tradíciók fontosságáról is, ugyanakkor leszögezi, nem szabad, hogy a hagyományok rabjává váljon a nemzet. Meg kell tartani a hagyományos orosz jó szokásokat – mint a kulturális sokszínűség, háborús hősiesség, vendégszeretet, barátságosság, - de az új korszak kezdetével meg kell szabadulni a rossz beidegződésektől – így a megvesztegetésre, rablásra, részegségre való hajlamtól és a lelki lustaságtól.
Medvegyev jövőképében Oroszországban a legnagyobb hatalom, a politikai pártok vezetőinek a kezében lesz, akik nyugati minta szerint egymással civilizált politikai versengést folytatva, váltógazdaságban kormányoznak. Medvegyev kiemeli a független bírói hatalom fontosságát, normalizálni kívánja a helyzetet a Kaukázuson, megállítani a drasztikus népességfogyást, nyugati szintre emelni az orosz életszínvonalat. Hangsúlyozza, hogy az ország külpolitikáját nem a nosztalgiának, (a hidegháborús gondolkodás továbbélésének), hanem Oroszország hosszú távú, stratégiai modernizációjának kell meghatároznia.
Az újságcikk apropóján megoszlanak a vélemények. Egyesek úgy tartják, hogy ez pusztán bemelegítés az októberben esedékes évértékelő beszédéhez, megadva hozzá az ideológiai hátteret. Mások szerint az, hogy Medvegyev olyan terveket emleget, melyeknek a megvalósításához nyilvánvalóan nem elég a jelenlegi terminusa, azt jelzi, hogy a tervei közt szerepel a következő választásokon is indulni az elnöki székért. (Ezért hát megkérdezték Putyint is, mit gondol 2012-ben lesznek-e konfliktusok közte és Medvegyev között az elnöki székért, amire az örök rejtélyes Putyin meglehetősen ködösen válaszolt, de mindenesetre nem zárkózott el attól, hogy papíron is újra ő legyen az ország első embere).
Nincs egyetértés abban sem, mennyire volt hatásos a szöveg. A rajongók bizakodóak és elhiszik, Medvegyev képes nagy változásokat hozni Oroszország életébe. Sőt mi több a legfanatikusabb hívők egyenesen Gorbacsov korai nyilatkozataival kezdték párhuzamba állítani a cikket. Ugyanakkor az is tény, hogy sok bírálat érte azért, mert bár kecsegtetőek az általa előirányzott célok, nem tér ki arra, miképp lehetne elérni őket. (Egy szellemes kommentelő szavaival: „Maga Dmitrij Anatoljevics, vagy teljesen elrugaszkodott a valóságtól, vagy kemény drogon él, vagy mindkettő.”)
Vlagyimir Milov – az Energiapolitikai Intézet elnöke - igen erős kritikát fogalmazott meg, szintén Gorbacsovval vonva párhuzamot, ám Medvegyevet nem a fiatal „forradalmár” Gorbacsovhoz, hanem az idős, idejétmúlt politikushoz hasonlítva. Ezt arra alapozza, hogy bár demokratikus értékekről prédikál, ám közben elzárkózik a politikai rendszer megváltoztatásától, leszögezvén, hogy nem szabad sietni, ugyanis a változások erőletetéséből eddig csak hátránya származott az országnak. Arra, hogy a fennálló problémákért nem vállalja a felelősséget, a regnáló rezsim hibáiról nem ejt sok szót. És arra, hogy magában a társadalomban találja meg a probléma forrását, („a társadalom állampolgári öntudata gyenge, az önkormányzatok, és az önrendelkezések szerepe kicsi”). Véleménye szerint ilyen körülmények között Oroszország soha nem lesz képes elérni az elnök által előirányzott szép jövőt.
Nehéz a születése pillanatában megállapítani, egy stratégiai célkitűzésekkel foglalkozó dokumentumról, hogy mennyire sikeres. Úgyis a történelem dönti el, hogy Medvegyev az új-Gorbacsovként, vagy Putyin-bábjaként vonul be a köztudatba. Mindenesetre a problémák rögzítéséért jár a jó pont, és bízunk benne, hogy egyszer Medvegyev álma is valóra válik, és eljön az idő, amikor nem nézik heroinistának azt, aki a demokratikus, fejlett Oroszországról kezd beszélni.
