Szép, k-európai történet; jót röhögnénk rajta, ha filmen látnánk, de sajna, ez velünk itt és most. Két hét alatt rendesen a fejünkbe verték, hogy mi/ki fűti az európai gazdaságot.

De legalább játszhattuk-játszhatjuk kedvenc játékunkat, a Ki a hibás?-t. Az oroszok, ki más, mindig ők kavarják a szart, különben is maffiózók irányítják azt az országot, az oroszok, mert buták, hiszen így más nem fogják őket megbízható partnernek tekinteni. Vagy inkább a kormány, hát persze, még a segítő kezet is elütik. Futottak még: ukránok (lehet, hogy tényleg loptak?), németek (lepaktáltak az oroszokkal), az európaiak úgy általában (hogy lehetnek ilyen bénák, ilyen kiszolgáltatottak).

Én inkább egy másik kérdést tennék fel: mi a tanulság? Mit tegyenek a magyarok ebben a helyzetben? Három dolgot gondolok értelmesnek: egyrészt vegyünk részt minden olyan európai együttműködésben, amelyik összekapcsolja a gáztározókat, hogy lehessen közösen tárgyalni a gázexportálókkal, különben csak a szavak szintjén lesz közös álláspont, de a struktúrából adódóan minden ország egyesével fog egyezségre jutni az oroszokkal; másrészt alakítsunk ki kölcsönösen előnyös kapcsolatot az oroszokkal, ne idegesítsük fel feleslegesen szimbolikus ügyekkel (lásd háborús emlékművek rongálása), de a távolságot is tartsuk; harmadrészt legyünk sokkal-sokkal zöldebbek, a szó alternatív energiahasználatot preferáló értelmében is.

Ja, és kedden reggel újra megnyílnak a csapok, ahogyan azt pár perce hivatalosan bejelentették. Fagyhalál elhalasztva, a gyárak is újra pöröghetnek.