Az orosz-amerikai kapcsolatok elmúlt kétszáz évében nem volt még a két nagy országnak egyszerre ennyire fiatal elnöke-vezetője. Az eddigi elnököknél azt figyelték, hogy a háború után születtek-e (Putyin illetve Clinton kezdték meg a sort), a 43 éves Medvegyev és a 47 éves Obama 1968-at is csak gyerekként élték meg. A közös generációhoz tartozás még jól jöhet a konfliktusok megoldásában. De egyelőre éppen ellenkezőleg, romlanak a kapcsolatok Oroszország és az USA között.
Amerikában még javában ünnepeltek az Obama-hívek, amikor Medvegyev a Szövetségi Gyűlésen első elnöki felhívásában jól rárontott az amerikai fegyverkezési elképzelésekre: a tervezett kelet-európai rakétarendszerre válaszolva, hova máshova, Kalinyingrádba, a felvilágosodás bölcsőjébe telepítene Oroszország az újonnan kifejlesztett Iszkander rakétákból egy párat. Ennek persze a lengyelek nagyon nem örültek, a hétvégén meg is próbálták a konfliktusba Obamát belerángatni: arról szóltak a hírek, hogy Obama is pártolja a lengyelországi rakétatelepítést. Csakhogy azóta kiderült, hogy Obama semmi ilyesmit nem mondott, sőt Medvegyevvel folytatott telefonbeszélgetésén inkább Oroszország és az Egyesült Államok közös érdekei kerültek előtérbe. Ha ezt lefordítjuk a diplomácia nyelvéről, akkor az oroszok azt jelezték, hogy ők képesek és elszántak erőre erővel válaszolni, de Obama választhat (még) más utat is. Ráadásul a lengyelek egészen szerencsétlen időpontot választottak arra, hogy kivegyék az egyik konzervatív képviselő szájából a pecket, aki erre gyorsat négerezett. Most aztán magyarázkodhatnak. Mindenesetre közben a fiatalok megbeszéltek egy randit a közeli jövőben.
Ja igen. Ez az Obama-affér szerintem jól jön Medvegyevnek: ad egy kis esélyt neki arra, hogy kihúzódjon Putyin árnyékából. Ha jól csinálja, akkor Putyinra hagyja a belpolitikát, ott most úgysem lehet túl sok okos dolgot művelni, a külpolitikában pedig kialakíthatja a saját arculatát, amihez a szintén kezdő Obama ideális partnernek tűnik.
