

Orosz eredetiben „bej i koszi”. Ilyen pólóban flangáló pajtást volt szerencsém megcsodálni az utcán. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a felirat felett nagy, vörös sarló és kalapács volt. Ő speciel nem volt kopasz, valamely másik alfajhoz tartozott... De mindegy is, intermezzo.
(Most épp) leginkább a közép-ázsiaiakat illik gyakni, megmagyarázhatatlan okból különös tekintettel Tatdzsikisztán (HU) szülöttjeire. A tavasz egyébként is egy burjánzó időszak; nyilván jön a jó idő, kimennek a népek az utcára. Ezt megtámogatja Adolf Hitler április 20-ei születésnapja, amikor is a baromállatok hagyományosan és ünnepélyesen nekilátnak megtisztítani a fővárost.

Itt és most szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy azoknak, akik most 20-30 évesek (hacsak nem mocskos, szemét, a pravoszláv, egy igaz orosz nép kenyerét zabáló, a szláv világot romba döntő bevándorló), valamely családtagja ott maradt, de legalábbis harcolt a II. Világháborúban, a Nagy Honvédő Háborúban (HU), ahogy oroszul nevezik. Amelyben a ring másik sarkában köztudottan a hitleri Németország volt. És amelyben ugyanúgy milliószám maradtak ott a szovjet tagköztársaságok polgárai. Hitlernek pedig, tudjuk rég, ugyanolyan dédelgetett tervei voltak a szlávokkal, mint például a zsidókkal. No, ennek fényében vegyük tudomásul, hogy vasárnap tisztelegve a führer születésnapja előtt az egykor be nem vett, és most nemzetiségi leszámolásokban élen járó Moszkva északi részén – az esélyegyenlőség jegyében – három bőrfejű baromállat verte és vagdosta össze Moszkva északi részén Rafsan Abdullajev 20 éves tadzsik állampolgárt. Egy honfitársát ugyanazon az estén a város keleti részén találták meg az elvérzés határán, a nyugati városrészben egy harmadik tadzsiknak a hátát és a vállát hasogatták össze kisbicskával. És hogy teljes legyen az este, dél-nyugaton, az Obrucseva utcában (egy köpésre a főként külföldieket és nem egy magyart oktató Puskin Orosz Nyelvi Intézettől (RU, HU), ahol pedig figyelmeztetik is a külhoni diákokat, hogy ne mászkáljanak egyedül éjjel, ha nem muszáj) egy – minő meglepetés – szintén tadzsikot vertek félholtra. No de ez lópikula; tavaly októberben „egy napos hadjárat” alatt 27 embert öltek meg.

Most, hogy a napokban 20 baromállatot bevarrtak, okosabbak a hatóságok (nyilván meggyőzően rákérdeztek). A következő a forgatókönyv: a szervezők a megfelelő fórumokon megkeresték az érdeklődőket. Elmagyarázták a haditervet, amely szerint is a delikvens a megadott időben a megadott helyen találkozik a kollegákkal, elindulnak az utcán, és az első „nem-szlávot” legalábbis tocsogósra verik, de lehetőleg megkéselik, majd pedig ki-ki rohan haza. Mindeközben a résztvevők semmit nem tudnak egymásról, és csak a nemes eszme tartja őket össze. Értelemszerűen most azokat a baromállatokat darálják (vagy itatják vodkával) a sitten, akiket megkerestek, akik bármit vernek, ha törik a csont. Nem azokat, akik szerveztek. Őket most „keresik”. Róma óta tudjuk: oszd meg, és uralkodj. Várunk a nagy leleplezésre…

A hatóságok szerint politikai erők állnak a bulik mögött, és egyszerűen csak pánikot szítanak, destabilizálni próbálják az országot. Ld. feljebb a latin bölcsességet. Az átlagember sajnálja azt, akit vernek, de lelke mélyén többnyire valahol megérti; nehéz elítélnünk, ha láttunk egy-két egyszerűbb orosz piacot. A jó muszlim népek ugyanis mindenhol úgy élnek, ahogy otthon, Európában pedig (mert most Oroszország bizony Európa), valljuk be, kevés megértéssel és rokonszenvvel viszonyulunk egy „kaukázusi nemzetiségű személyhez”, aki a buszmegállóban pofozza a feleségét, vagy az utcasarkon üldögélve halat pucol a lábunk alá a piacon. Közvetlenebb példa, még ha rá is sütné érte valaki a homlokomra a rasszizmus pecsétjét, Budapest nevezetessége, a VIII. kerület. A Lujza utca, a Tömő utca, a Szigony utca, a Mátyás tér, a Teleki tér és még folytathatnánk a körutat. A közkatona baromállat pedig talán tényleg elhiszi, hogy az azerik, a kazahok, a tadzsikok miatt van sz*rban az ország. Akik nélkül egyébként egy darab sárgarépa nem volna Moszkvában szeptembertől májusig.

Volt egyszer egy szépemlékű Szovjetunió, amely egyszer csak azt mondta az orosz földektől keletebbre élőknek: az asszonyaitok mostantól csador nélkül járnak, egyenrangúak veletek. Tanácsokat szerveztek, termeltek, és jó kommunisták lesztek, mert az jó nektek, és mert Lenin elvtárs azt mondta. Jobb is lett egy ideig; lett vasút, áram, miegymás. Aztán a rendszer elkezdett nyekeregni, összeomlott, és ott álltak az ál-kommunizmus, pontosabban ál-szocializmus húgytócsájában. Merre indultak volna, ha nem a visszavonuló Szojuz után? Talán Amerikába (amely azóta megjött magától)…?