Részlet a Kommerszant 2008. 2. 26. számában megjelent interjúból:
- Ön már járt nálunk: van valamilyen várakozása, hogyan fogják fogadni a Harmonia cælestist?
- Általában arról is nehézen beszélek, hogyan fogadják a könyveimet a magyar olvasók. De az oroszok – és ezt most nem csak azért mondom, mert Moszkvában vagyok – különleges olvasói esetek. Hihetetlenül el vannak kényeztetve irodalommal. Bármely külföldi író számára az orosz nyelvű kiadás – esemény. Ami a Harmonia cælestist illeti, nincs konkrét prognózisom. Az a tény, hogy a mondataim Gogol nyelvén szólalnak meg, a számomra nagyon fontos.
- Voltak olyan családregények, amelyek hatottak Önre? Tolsztojé, például?
- Ennek a regénynek a megírásakor - aligha. De az irodalom az egész életemre kihatással volt. Ha nem lettek volna orosz regények, vélhetően egészen más életet éltem volna.
- A mostani regényében többféle utalást, idézetet helyezett el. Többek között Venegyikt Jerofejevtől, Danyiil Harmsztól, Dmitrij Galkovszkijtól. Milyen az orosz „kórus” az Ön regényében?
- Azért vannak idézetek ennek a regénynek az oldalain, mert szükségesek voltak oda. Venegyikt Jerofejev, Harmsz – ezek a szerzők közel állnak hozzám. Lehet, hogy azért állnak közel, mert olyan távoliak, hiszem Venegyikt Jerofejev élete nagyon különbözik az enyémtől.
- Amikor hat évvel ezelőtt beszéltünk, említette Vlagyimir Szorokint. Azóta olvasott mát is a mai orosz irodalomból?
- Vagyis azt akarja kérdezni, olvastam-e Pelevint? Nos, Szorokinról azt tudom mondani, hogy egy jót söröztünk Lipcsében. Nem tudok oroszul, ezért csak azt látom, amit lefordítanak. Hozzánk csak a legismertebb, legnagyobb hatású könyvek jutnak el. Igazi képünk arról, hogy mi zajlik az orosz irodalomban, nincs. Hiszen vannak csendes könyvek, amelyeket mi nem látunk.
- Egyszer egy Jevgenyij Popovval folytatott beszélgetésben arra a következtetésre jutott, hogy sem a magyarokat nem érdeklik különösen az oroszok, sem fordítva. Mindenesetre az Ön regényében a birodalmi téma összeköt minket, nem?
- Történelmileg a Szovjetunió számunkra nem volt nagyhatalom. Vagyis a mi viszonyulásunk az Unióhoz más, mint mondjuk a lengyeleké. Azzal, hogy 1990-ben Magyarországról kivonult a szovjet hadsereg, lényegileg be is fejeződtek a konfliktusaink. Ha valami változott, az azzal függ össze, hogy maga Oroszország hogyan változott, változik. Most például kiderült, hogy Oroszország nélkül nehéz elképzelni az európai életet. Tíz évvel ezelőtt azt lehetett gondolni, óh, Oroszország – az egy távoli ország. Eltelt tíz év, és kiderült: egyáltalán nem távoli, minden nagyon közeli.készítette: Liza Novikova
