Habár hivatalos végeredményre december 7.-e előtt nem számíthatunk, minden eldőlt. Hétfőn már a választási kampány időszakában nemtetszésüket sűrűn kifejező európai és amerikai politikusok is óvatosabban fogalmaztak, sőt, néhányan gratuláltak Putyinnak a vasárnapi választásokon elért győzelméhez.
Nézzük a számokat!
Négy párt lépte át a viszonylag magas 7 %-os küszöbértéket és juttatta be képviselőit a 450 fős Dumába: a győztes minden kétséget kizáróan - a szavazást a listája élére felkért Putyin miatt népszerűségi felméréssé alakító - Egységes Oroszország lett, 64,1 %-kal; a további százalékokon az Orosz Föderáció Kommunista Pártja (11,6 %), a (megtévesztő elnevezésű, a pártvezető Zsirinovszkijjal könnyebben beazonosítható) Orosz Liberáldemokraták Pártja (8,2 %) és az Igazságos Oroszország (az orosz rövidítés alapján nem véletlenül eszereknek nevezett párt színeiben az orosz pártpolitikából régóta hiányolt szociáldemokraták jelentek meg, bármit jelentsen is ez ott és most) (7,8 %) osztozott. A parlamentbe be nem jutott pártok közül az Agrárpárt 2,5 %-kal érte el a legjobb eredményt, a többiek – köztük a liberális Jabloko és a Jobboldali Erők Szövetsége néven induló, a pártvezetők jelcini időből származó kormánytagsága miatt akár ex-hatalmi pártnak is nevezhető társaság – csak 1 % körüli eredményt mutatnak fel. Egy elég bonyolult rendszer alapján a százalékokból képviselőszám lesz, ennek megfelelően az Egységes Oroszország 305-315, az OFKP 55-60, az OLDP és az IO 40-45 képviselőhelyet nyerhet, így az Egységes Oroszország, vagy bevett hivatkozási nevén: a hatalompárt önmagában 2/3-os többségben lesz, ami alkotmánymódosításkor még jól jöhet.
(Szerintem a nyerőszámok a következők lesznek: 314, 57, 40,
Bár nagyon nem szeretem a langyoska „egyrészt-másrészt” álláspontokat, de … Kissé hátrább lépve az érdek és előítélet vezérelt elemzésektől, annyit mindenképpen meg lehet kockáztatni, hogy Oroszország gazdaságilag régóta nem volt ilyen jó formában és ezt, úgy tűnik, az oroszok Putyin nevéhez kötik. A feléledő birodalmi érzület, a demokrácia megszokott kellékeinek hiányos leltára persze jogos kritikákat von maga után, de ha nem vesszük észre, hogy helyi értékén kezelve (vagyis a rendszerváltás utáni orosz gazdasági, társadalmi, mentális viszonyokhoz képest) a putyini elnökösködés milyen eredményeket mutat fel, akkor nem fogjuk megérteni az orosz változásokat, akkor nem marad más, csak lendületből fikázni.