Ha elfogyasztottuk jól megérdemelt saurmánkat, könnyen megeshet, hogy valami édesre vágyunk utána. Az orosz kultúra jobbnál jobb édességeket kínál. Gondoljunk csak a Magyarországon mindenki által konfettinek szólított bonbonokra, vagy a híres plombirra. Ma a talán kevésbé ismert szirokokról lesz szó. A sziroknak - szó szerint sajtocska - nevével ellentétben nem sok köze van a sajthoz. Egy túrós, csokis édességről van ugyanis szó. Már előre félek attól, hogy hasonlóan a saurmás kommentekhez, itt is megkapom majd, hogy de hiszen ez a túrórudi. Nem, nem az. Szirok.

Teljesen nevén egyébként „сырок глазированный”. A második tag jelzi, hogy csokiba van mártva. Maga a csoki nem is tér el nagyban a hazaitól. Ami viszont odabent vár minket, az teljesen más. A magyarnál sokkal krémesebb, édesebb és finomabb.

Eredetét nehéz megállapítani, a szirok szakirodalom még eléggé gyerekcipőben jár. Ami biztos, hogy mind a Baltikumon, mind Oroszországban nagyon népszerű termékről van szó. Oroszországban olyannyira közkedvelt, hogy egyes források szerint, a túrótermékek piacán 40%-os részesedése.

A túrórudihoz hasonlóan a szirokot is sokféle töltelékkel árusítják. A natúrtól kezdve, a csokison át, a különböző lekvárokkal, vagy éppen mákkal tunningolt változatokon át mindent megtalálhatunk. Különösen figyelemreméltó a sűrített-tejes változat, mely az én személyes kedvencem.

A szirok nagyon vásárlóbarát árban van. Forintba átszámolva átlagosan negyven forintot kérnek darabjáért. Jellemzően beleesik az ember az „egyet megeszek a hazaúton is” csapdájába. És ezzel nincs is baj.

Ha véletlenül valakinek véletlenül ezek után is kétségei lennének afelől, hogy a szirok nem túrórudi, jobb híján a kóstolást tudom neki ajánlani. Nincs kétségem, hogy ez a legnagyobb szkeptikust is rögtön meggyőzi.