Az oroszok már nincsenek a spájzban...

Na jó, ezt mindenki tudja: szépen.

A győzelem egyrészt annak lesz köszönhető, hogy amióta az oroszok az NHL-ben bűvölik a korongot, még nem sikerült ilyen erős csapatot összeszedni, mint most. 2008-ban is megmutatták, hogyan kell Kanadában megverni Kanadát, nem lesz ez másként most sem. Másrészt arra is fényt derítettünk, hogy milyen kulturális hagyományokra támaszkodnak Malkinék. A film 1964-es, a legendás orosz Disney-klón, Borisz Gyezskin készítette. Van ebben a filmben valami varázslatos: a srácok, akik megnézték, zsinórban négyszer megnyerték az olimpiát, hétszer a világbajnokságot. Állítólag maga Firszov is ennek a filmnek tulajdonította győztes mentalitását.

Sájbu, sájbu.

Viktor Janukovicsra jó lesz figyelni. Fogunk mi még tőle cifrákat hallani. Mindenesetre az ukrán elnökválasztási kampány végén jól belehúzott, és olyan idétlenségek potyognak ki a száján, hogy az még a fénykorát élő ifj. Bushnak is a becsületére vált volna. Az elmúlt években az már kiderült, hogy nem túl járatos az irodalomban, keverte Iszak Babelt August Bebellel, tévesztett Dosztojevszkij-idézetet, de most ért fel a csúcsra.

Viktor Janukovics Jaltába utazott Csehov születésének 150. évfordulójára. (Apropó: kár, hogy január 29-ét Magyarországon kevesen ünnepelték, pedig elég sok színházunk él Anton Pavlovicsból.) Azért Jaltába, mert a tbc-jét egy időben ott kezelte az író. És ott, élő, egyenes adásban Csehovot nagy ukrán költőnek nevezte. Aztán, mivel érezte, hogy valamit nem jól mondott, kiegészítette: Csehov ukrán is, orosz is, szóval világszínvonalú költő. Hát, sok új orosz barátot szerzett az oroszbarát elnökjelölt ezekkel a mondatokkal.

Aztán pár nappal később Lvovban is elsült a kapanyél: a város lakóit úgy köszöntötte, mint az "ország legjobb genocídiuma... akarom mondani genofondja". Sikeresen választotta meg a helyét ennek a bakinak, bravó.

Ja, ettől még minden valószínűség szerint Janukovics lesz az új elnök, kíváncsian várjuk az újabb göngyszemeket.

Az orosz karácsony nem családi, hanem szigorúan vallási ünnep. Szilveszterkor elintézik ezt az ajándékozós, családok-barátok egymással evős őrületet, aztán január 7-én, karácsonykor irány a templom - már akinek. Az utóbbi években az orosz politikusoknak kötelező módon.

Az orosz állam és egyház lassan, de biztosan újraegyesül. Az idei ortodox karácsony ékesen igazolta ezt a hihetetlennek tűnő tételt, de nem azzal, hogy Putyin után Medvegyev (elődjével ellentétben feleségestül) is beköltözött karácsonykor a templomba, hanem azzal, hogy Putyin az eddig homályos egyházi reprivatizációt konkretizálta és 2010-et tekinti a megvalósítás évének. Kirill és Putyin között folytatott évkezdő (?) megbeszélésen az ütemezést is lerendezték, idén két törvény segíti az átadás-átvétel folyamatát és egy szimbolikus lépés teszi mindenki számára nyilvánvalóvá az irányt: A novogyevicsi kolostor eddig múzeum volt, eztán szentély lesz. Egész szép kis ajándékot kapott az ortodox egyház az év elején. 

A kérdés persze az, hogy milyen következményei lesznek annak, hogy a jelenleg szakszerűen, múzeumi keretek között őrzött és kezelt ikonok, kegytárgyak átkerülnek egyházi tulajdonba. Nem túl merész az a feltételezés, hogy a 90-es évek elején bekövetkezett ikonáradatot most fogja követni a második hullám. Amit könnyebb ellopni, azt, hm, többet fogják lopni.

     Csak stílusosan. Ha valaki legalább egy szilvesztert Oroszországban (vagy a CCCP-ben) töltött, akkor - még ha nem is volt gyerkőc a közvetlen környezetében - aligha lesz számára ismeretlen ez a dalocska. Bizony, ez gyakorlatilag az egyetlen "újévi gyerekhimnusz", a (szovjet)-orosz világ Kis Karácsonya, Mennyből az angyala és Csendes éje egyben.

Ezzel a - szó szoros értelmében - karácsonyi animációval kíván blogunk szerkesztősége minden kedves erre tévedt látogatónak békés, boldog karácsonyt.

     Minősítsen engem, de orosz kultúrkörben nevelkedett ember létemre huszonévesen, Magyarországon tudtam meg, hogy ez bizony nem népdal. Bár a szöveg árulkodó, a dallam - még ha csak a laikus számára is - teljesen autentikusan népinek hat. Ezt a dallamot Matvej Iszaakovics Blanternak, a szöveget Mihail Vasziljevics Iszakovszkijnak köszönhetjük. A már ismerős oroszos búval átitatott dal először 1938 november 27-én csendült fel a Szövetségek Házának (Дом Союзов) Oszlopcsarnokában, Valentyina Batyiscseva előadásában, Viktor Knusevickij zenekarának kíséretében. Vissza is tapsolták, háromszor.

aki még esetleg most dönti el, hogy hova menjen ma este, és vmiért pont itt keresi erre a választ, annak örömest segítek. Rotfront koncertre jöjjön a Take5 klubba.

Negyed 6 negyed 7 fesztivál, Take5 (Budapest, H)

WhenSaturday, 12 Dec 2009

WhereTake5, Paulay Ede u.2. Budapest (map)

UPDATE

Kissé tanácstalanul állok az alábbi képsor előtt. Medvegyev valószínűleg igyekezett oldott hangulatot varázsolni a Pekingi Olimpiai Játékok aranyérmes hölgyei (és urai?) számára rendezett, elnöki kitüntetésekkel megsképekelt estre. Azt, hogy sikerült-e neki, vagy sem, rejtély. De az biztos, hogy ennyi érthetetlen-félelmetes-nevetséges grimaszt készakarva sem tudott volna az arcára varázsolni. Azt meg már végképp nem tudom eldönteni, hogy akkor ez most pro vagy kontra érv amellett, hogy Medvegyev mégis csak egy droid. A képek Artyom Zsityenyov munkái.

     Hosszas elmélkedés után arra jutottam, hogy az orosz kultúra egy igen jelentős és súlyponti részét felettébb méltatlan módon épp hogy csak kóstolgattuk. No igen, nem egy ilyen van, de én most konkrétan a zenére gondotam. Méghozzá a következő hatására: