Csak stílusosan. Ha valaki legalább egy szilvesztert Oroszországban (vagy a CCCP-ben) töltött, akkor - még ha nem is volt gyerkőc a közvetlen környezetében - aligha lesz számára ismeretlen ez a dalocska. Bizony, ez gyakorlatilag az egyetlen "újévi gyerekhimnusz", a (szovjet)-orosz világ Kis Karácsonya, Mennyből az angyala és Csendes éje egyben.
Az erdőben született egy kis fenyő,
Az erdőben nődögélt,
Télen és nyáron sudár,
Zöld volt.
A hóvihar dalolt neki:
"Aludj csak, kis fenyő!"
A fagy hóval fedte el:
"Vigyázz, meg ne fagyj!"
A félénk nyuszika
Ugrált a fenyő alatt,
Néha meg a mérges farkas
Szaladt el mellette.
Lám! A sűrű erdőben a hó
Nyikorog a szán alatt,
A bundáslábú lovacska
Siet, szalad.
Fát visz a lovacska,
A fán meg egy bácsika,
Ő vágta ki a kis fenyőnket,
egészen tőből.
És íme, itt van díszesen,
Eljött az ünnepünkre,
És sok-sok örömöt
hozott a gyerkőcöknek.
Az erdőben született egy kis fenyő,
Az erdőben nődögélt,
Télen és nyáron sudár,
Zöld volt.
(szavallva:)
Jaj! Tél Apó,
Óriásszaklállú!
Micsoda egy öreg,
Tánchoz szokott!
Gondolhatnánk a Tél Apóból, hogy ez bizony már a '17 után éra terméke, elvégre is mifelénk a Tél Apó Jézuskát volt hivatott eltakarni. Igaz. Részben. De a helyzet az, hogy a szöveg egy 1903-ban, a "Maljutka" gyerekmagazin karácsonyi számában megjelent versből született. Raisza Adamovna Kudasova "Fenyő" c. művének két versszakát zenésítette meg Leonyid Karlovics Bekman, két évvel a megjelenés után. (a szavallt versszak pedig egyszer csak megjelent a végén...) Ismét megerősítést nyert az ősi bölcsesség: a Titanicot profik építették, Noé bárkáját pedig egy amatőr. Mondom ezt, mert Bekman úr agronómus kutató volt, és csupán hobbi-zeneszerző. Ennél fogva nem is tört nagy babérokra, a dalocskát a kislányának írta. Lévén a hangjegyeket nem ismerte, szerencse, hogy neves zongoraművész volt a kedves neje; ő jegyezte le a kottát. Talán maga is hozzájárult a dal népszerűségéhez. Illik azért megjegyezni, hogy az új dal igen-igen hasonlít néhány német karácsonyi dalra, de látván az utóbbi évtizedeket véve ezt nyilván nem rójuk fel Bekman úrnak. Meg aztán Noé is csak tudta valahonnét, hogy mi is az a bárka, amiből most egy igen nagyot kéne összehozni. S végül, de nem utolsó sorban: a legszebb dalocskánk történetében, hogy Kudasova 1921-ben egy vonaton hallotta meg a karácsonyi - akkor már nyilván újévi - gyerekdalt.
Raisza Kudasova életrajza is érdemel néhány szót. A litván főnemesi családból származó fiatalasszony házitanítóként szolgált Kudasov nagyfejedelmnél, akihez utóbb férjhez is ment. A szovjet idők aztán átképezték könyvtárossá, és bár mintegy 200 gyermekvers és dal fűződik a nevéhez, a költőnőt csak az '50-es évek vége felé ismerte meg az ország. Ekkor már túl volt a 70-en. Sovány vígasz, hogy a legenda szerint Makszim Gorkgij azonnal felvette a Szovjetunió Írószövetségébe az idős asszonyt, aki bekopogtatott hozzá, és szendén bevallotta: ő írta a V leszu rogyilasz jólocská-t.
S végül de nem utolsó sorban pedig nem mehetünk el egy igazán rendhagyó átdolgozás mellett:
С НОВЫМ ГОДОМ!
