Наша Russia, ez a címe annak a tévésorozatnak, ami tucatnyi orosz településen játszódik, többek között Moszkva és Pétervár, Ivanovo és Krasznodarszk adja a helyszíneket, a társadalmi ranglétra szinte minden fokára bekukkantanak a kiscsapat brutális fociedzőjétől az ultraférfias gyármunkáson keresztül a szusibár férjvadász pincérnőjéig, de van itt élvezkedő politikus, becsületes rendőr (az egyetlen az országban), kiművelten gonosz gondnok, tévéfüggő sörhasú, lúzer kiskamasz és még amit el lehet képzelni. Külön rajongótábora alakult ki Ravsan és Dzsamsud, az építőipar oroszul bámulatosan keveset tudó segédmunkás-párosának.

Oroszország - a teljesség igényével. Ez lehetne a mottója. Ja, és az összes szerepet ketten alakítják: Szergej Szvetlakov és Mihail Galusztján. Mindketten régi KVN-motorosok, ahogyan a produkció szerzői és háttéremberei is a 2000-es évek elejének csapataiból kerültek be a végeláthatatlan sorozatba: Szemjon Szlepakov (érdemes a honlapját megnézni, vigyázat!, oroszul tudóknál függőséget okozhat) és Garik Martiroszján neve az orosz nézők számára garancia a színvonalas humorra. És valóban: ha elképzeljük, hogy Magyarországon ebből az alaphelyzetből milyen műsort kreálna mondjuk Tahi-Tóth, Gálvölgyi vagy Markos-Nádas, akkor van képünk arról, hogyna lehetett volna ezt elszúrni. És az oroszoknál is lettek volna "nagy öregek", akik képesek lettek volna nézhetetlen marhaságot rittenyteni az (egyébként angol) alapötletből. De a KVN-nemzedék nem csak ötleteiben, világlátásában frissebb a régebbi tévéhumoristáknál, hanem melózni is szeret: az egész azért működik, mert a sziporkázóan tehetséges duó mögött már-már szociológiainak nevezhető kutatómunka is áll, így sikerült a tipikus figurákat kiválasztani, és a poénokat is közelebb hozták a realitásokhoz, ami meglepően működőképesnek tűnik az esztrádműsorokhoz szoktatott orosz nézőknél is. No jó, nem kell csehovi mélységekre számítani, de az idétlen viccelődés meggyőző koncepcióval párosítva mégis nézhető minőséget eredményezett.