Gyurcsány Ferenc interjúja az orosz Expert lapnak odamondogatósra sikerült. Bemelegítő EU-s kérdések után rátérnek a kényesebb energiaügyre. Miután a magyar kormányfő kifejti, hogyan fogja Magyarország a következő években alternatív beszerzési útvonalakkal és a hazai lehetőségek jobb kihasználásával szélesíteni energiaforrás palettáját, a következő kérdést teszi fel a riporter, Olga Vlaszova:

- A jelenlegi gázárnál jelentősen drágábban szerezhetők be az alternatív energiaforrások. Önök készek ezt az árat megfizetni?

- Azt kell, hogy mondjam Önnek, a legdrágább gáz az, ami nincs. Szlovákiában azt mondják, hogy januárban a gáz elmaradása miatt egymilliárd eurós veszteség érte őket. Nekünk csak azért nem kellett korlátozni a gázhasználatot, mert az utóbbi években hatalmas gáztározókat építettünk. Sőt, azokban a válságos napokban még el is adtunk a gázunkból Szerbiának és Boszniának. Néhány évvel ezelőtt kegyetlen vita folyt arról, hogy felépítsük-e ezeket a tárolókat, vagy nem. Az ellenzék azt harsogta, hogy ez túl drága és felesleges pénzpocsékolás. Most pedig kiderült, hogy igazam volt. De magának természetesen igaza van, mindezek a lépések (mármint az alternatív beszerzések – a ford.) drágák lesznek. Miután Ön orosz, és most egy orosz kiadványnak adok interjút, nagyon szeretném, hogy ez a gondolat eljusson orosz barátainkhoz. Elképzelhetetlenül nagy kockázata van számunkra annak a ténynek, hogy csak egyetlen csővezeték jön Magyarországra, és az Ukrajnán keresztül. Számunkra megállhat az élet, ha vele történik valami. Mint magyar állami vezető ebbe egyszerűen nem nyugodhatok bele. És most nem is a politikai vitákról beszélek, ez tisztán technikai probléma.

Ezután a Déli Áramlatról kérdezték, ami Gyurcsány szerint jó lenne arra, hogy megkerüljék Ukrajnát, de miután így továbbra is Oroszországból kapnák a gázt, a Nabuccot még jobb megoldásnak tekinti.

-  Hogyan viszonyult Magyarország a januári gázkonfliktushoz? Kit hibáztattak?

- Azt gondolom, hogy ebben a konfliktusban természetesen nagy felelősége volt Ukrajnának. Ugyanakkor az alapvető hozzáállás azon alapult, hogy nekünk szerződésünk van Oroszországgal, és Oroszország nem volt képes teljesíteni kötelezettségét. Én persze megértem, hogy miért nem volt képes, de ez számunkra már másodrendű kérdés. Nehéz nekünk innen megítélni, hogy kinek van igaza, ki hibás, de a magyar felhasználót csak az érinti, hogy nincs gáz. A válság idején azt mondtam orosz barátainknak: „Tudjátok mit, mi készen vagyunk arra, hogy Oroszország határán vegyük meg a gázt. És akkor a transzportálás már a mi kockázatunk lesz. Mi pedig Ukrajnával majd csak megegyezünk valahogy.” Erre azt mondták nekem: „Nem, ez így nem megy. Mi magunk akarjuk eljuttatni a felhasználóig a gázunkat.” Erre én: „Oké, de akkor ez a ti felelősségetek. Akkor engem egyáltalán nem kell, hogy érdekeljen, mi van Ukrajnával, ez a ti alvállalkozótok.”

- Hogyan néz ki a konfliktus politikai eredménye, politikai tanulsága? Van olyan vélemény, hogy Oroszország reputációja nagyon megszenvedte mindezt Európában.

- (Összefoglalva: Nem csak ez a konfliktus volt, hanem a grúziai is, a kettő együtt ártott Oroszország megítélésének.) A válasz utolsó két mondata szó szerint: Ha valaki a medve bajszát rángatja, a medvének nem kell feltétlenül a mancsával válaszolni. A medvének fel kell tudni mérni saját erejét és vigyázni a képességeivel.

A továbbiakban szó esik még a sárospataki könyvtárról, a válságról és annak kezeléséről és az EU fejlődéséről.