A Krím-félszigetnek, de főleg Szevasztopolnak különös jelentősége van az oroszok szemében. Az elmúlt 225 évben nem egy alkalommal volt miért izgulni érte, meg- és visszahódítások, ostromok, elcsatolások kapcsán. A mai orosz társadalmat is megosztja Krím kérdése, a legradikálisabbak revíziót követelnek és az átadás törvénytelenségéről beszélnek, ugyanakkor Oroszország 1991-ben vitathatatlanul elismerte a Szovjetunió összes volt tagköztársaságának területi integritását. Nem kívánok nagyon belemenni abba, hogy mi lenne a megoldás, vagy kinek van igaza. Ugyanakkor említésre méltónak találom a térség különlegességének vizsgálatát.

A félsziget 1783-ban lett az Orosz Birodalom része, amikor is II. Katalin elfoglalta a területet a törököktől. Rögtön megalakították Szevasztopolban a Fekete-tengeri Flotta központját. A térség az oroszok büszkesége lett. A valóban gyönyörű területet azonban bemocskolta a krími háború, Szevasztopol majd’ egy éves véres ostroma. Bár ha szigorúak akarunk lenni mondhatnánk, hogy a Birodalom magának köszönhette a bajt, de a szláv virtus képtelen volt logikusan gondolkozni, amikor a megalázó párizsi béke értelmében gyakorlatilag elvesztették a területet. A „rend” csak tizenhat évvel később állt helyre, amikor az ország belső problémáin valamelyes enyhítő II. Sándor elég erőt érzett hadseregében és visszafoglalta a fontos katonai és kereskedelmi központot.  A második világháború megint véres eseményeket hozott, Szevasztopolra újabb hosszú ostrom várt. Majd hősies helytállásáért megkapta a „hős-város” megtisztelő címet. Aztán 1954-ben Nyikita Hruscsov a Perejaszlávi-szerződés 300 éves évfordulója alkalmából átengedte a területet Ukrajnának.

Ebből aztán a Szovjetunió felbomlásával és az orosz-ukrán kapcsolatok megromlásával komoly feszültségek keletkeztek. Krím gyakorlatilag színorosz terület lett az eltelt évek során, a mai napig – a 2001-es ukrán népszámlálás adatai alapján – a térség lakóinak több mint a fele vallja magát orosznak, Szevasztopol lakosságának majd' háromnegyede. Manapság az oroszok panaszkodnak, hogy erőszakkal ukránosítanak az ukránok, és nem engedik az oroszokat élni jogaikkal – például orosz nyelven tanulni. Az ukránok panaszkodnak, hogy az oroszok fűnek-fának orosz útlevelet adnak, további feszültséget teremtve a félszigeten. Az én vitathatatlanul idealista és az optimista hozzáállásom ellenére is csak utódaink életében megvalósulható álláspontom inkább a határok leépítésében, az integráció növelésében keresné a megoldást.

Sajnos azonban a jelenlegi tendenciák igencsak mást mutatnak. Ukrajna a NATO felé kacsingat, még Oroszország nem éppen békés vagy úriemberhez méltó módon szeretné továbbra is biztosítani befolyását – kérdés, hogy egyáltalán vannak-e ilyen módok. Kézzel tapintható volt a feszültség az orosz-grúz konfliktus alatt,  most pedig mindenki a Fekete-tengeri Flotta sorsáról beszél.

Az oroszbarátnak nem igazán mondható ukrán államfő, Juscsenko kijelentette, hogy – már ha az akkori vezetésnek van egy kis esze – 2017-ben a jelenlegi szerződés lejártával az oroszokat kvázi úgy kirakják Szevasztopolból, hogy a földet se éri a lábuk. Erre a radikális oroszok, meg a gonoszkodó nyugati sajtó arról kezdtek el suttogni, hogy Moszkva majd erővel marad ott ahol akar. Ennek sietett ellentmondani Szergej Ivanov miniszterelnök-helyettes, aki közölte: „Nem vagyunk agresszívek. Elismertük az összes egykori szovjet köztársaság területi integritását már 1991-ben. (…) Nem akarunk háborút indítani, vagy megtámadni egyetlen országot sem.” Bár közölték, hogy mennek ha kell, érezhetően nem szívesen hagynák el a történelmi helyszínt. Az orosz védelmi miniszter egy korábbi kijelentése szerint „Moszkva kész kölcsönösen előnyös javaslatokat tenni Kijevnek, amelyek lehetővé tennék, hogy a Fekete-tengeri Flotta a vonatkozó kétoldalú szerződés 2017-es lejárta után is Szevasztopolban maradjon”.

2017 még nagyon messze van, sok víz lefolyik addig még a Volgán. Kérdés, hogy mi lesz a Flotta sorsa ha tényleg kiebrudalják őket Szevasztopol pompás kikötőjéből. A turistáknak mindenképpen hiányozni fognak a hadihajók. Ugyanis felettébb impozáns látványt nyújtanak.