Nehéz az élete manapság a tisztességben megöregedett rombolónak. Békésen álldogál a kikötőben, és hajnalok hajnál egyszer csak belerongyol egy ámokfutó. Rémes ébresztő lehetett.
Persze nézhetnénk más szemszögből is a dolgot. Fiatal pétervári jampec, vagy apuci pénzéből, vagy a gyanúsan szerzett vagyonából szerez egy kis motorcsónakot. Gondolja megmutatja a nőjének a hajnali kikötőt, és ha már ott vannak, mennek egy kört, és megnézik az Aurórát. Azonban vélhetőleg lerészegedve, ha mástól nem hát a szerelemtől, kedvenc jampecünk nem tudja reálisan felmérni a kívánt sebességet, megfeledkezik arról, hogy itt bizony nincs fék és nekicsapódik a legendás cirkáló oldalának. Igaz, hogy nem megengedett időpontban tette ezt, igaz, hogy túllépte az összes létező sebesség-korlátot, de azért sajnáljuk. Ez a rosszkor rossz helyen tipikus esete.
Nem bánt vele kegyesen a sors, hiszen sérülései miatt kórházba kellett szállítani. A barátnő szerencsésebbnek mondhatja magát, megúszta pár lila folttal. További sérült még a motorcsónakuk, mely gyakorlatilag totálkáros lett az ütközés következtében. Az Auróráért aggódók számára jó hír, hogy a 7000 tonnás hajón felszíni sérülések keletkeztek, kvázi megúszta karcolásokkal az ügyet.
Ez nem is nagy csoda, hiszen az elmúlt 108 évben sok mindent megélt. 1900-ban bocsátották vízre, 1905-ben részese volt a csuzimai csatának. A japánok elleni ütközetben azonban súlyosan megrongálódott, javításra szorult. 1910-től a már elavultnak számító hajó, mint iskolahajó funkcionált tovább. Az első világháború miatt bevonták modernizálásra, ezért ’17-ben a hajó (és legénysége) az elsők között csatlakozott a forradalomhoz. A legenda szerint, a cirkáló november 7-én este leadott lövése adott jelet a téli palota ostromára. Ennek következtében a szovjet időkben legendás tisztelet övezte a hajót, s övezi még ma is talán. A második világháborúban ágyúit leszerelték, és Leningrád védelmére használták, a lecsupaszított hajót egy bombázás során találat érte, és elsüllyedt. A háború után kiemelték és megjavították. 1957-től múzeumhajó. Mai napig állandó őrséget adnak fedélzetén tengerész-kadétok, ők végzik a napi karbantartást is.
Ez volt a nagy szerencséje jampec barátunknak, hiszen miután az említett tengerészek megbizonyosodtak róla, hogy nem tört ki a harmadik világháború, gyorsan vízredobtak egy csónakot, kimentették a vízből a szerelmes párt, a férfit elsősegélyben részesítették és kihívták a mentőket. Sajnos arról nincsenek információim, hogy vádat emeltek-e a fiatalember ellen, és ha igen, milyen büntetésre számíthat.
Végezetül egy örökzöld nóta az Auróráról:
