Ma ünneplik Jevgenyij Jevtusenko 75. születésnapját. A hivatalosan 1933. július 18-án született költő (valójában egy évvel korábban, csak a háború idején Moszkvába költöző család a gyerek egy évvel való fiatalításával tudta átverni a szovjet adminisztráción a fővárosba való bejutást) ma már kultikus figura. Számos verseskötete jelent meg a Szovjetunióban, több versét megzenésítették: a legemlékezetesebb, az Akarnak-e az oroszok háborút.
Akarnak-e az oroszok háborút? A dal örök-új jelentése az elmúlt tizenöt év fejleményeinek fényében.
A hatvanas évek végétől a poémák, és prózai műfajok felé fordult (elbeszélései, regényei a nyolcvanas években jelentek meg).
Ez a felvétel a Politechnikai Főiskolán készült 1964-ben.
A Szovjetunió összeomlása óta alapvetően az USÁ-ban tevékenykedik: orosz irodalmat tanít különböző egyetemeken, köteteket szerkeszt, regényt, verset, forgatókönyvet ír. Irodalmi tevékenységéért számos nemzetközi díjat kapott, még csillagot is neveztek el róla. Jevtusenko fontos szereplője az orosz közéletnek, az irodalmi tevékenységére, de jellemzőbben a különcségére irányuló utóbbi évek ellentmondásos sajtója ellenére. 2006-ban nyílt levelet intézett Vladimir Putyin elnökhöz a Bajkál-tó megmentése érdekében, melyben a környezetszennyezés mellett a lelkek szennyezése ellen is szót emelt. Jevtusenko egyébként hosszú távú szerződéssel rendelkezik születésnapja Politechnikai Múzeumban való ünneplésére (idén lesz a 16. alkalom). Legutóbbi projektje, a valódi 75. születésnapja megünneplésére bemutatott rockopera (!) volt (Hull a fehér hó…), melynek alapjait 28 évvel ezelőtt írta meg.
