Sájbu! Sájbu! Május 18-án győzött az igazság, hogy elfogulatlanul foglaljam össze a történteket. Az egész hokivébén hihetetlen elánnal küzdő szbornaja a bírói hátszéllel és a hazai pálya lejtésével megtámogatott kanadai válogatottat a döntőben 5:4-re legyőzte, így  15 év után újra OROSZORSZÁG A VILÁGBAJNOK.

Két átok csapott össze: a világbajnokság mindenkori házigazdája 1986-ban győzött utoljára (a szovjetek Moszkvában), illetve Oroszország 1993 óta képtelen nyerni. Az előbbi átok erősebbnek bizonyult, pedig 3:1-re és 4:2-re a kanadaiak vezettek, de a hosszabbításban a hirtelen halált jelentő lövést Kovalcsuk eresztette kapura. A statisztikák szerelmesei csámcsogjanak az egyenlőtlen kiállítási mutatókon, vagy a meccs részletes bemutatásán, én csak annyit mondok: elképesztő meccsen megérdemelt győzelem. Lehet fanyalogni, hogy az NHL legnagyobb sztárjai éppen a döntőbejutásért küzdenek, tehát hiányoztak a vébéről, de ez ki a zsírt érdekel.
Nabokov, Szjomin, Ovecskin, Kovalcsuk és a többiek megcselekedték, amit annyian vártak tőlük: végre nem a saját sztárságukkal foglalkoztak, hanem mindent alárendeltek a csapatnak, elfogadták Bikov mester taktikai utasításait és végre örömükben sírtak a végén.

Érdekességek:
1. Ovecskin anyukája, Tatjana Ovecskina kétszeres olimpiai bajnok kosaras, jelenleg a Dinamo Moszkva női csapat edzője. Fiának két dolgot tanított meg: egy, hogyan kell a labdát ujjon pörgetni, és kettő, nagy hajtás közben érdemes kidugni a nyelvet. Mondjuk azt nem értem, hogy nem harapta el hoki közben.
2. Kovalcsuk a győztes találat után azt ordította a kamerába, hogy Ezt érted, Oroszország! Klassz kis háborús riportot lehetett köríteni a mondathoz. Putyin és Medvegyev gratulált.