Lepel fel. Hiába szeretett volna Vlagyimir Vlagyimirovics (HU) (ezúttal nem Putyin) irodalmi hagyományokat követni, hiába állt végrendeletében, hogy égessék el Az eredeti Laurát, jobban mondva annak vázlatát. Fia, Dmitrij Nabokov (EN, RU), a 74 éves operaénekes, író, műfordító, és nem utolsó sorban atyja művészetének ismerője ugyanis nemrégiben bejelentette: hosszú vívódás után feláldozza fiúi húségét a művészet oltárán, és kiadatja a… skicceket. Úgy esett…
…hogy boldog harminc évet pihentek a lapok egy svájci széfben. Mélyre ásott kincs – vélik, akik nem tudtak könyvet égetni. Dmitrij Vlagyimirovics egyenesen azt mondja, „sosem hallott, eredeti kifejezéseket” rejt a fél-regény, amely apja művészetének dele. És akaratlanul felrémlenek majd mindenkiben azok legendákkal körülvett kincsek, amiket darabokból kell összeraknunk. A regényt ugyanis borító és kötés nélkül adják ki; Nabokov mindig kártyákra írt, majd a megfelelő sorrendbe rendezte azokat. Az eredeti Laura esetében ez utóbbira nem (sem) került sor, Dmitrij pedig nagyvonalúan az olvasóra bízza ezt a nemes feladatot.
Sztori. Ötven katalóguskártyára feszítette rá az író a regény vázát, és ezek közé csúsztatott egy cetlit, amelyen ott az utasítás: elpusztítani. Először Nabokov 1974 végén említi naplójában a regényt; ekkor feljegyezte magának lehetséges címként: „Meghalni vidám dolog”. Másfél év múlva már Laura ellentéteként, azaz The Opposite of Laura”-ként említi. Egy másik feljegyzésben az állt, hogy akkortájt napi 5-6 kártyát is teleírt, és rengeteget javított. Ám rövidesen elkap valamilyen fertőzést (amelyről soha nem derült ki, mi is volt), és kórházba kerül. Ekkorra fejében már összeállt a regény; tudni ezt onnan is, hogy a hetekig tartó lázálmaiban azt képzelte: felolvasott belőle egy esten. Szűk egy év múlva, 1977-ben Vlagyimir Nabokov elhunyt.
Cselekmény
Hosszú évek titkolózása után végül Nabokov életrajzírója, Brian Boyd (EN) – aki természetesen bepillantást nyert a kártyákba - pár hónapja elkotyogott pár részletet annak ellenére, hogy valaha az égetés mellett tört lándzsát. „Ez a művészet, a mesterség remekműve, olyan, mint Shakespeare kései alkotásai, ahol nagyon figyelmesen kiterjeszti sajátos módszereinek határát.” Ezt magyarul úgy mondanánk: művészetének netovábbja. De térjünk vissza a szüzséhez.
Phillip Wild, a felettébb testes tudós házasságban él karcsú és könnyelmű nejével, Flórával, aki borzasztó igénytelen az intim kapcsolataiban. Eredetileg csak azért tetszett Wildnak, mert egy másik nőre emlékeztette, Aurora Lee-re. A könyv egy összejövetel leírásával kezdődik, ezt még négy jelenet követi, majd a regény darabokra hullik. Mindemellett a Halál vezérmotívum a műben; nem tudni, hány éves Wild, de végigkísérik a halálról való gondolatok, és úgy dönt: meditálással pusztítja el magát.
Rövidesen kiderül, hogy ismét – akárcsak a legendás Lolita (HU) előtt – földig hajolunk, és imákba foglaljuk Dmitrij és Véra nevét avagy a tarkónkat vakarjuk, és azon gondolkodunk, miért is nem értjük. De hogy mikor is lesz a rövidesen - hát, egyelőre ez az új titok.
Bónusz: Dmitrij Nabokov blogja (EN)
