A napokban Oroszország egykor volt leggazdagabb emberének büntetését összesen tizennégy évre növelték. Bár Hodorkovszkij ártatlanságában csak a legelvetemültebbek hisznek (és talán még ő maga), az ítéletet komoly nemzetközi felháborodás követte. Különös népszerűségnek örvend az elmélet, mely szerint az újabb ítéletnek az az oka, hogy Putyin politikai riválisának tartja Mihail Boriszovicsot. Eszerint Hodorkovszkij nem más, mint a szabadság jelképe. A dolog iróniája, hogy bár a Kremlt ostorozó szerzőknek szinte minden előfeltevésük hibás, ez utóbbi következtetésükben van némi igazság. Persze nem úgy, ahogy ők gondolják.
A per kétség kívül nem tett jót Oroszország nemzetközi megítélésének. A teljesség igénye nélkül olyan politikusok nyilatkoztak elítélően, mint Catherine Ashton az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, aki az EU nevében elvárja Oroszországtól, hogy az tiszteletben tartsa az emberi jogok és a joguralom nemzetközi követelményeit vagy Hillary Clinton az USA külügyminisztere, aki szerint Oroszországban a joguralmat beárnyékolják a politikai érdekek, ami még a befektetési kedvre is negatív hatással lehet. Ne akadjunk fel azon a problémán, hogy pontosan milyen ítéletet is vártak a bíróságtól ezek az emberek, egy mindenki által bűnösnek tartott ember ügyében, és lássuk be, a vádak egy része igaz, a büntetéseljárás pedig már messziről bűzlik.
A szomorú módon hazánkban is gyakran készpénzként kezelt nyugati sajtó gyorsan megtalálta az okát, miért kellett a Kremlnek így, nyilvánosan meghágnia a modernizációs szlogeneket: Hodorkovszkijból szabadságharcos lett a börtönben, akitől komoly tartanivalója van a hatalomnak.
„Általánosnak mondható a feltételezés, hogy az eljárás csak azért indult, hogy Vlagyimir Putyin exelnök-kormányfő egykor volt legkomolyabb ellenfele, aki magánvagyonából ellenzéki erőket is támogatott, ne kerüljön szabadlábra a 2012-es államfőválasztás előtt.” - Index
Putyin-Medvegyev politikai uralmának tehát egyik létérdeke maradt, hogy az aktív, és valóban ártani tudó Hodorkovszkijt rács mögött tudják. Éppen ezért a 2006 óta húzódó második bírósági per ítélete egyáltalán nem volt váratlan”. - Kitekintő
Ami a csodálatos, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy míg itt(?) nyugaton akár még szimpatikus embernek is tűnthet Hodorkovszkij – igazi self-made milliárdos (na ja), akit még a börtönben sem tudtak elhallgattatni – addig Oroszországból nézve Mihail Hodorkovszkij egy bűnöző. Az orosz lakosságnak pusztán 4%-a gondolja azt, hogy Hodorkovszkij ártatlan. Vlagyimir Putyin, amikor az évértékelő PR-orgiája során a Hodorkovszkij-pert feszegető kérdésre keményen közölte, hogy a bűnözőknek börtönben a helyük nem a bíróságra gyakorolt nyomást, pusztán kimondta (egyenesen ahogy ő szokta) azt amit a szavazói gondoltak.
Mindemellett aligha azért hosszabbították meg Hodorkovszkij ítéletét, hogy eleget tegyenek ezzel a közvélemény nyomásának. Hodorkovszkij az utolsó szó jogán azt mondta: „szilovikok bürokráciája bármit megtehet. Annak az embernek, aki összeütközik a rendszerrel egyáltalán nincsenek jogai”. Rátapintott a lényegre. A per bizonyítja Putyin hatalmát. De nem ám a Medvegyevvel szembeni pszeudo-konfliktusban, hanem a még szabadlábon lévő oligarchák számára. Mert bár a szereplők némileg cserélődnek, az orosz gazdaság jellege nem változott sokat. Még mindig oligarchák uralják, akiknek Hodorkovszkijhoz hasonlóan eszükbe juthat megkísérelni megkerülni a Kremlt. Számukra a börtönben lévő és maradó Hodorkovszkij a bizonyíték, a rendszerrel nem szabad kikezdeni.
Groteszk módon akkor amikor Hodorkovszkij felismerte, hogy egyetlen módon kerülheti el azt, hogy névtelen senkiként csendben ülje le büntetését Szibériában az, hogy megmaradt vagyonát jogászokba és még inkább PR-szakemberekbe fekteti és meggyőzi a nyugati médiát és a liberális értelmiséget szabadságharcos voltáról talán még súlyosbított is a helyzetén. Névtelen senkiket börtönben tartani nem nagy kunszt. Ha azonban valakit még az sem tud kihozni a börtönből, hogy az egész nyugat és az orosz értelmiség egy része is a szabadság jelképének tartja, még a legnagyobbaknak is eszébe kell, hogy jusson saját szabadságuk.
