Az eredeti költségvetésnek több mint 200%-ából, több éves csúszással megvalósuló projekt. A közbeszerzéseket sorra nyerő kvázi fantomcégek és alvállalkozók hosszú sora. Becslések szerint négymilliárd dolláros sikkasztás. A félreértések elkerülése végett szögezzük le, ez itt még mindig az oroszblog, a kísérletes hasonlóságok ellenére nem magyar állami projektekről van szó. A fenti adatok a Kelet-Szibéria – Csendes-óceán kőolajvezeték (az orosz rövidítés után VSZTO) első szakaszának megvalósítását jellemzik.
A történet dióhéjban a következő, 2008-ban az orosz Állami Számvevőszék vizsgálatot indít a VSZTO ellen, majd a több száz oldalas vizsgálati anyagot titkosítja, mondván komoly intézkedéseket szükségessé tévő súlyos szabálysértéseket nem találtak. 2010 novemberében Alekszej Navalnij liberális aktivista, népszerű blogján publikálja a vizsgálati anyagból kiszivárogtatott mintegy százötven oldalas részt.
Akit érdekelnek a részletek olvassa el a Kitekintő összefoglalóját, amely csak egy, ám fontos részletben pontatlan. Azt állítja kitört a botrány, holott az egész történetben a leg ámulatra méltóbb részlet az, hogy igazi botránynak nyoma sincs. Persze Navalnij blogját rengetegen olvasták, kommentálták, a hír megjelent pár orosz és nyugati hírportálon, de a kezdeti lendület ezzel látszólag el is fogyott. A Transznyefty bejelentette, hogy a VSZTO építése során minden a hatályos törvényeknek megfelelően történt, ügyészségi vizsgálódásnak nyoma sincs. A Kreml egyetlen magas rangú munkatársa sem érezte szükségességét, hogy kommentálja a hírt.
Persze nem szép dolog az emberi egészséget pénzben mérni, de (a pí-szít egy percre sutba vágva,) talán maga a november elején brutálisan összevert, azóta már a kórházból hazatért Oleg Kasin sem sértődik meg azon, ha azt mondom egy újabb újságíró összeverése szomorú de pimpf ügy egy lényegében hivatalosan beismert négymilliárd dolláros sikkasztáshoz képest. És mégis, míg heteken keresztül minden Kasinnal volt tele, a VSZTO-val kapcsolatosan paradox módon a legnagyobb botrány az, hogy nincs botrány.
A probléma nyilván mélyebben gyökerezik annál, mintsem hogy egy újabb hangzatos korrupció-ellenes elnöki állásfoglalással meg lehessen oldani. Ám ha a következmények még az ügy nyilvánosságra kerülésével is elmaradnak, az csak tovább erősíti az ehhez hasonló magatartást. Ne feledjük a VSZTO mellett számos állami projekt fut Oroszországban, ahol dollármilliárdok sorsáról döntenek, a most már hivatalosan sem feddhetetlen csúcsmenedzserek.
